Property Value
dbo:abstract
  • A négy megkoronázott vértanú négy, (illetve más forrásban kilenc) szentként tisztelt vértanú, akik a harmadik század végén szenvedtek vértanúságot. A szentek két csoportra oszthatóak az ősi hagyomány szerint: 1. * Severus (vagy Secundius), Severianus (us), Carpophorus (Carpoforus), Victorinus (Victorius, Vittorinus) – katonák 2. * Claudius, Castorius, Symphorian (Simpronian), Nicostratus és Simplicius - kőfaragók Mivel nevük nem volt ismert haláluk után, ezért tiszteletük úgy terjedt el, hogy a négy megkoronázott vértanú, akik megkapták a vértanúság koronáját. A Catholic Encyclopedia négy vértanúról emlékezik meg, akinek a neve: Claudius, Castor, Simpronianius és Nicostratus volt. A legenda szerint szobrászok és kőfaragók voltak. Diocletianus római császár spalatói (ma: Split) palotájának építésénél dolgoztak, s titokban megkeresztelkedtek. A hagyomány szerint november 8-án szenvedtek el vértanúságot, amikor is megtagadták azt, hogy a gyógyítás istenének Aszklépiosznak a szobrát kifaragják. Egy nevű bíró elé kerültek, aki őket megostoroztatta, majd élve egy ólomládába zárva folyóba vetette testüket. Az ólomládát egy nevű ember 40 nappal később kiemelte a folyóból, s a holttesteket házába rejtette el. Másik, ezzel összefüggő forrásban a négy szent katona volt, akik a császár parancsa ellenére megtagadták Aszklépiosz előtti áldozást. Ezután a császár őket halálra ostoroztatta és testüket egy mezőre vettette ki. Szent Sebestyén a testeket a Via Labicana mentén eltemette. Tiszteletük az ötödik században már elterjedt volt. A hatodik században egy Aszklépiosznak szentelt bazilika átalakítása és kereszténnyé tétele után a négy megkoronázott vértanúról lett elnevezne, s az ereklyék is ekkor lettek oda áthelyezve. Összegezve feltételezhetően két csoportról beszélünk, egy akik Pannónia, s egy akik Itália területén szenvedtek vértanúságot, viszont tiszteletük az évszázadok során összeolvadt. Már a korai középkorban a kőfaragók, építőmesterek patrónusai közé számítottak. A római martyrológumban a katonák csoportjának ünnepe augusztus 8-án, a kőfaragóék november 8-ára lett helyezve. A kőfaragók csoportja egy késő középkori magyar hagyomány szerint Tardoson szenvedtek vértanúhalált. Valószínűbb, hogy a hagyomány Buda 1686-os visszafoglalása visszafoglalása után került be a magyar hagyományba. A Mátyás-templomban, a bevándorolt német és olasz kőfaragók és kőművesek oltárt emeltek tiszteletükre. (hu)
  • A négy megkoronázott vértanú négy, (illetve más forrásban kilenc) szentként tisztelt vértanú, akik a harmadik század végén szenvedtek vértanúságot. A szentek két csoportra oszthatóak az ősi hagyomány szerint: 1. * Severus (vagy Secundius), Severianus (us), Carpophorus (Carpoforus), Victorinus (Victorius, Vittorinus) – katonák 2. * Claudius, Castorius, Symphorian (Simpronian), Nicostratus és Simplicius - kőfaragók Mivel nevük nem volt ismert haláluk után, ezért tiszteletük úgy terjedt el, hogy a négy megkoronázott vértanú, akik megkapták a vértanúság koronáját. A Catholic Encyclopedia négy vértanúról emlékezik meg, akinek a neve: Claudius, Castor, Simpronianius és Nicostratus volt. A legenda szerint szobrászok és kőfaragók voltak. Diocletianus római császár spalatói (ma: Split) palotájának építésénél dolgoztak, s titokban megkeresztelkedtek. A hagyomány szerint november 8-án szenvedtek el vértanúságot, amikor is megtagadták azt, hogy a gyógyítás istenének Aszklépiosznak a szobrát kifaragják. Egy nevű bíró elé kerültek, aki őket megostoroztatta, majd élve egy ólomládába zárva folyóba vetette testüket. Az ólomládát egy nevű ember 40 nappal később kiemelte a folyóból, s a holttesteket házába rejtette el. Másik, ezzel összefüggő forrásban a négy szent katona volt, akik a császár parancsa ellenére megtagadták Aszklépiosz előtti áldozást. Ezután a császár őket halálra ostoroztatta és testüket egy mezőre vettette ki. Szent Sebestyén a testeket a Via Labicana mentén eltemette. Tiszteletük az ötödik században már elterjedt volt. A hatodik században egy Aszklépiosznak szentelt bazilika átalakítása és kereszténnyé tétele után a négy megkoronázott vértanúról lett elnevezne, s az ereklyék is ekkor lettek oda áthelyezve. Összegezve feltételezhetően két csoportról beszélünk, egy akik Pannónia, s egy akik Itália területén szenvedtek vértanúságot, viszont tiszteletük az évszázadok során összeolvadt. Már a korai középkorban a kőfaragók, építőmesterek patrónusai közé számítottak. A római martyrológumban a katonák csoportjának ünnepe augusztus 8-án, a kőfaragóék november 8-ára lett helyezve. A kőfaragók csoportja egy késő középkori magyar hagyomány szerint Tardoson szenvedtek vértanúhalált. Valószínűbb, hogy a hagyomány Buda 1686-os visszafoglalása visszafoglalása után került be a magyar hagyományba. A Mátyás-templomban, a bevándorolt német és olasz kőfaragók és kőművesek oltárt emeltek tiszteletükre. (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 1422603 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 4729 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 22840261 (xsd:integer)
prop-hu:címek
prop-hu:egyháza
prop-hu:halálozásiHely
prop-hu:halálozásiIdő
  • 287 (xsd:integer)
prop-hu:kép
  • FirenzeOrsanmichele03.jpg (hu)
  • FirenzeOrsanmichele03.jpg (hu)
prop-hu:képaláírás
  • A négy megkoronázott szent, Nanni di Banco , Orsanmichele , Firenze , kb. 1415. (hu)
  • A négy megkoronázott szent, Nanni di Banco , Orsanmichele , Firenze , kb. 1415. (hu)
prop-hu:név
  • Négy megkoronázott vértanú (hu)
  • Négy megkoronázott vértanú (hu)
prop-hu:születésiIdő
  • 3 (xsd:integer)
prop-hu:tisztelt
prop-hu:védőszentje
  • szobrászok, kőfaragók, kőfaragók; láz ellen; marhák (hu)
  • szobrászok, kőfaragók, kőfaragók; láz ellen; marhák (hu)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
prop-hu:ünnepnapja
  • --11-08
dct:subject
rdfs:label
  • Négy megkoronázott vértanú (hu)
  • Négy megkoronázott vértanú (hu)
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of