| dbo:abstract
|
- Németország újraegyesítését (Deutsche Wiedervereinigung) 1990. október 3-án deklarálták, amikor is a keleti területek (NDK) csatlakoztak a nyugatiakhoz (NSZK). Az első keletnémet szabad választások (1990. március 18.) után a két német állam tárgyalásainak eredményeként megszületett az „egyesítési szerződés” (Einigungsvertrag). Eközben a két német állam a Németország II. világháborút követő felosztásában szerepet játszó egykori megszálló hatalmakkal (Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió) is aláírt egy szerződést („kettő plusz négy” szerződés, Zwei-plus-Vier-Vertrag), amely garantálta az új állam függetlenségét. Az újraegyesített Németország tagja maradt az Európai Közösségnek (a későbbi Európai Unió), illetve a NATO-nak. Még ma is folyik a vita arról, hogy az 1990-ben Németországot egyesítették vagy újraegyesítették. Egyesek szerint az „egyesítés” kifejezés 1871-re vonatkozik, amikor kikiáltották a Német Birodalom létrejöttét. Mások viszont azzal érvelnek, hogy 1990-ben létrejött Németország története során korábban nem létezett ebben a formájában, így a két német állam egyesítéséről van szó. Politikai és diplomáciai okokból a nyugatnémet politikusok gondosan elkerülték az „újraegyesítés” szó használatát az események alatt, amikre a németek gyakran Wende („változás”) néven hivatkoznak. Általában a deutsche Einheit („német egység”) kifejezést használják; erre javította ki Hans-Dietrich Genscher a nemzetközi újságírókat, amikor az „újraegyesítésről” kérdezték 1990-ben. Jogi szempontból a nyugati állam annektálta az NDK-t, így az egyesült német állam gyakorlatilag megegyezik az NSZK-val: hivatalos neve ugyanúgy Bundesrepublik Deutschland, jelképei, jellegzetességei is nagyrészt az egykori Nyugat-Németországéval egyeznek. A főváros ugyan Berlin lett, de volt egy tízéves átmeneti időszak, amíg a kormányzat székhelye az addigi nyugatnémet főváros, Bonn maradt. Ennek ellenére az NSZK elnevezés 1990 óta nem használatos, a megkülönböztető jelzők értelmüket vesztették. (hu)
- Németország újraegyesítését (Deutsche Wiedervereinigung) 1990. október 3-án deklarálták, amikor is a keleti területek (NDK) csatlakoztak a nyugatiakhoz (NSZK). Az első keletnémet szabad választások (1990. március 18.) után a két német állam tárgyalásainak eredményeként megszületett az „egyesítési szerződés” (Einigungsvertrag). Eközben a két német állam a Németország II. világháborút követő felosztásában szerepet játszó egykori megszálló hatalmakkal (Nagy-Britannia, Franciaország, az USA és a Szovjetunió) is aláírt egy szerződést („kettő plusz négy” szerződés, Zwei-plus-Vier-Vertrag), amely garantálta az új állam függetlenségét. Az újraegyesített Németország tagja maradt az Európai Közösségnek (a későbbi Európai Unió), illetve a NATO-nak. Még ma is folyik a vita arról, hogy az 1990-ben Németországot egyesítették vagy újraegyesítették. Egyesek szerint az „egyesítés” kifejezés 1871-re vonatkozik, amikor kikiáltották a Német Birodalom létrejöttét. Mások viszont azzal érvelnek, hogy 1990-ben létrejött Németország története során korábban nem létezett ebben a formájában, így a két német állam egyesítéséről van szó. Politikai és diplomáciai okokból a nyugatnémet politikusok gondosan elkerülték az „újraegyesítés” szó használatát az események alatt, amikre a németek gyakran Wende („változás”) néven hivatkoznak. Általában a deutsche Einheit („német egység”) kifejezést használják; erre javította ki Hans-Dietrich Genscher a nemzetközi újságírókat, amikor az „újraegyesítésről” kérdezték 1990-ben. Jogi szempontból a nyugati állam annektálta az NDK-t, így az egyesült német állam gyakorlatilag megegyezik az NSZK-val: hivatalos neve ugyanúgy Bundesrepublik Deutschland, jelképei, jellegzetességei is nagyrészt az egykori Nyugat-Németországéval egyeznek. A főváros ugyan Berlin lett, de volt egy tízéves átmeneti időszak, amíg a kormányzat székhelye az addigi nyugatnémet főváros, Bonn maradt. Ennek ellenére az NSZK elnevezés 1990 óta nem használatos, a megkülönböztető jelzők értelmüket vesztették. (hu)
|
