| dbo:abstract
|
- A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi. Egyéb nyelvekben található megfelelője az elöljárószó. Nyelvészek észrevették, hogy a névutót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SOV-típusú nyelvek, melyekben az alany – tárgy – állítmány szórend dominál, az elöljárók használata pedig az SVO-nyelvekre jellemző. Névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Ellenben az indoeurópai nyelvek többsége az elöljárókat preferálja. (hu)
- A grammatikában használt névutó terminus olyan viszonyszót nevez meg, amely egyes nyelvekben az előtte álló névszót határozóvá teszi. Egyéb nyelvekben található megfelelője az elöljárószó. Nyelvészek észrevették, hogy a névutót egy bizonyos mondattani típushoz tartozó nyelvek preferálják, mégpedig az SOV-típusú nyelvek, melyekben az alany – tárgy – állítmány szórend dominál, az elöljárók használata pedig az SVO-nyelvekre jellemző. Névutós nyelvek például a finnugor nyelvcsaládhoz tartozók, köztük a magyar, vagy a török nyelvek. Ellenben az indoeurópai nyelvek többsége az elöljárókat preferálja. (hu)
|
