| dbo:abstract
|
- A nó (Hepburn-átírással: nō, japánul: 能, jelentése: ügyesség, képesség) a világhírű ősi japán színház négy fő műfaja közül az egyik. Sok más rituális tánccal együtt a Kamakura-kor (1185-1333) végén és a Muromacsi-kor (1336-1573) elején jött létre. A sógunátus és a magas rangú nemesek pártfogása alatt a nót befolyásolták a Muromacsi-korban népszerű művészetek, többek között a zen is. A nó megalapítója, az egyik legfontosabb alakja a japán színház történetének. Gyűjteménye, a Fúsi Kaden, mely értekezéseket tartalmaz a nóról, mintegy 200 évvel William Shakespeare színházi debütálása előtt jelent meg. Az értekezések a mai napig befolyásolják a japánok életét, a legváratlanabb módokon. A nó egyik jellegzetessége az, hogy egyszerű, ellentétben a kabukival vagy a modern színházzal, ugyanis a színpad nem áll nagy díszletelemekből és nem használnak sok kelléket sem. (hu)
- A nó (Hepburn-átírással: nō, japánul: 能, jelentése: ügyesség, képesség) a világhírű ősi japán színház négy fő műfaja közül az egyik. Sok más rituális tánccal együtt a Kamakura-kor (1185-1333) végén és a Muromacsi-kor (1336-1573) elején jött létre. A sógunátus és a magas rangú nemesek pártfogása alatt a nót befolyásolták a Muromacsi-korban népszerű művészetek, többek között a zen is. A nó megalapítója, az egyik legfontosabb alakja a japán színház történetének. Gyűjteménye, a Fúsi Kaden, mely értekezéseket tartalmaz a nóról, mintegy 200 évvel William Shakespeare színházi debütálása előtt jelent meg. Az értekezések a mai napig befolyásolják a japánok életét, a legváratlanabb módokon. A nó egyik jellegzetessége az, hogy egyszerű, ellentétben a kabukival vagy a modern színházzal, ugyanis a színpad nem áll nagy díszletelemekből és nem használnak sok kelléket sem. (hu)
|
