| dbo:abstract
|
- A női nemi szervek megcsonkítása, más néven a női körülmetélés a külső női nemi szerv részleges vagy teljes rituális eltávolítása. Az ENSZ és más szervezetek szerint a legelterjedtebb ÉK- és ÉNy-Afrikában, Szomáliában, Etiópiában, Kenyában, Szudánban, Burkina Fasóban, Nigériában, Dzsibutiban, Szenegálban stb. A felmérések eredménye szerint 200 millió nő esett át a beavatkozáson elsősorban Afrika északi felén és északkeleti országaiban, továbbá Indonéziában, Jemenben. A 15-49 éves korú körülmetélt lányok aránya 80-98 százalék Dzsibutiban, Eritreában, Guineában, Maliban, Sierra Leonéban, Szomáliában és Szudánban. A beavatkozást Ázsia egyes részein, a Közel-Keleten (pl. Kurdisztán) és ezeknek a területeknek a más országokban élő közösségeiben is gyakorolják. A beavatkozást jellemzően egy tradicionális körülmetélő végzi el születéskor, pubertáskor, vagy azután egy penge segítségével. Azokban az országokban, ahonnan van elérhető adat, a legtöbb lányt ötéves kora előtt csonkítják meg. Az eljárás országonként és etnikai csoportonként különböző. A körülmetélés magában foglalhatja a csikló, a kis és nagy szeméremajkak és a hüvelybemenet eltávolítását. Az utóbbi beavatkozás során (ennek a neve infibuláció) a menstruációs vér távozására egy kis rést hagynak. A hüvelyt később felnyitják közösüléskor, illetve gyermekszüléskor. Egy ENSZ-felmérés szerint a körülmetélt nők 20 százaléka esett át infibuláción, amelynek gyakorlata Északkelet-Afrikában a legelterjedtebb. A gyakorlat elterjedése fakad, célja a női szexualitás ellenőrzése és korlátozása. A hagyomány a "tisztaság", erkölcsösség és esztétika ideológiája mentén alakult ki. Jellemzően nők hajtják végre a beavatkozást, akik számára ez nagy megtiszteltetés. A családok attól félnek, hogy amennyiben a lányaikat és unokáikat nem metélik körül, azok áldozatává válnak. Az egészségügyi kockázatok a beavatkozás módjától függenek, ezek leggyakrabban visszatérő gyulladásos betegségek, nehéz és fájdalmas vizelés, krónikus fájdalom, ciszták, meddőség, komplikációk szüléskor illetve túlzott vérveszteség és halál. A beavatkozásnak ismert egészségügyi előnyei nincsenek. A női körülmetélés a legtöbb országban törvényellenes, de ezeket a törvényeket gyakran nem érvényesítik. Az 1970-es éves óta léteznek nemzetközi törekvések az eljárás visszaszorítására. Az ENSZ Közgyűlése 2012-ben az eljárást az emberi jogok megsértésévé nyilvánította és egyhangúlag erőteljesebb fellépés mellett szavazott a visszaszorításának érdekében. 2020-ban Szudánban törvényt hoztak a csonkítások ellen, és a kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra teljesen megszüntessék a gyakorlatot. A beavatkozás ellenzését antropológusok támadják. Eric Silvermann szerint a nők megcsonkítása az antropológia egyik központi morális kérdése, amely bonyolult kérdésekhez vezet a , toleranciával és az kapcsolatban. (hu)
- A női nemi szervek megcsonkítása, más néven a női körülmetélés a külső női nemi szerv részleges vagy teljes rituális eltávolítása. Az ENSZ és más szervezetek szerint a legelterjedtebb ÉK- és ÉNy-Afrikában, Szomáliában, Etiópiában, Kenyában, Szudánban, Burkina Fasóban, Nigériában, Dzsibutiban, Szenegálban stb. A felmérések eredménye szerint 200 millió nő esett át a beavatkozáson elsősorban Afrika északi felén és északkeleti országaiban, továbbá Indonéziában, Jemenben. A 15-49 éves korú körülmetélt lányok aránya 80-98 százalék Dzsibutiban, Eritreában, Guineában, Maliban, Sierra Leonéban, Szomáliában és Szudánban. A beavatkozást Ázsia egyes részein, a Közel-Keleten (pl. Kurdisztán) és ezeknek a területeknek a más országokban élő közösségeiben is gyakorolják. A beavatkozást jellemzően egy tradicionális körülmetélő végzi el születéskor, pubertáskor, vagy azután egy penge segítségével. Azokban az országokban, ahonnan van elérhető adat, a legtöbb lányt ötéves kora előtt csonkítják meg. Az eljárás országonként és etnikai csoportonként különböző. A körülmetélés magában foglalhatja a csikló, a kis és nagy szeméremajkak és a hüvelybemenet eltávolítását. Az utóbbi beavatkozás során (ennek a neve infibuláció) a menstruációs vér távozására egy kis rést hagynak. A hüvelyt később felnyitják közösüléskor, illetve gyermekszüléskor. Egy ENSZ-felmérés szerint a körülmetélt nők 20 százaléka esett át infibuláción, amelynek gyakorlata Északkelet-Afrikában a legelterjedtebb. A gyakorlat elterjedése fakad, célja a női szexualitás ellenőrzése és korlátozása. A hagyomány a "tisztaság", erkölcsösség és esztétika ideológiája mentén alakult ki. Jellemzően nők hajtják végre a beavatkozást, akik számára ez nagy megtiszteltetés. A családok attól félnek, hogy amennyiben a lányaikat és unokáikat nem metélik körül, azok áldozatává válnak. Az egészségügyi kockázatok a beavatkozás módjától függenek, ezek leggyakrabban visszatérő gyulladásos betegségek, nehéz és fájdalmas vizelés, krónikus fájdalom, ciszták, meddőség, komplikációk szüléskor illetve túlzott vérveszteség és halál. A beavatkozásnak ismert egészségügyi előnyei nincsenek. A női körülmetélés a legtöbb országban törvényellenes, de ezeket a törvényeket gyakran nem érvényesítik. Az 1970-es éves óta léteznek nemzetközi törekvések az eljárás visszaszorítására. Az ENSZ Közgyűlése 2012-ben az eljárást az emberi jogok megsértésévé nyilvánította és egyhangúlag erőteljesebb fellépés mellett szavazott a visszaszorításának érdekében. 2020-ban Szudánban törvényt hoztak a csonkítások ellen, és a kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ra teljesen megszüntessék a gyakorlatot. A beavatkozás ellenzését antropológusok támadják. Eric Silvermann szerint a nők megcsonkítása az antropológia egyik központi morális kérdése, amely bonyolult kérdésekhez vezet a , toleranciával és az kapcsolatban. (hu)
|
