Property Value
dbo:abstract
  • A nőszőfű (Epipactis) mintegy 70, földi életmódú orchideafajt magába foglaló növénynemzetség. Amerika, Ázsia és Európa mérsékelt és szubtrópusi éghajlatú területein fordul elő. Erdei tisztásokon az aljnövényzetben találhatók, meszes talajon, vagy tenger közeli nedves dűnéken. Az egyetlen Amerikában őshonos faj az . Sok újabban leírt európai faja létezik, melyek példányait korábban a széleslevelű nőszőfű (E. helleborine) gyűjtőfajba sorolták. Ezen szívós orchideák többsége nedves környezetben nő, néhány kivétellel. A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) az egyetlen, elárasztást elviselő európai orchideafaj. Az Amerika nyugati részén és Dél-Kanadában található meg nedves területeken, még vízfolyásokban is, legfeljebb 1 méteresre megnőve. Ahogy az orchideákra általánosan jellemző, az Epipactis-fajok is mikorrhizásak, pontosabban életciklusuk egy részében bazídiumos gombákkal hoznak létre. Néhány faj ezért redukált levelekkel, minimális klorofillszükséglettel elboldogul. Az ibolyás nőszőfű (Epipactis viridiflora) a klorofill teljes hiányában is életképes. Ezek a formák felismerhetők ibolyaszín helyett lila virágaikról. Húsos, kúszó rizómáik hajtásokat növesztenek, melyekből 20–70 cm-es szárak nőnek a következő tavaszra. Négy-nyolc váltakozó állású, lándzsás leveleik a növény felső része felé fokozatosan rövidülnek. A levélszélek épek, a csúcs hegyes. A kevesebb klorofillal rendelkező fajok levelei kékes-lilásak. Kétoldali szimmetriát mutató színes virágaik végálló fürtben nőnek. A három csészelevél és a két oldalsó pártalevél tojásdadok, végükön kihegyesedőek. Színük zöldesfehértől ibolyaszínig, illetve liláig terjed. A nemzetség szempontjából lényeges határozóbélyegek általában a virágmorfológiai jellegekre alapozódnak, ezért a fajok biztos elkülönítéséhez nyílásban lévő egyedek megfigyelése szükséges. Általában az ajak hypochile-je tál formájú, a külső felszín zöldesfehér, sötét erezettel. A hullámos, hófehér epichile legyező alakú. A magház alsó állású. A száraz toktermésekben számtalan apró mag található. (hu)
  • A nőszőfű (Epipactis) mintegy 70, földi életmódú orchideafajt magába foglaló növénynemzetség. Amerika, Ázsia és Európa mérsékelt és szubtrópusi éghajlatú területein fordul elő. Erdei tisztásokon az aljnövényzetben találhatók, meszes talajon, vagy tenger közeli nedves dűnéken. Az egyetlen Amerikában őshonos faj az . Sok újabban leírt európai faja létezik, melyek példányait korábban a széleslevelű nőszőfű (E. helleborine) gyűjtőfajba sorolták. Ezen szívós orchideák többsége nedves környezetben nő, néhány kivétellel. A mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) az egyetlen, elárasztást elviselő európai orchideafaj. Az Amerika nyugati részén és Dél-Kanadában található meg nedves területeken, még vízfolyásokban is, legfeljebb 1 méteresre megnőve. Ahogy az orchideákra általánosan jellemző, az Epipactis-fajok is mikorrhizásak, pontosabban életciklusuk egy részében bazídiumos gombákkal hoznak létre. Néhány faj ezért redukált levelekkel, minimális klorofillszükséglettel elboldogul. Az ibolyás nőszőfű (Epipactis viridiflora) a klorofill teljes hiányában is életképes. Ezek a formák felismerhetők ibolyaszín helyett lila virágaikról. Húsos, kúszó rizómáik hajtásokat növesztenek, melyekből 20–70 cm-es szárak nőnek a következő tavaszra. Négy-nyolc váltakozó állású, lándzsás leveleik a növény felső része felé fokozatosan rövidülnek. A levélszélek épek, a csúcs hegyes. A kevesebb klorofillal rendelkező fajok levelei kékes-lilásak. Kétoldali szimmetriát mutató színes virágaik végálló fürtben nőnek. A három csészelevél és a két oldalsó pártalevél tojásdadok, végükön kihegyesedőek. Színük zöldesfehértől ibolyaszínig, illetve liláig terjed. A nemzetség szempontjából lényeges határozóbélyegek általában a virágmorfológiai jellegekre alapozódnak, ezért a fajok biztos elkülönítéséhez nyílásban lévő egyedek megfigyelése szükséges. Általában az ajak hypochile-je tál formájú, a külső felszín zöldesfehér, sötét erezettel. A hullámos, hófehér epichile legyező alakú. A magház alsó állású. A száraz toktermésekben számtalan apró mag található. (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 950783 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 18302 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23254856 (xsd:integer)
prop-hu:classis
prop-hu:date
  • 2019 (xsd:integer)
prop-hu:divisio
prop-hu:familia
prop-hu:genus
  • Epipactis (hu)
  • Epipactis (hu)
prop-hu:genusAuthority
  • Zinn 1757 (hu)
  • Zinn 1757 (hu)
prop-hu:imageCaption
  • Széleslevelű nőszőfű (hu)
  • Széleslevelű nőszőfű (hu)
prop-hu:ordo
prop-hu:regnum
prop-hu:subdivision
  • Lásd a szövegben (hu)
  • Lásd a szövegben (hu)
prop-hu:subdivisionRanks
  • Fajok (hu)
  • Fajok (hu)
prop-hu:subfamilia
prop-hu:subtribus
  • Limodorinae (hu)
  • Limodorinae (hu)
prop-hu:tribus
  • Neottieae (hu)
  • Neottieae (hu)
prop-hu:url
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Nőszőfű (hu)
  • Nőszőfű (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbo:wikiPageRedirects of
is prop-hu:genus of
is foaf:primaryTopic of