| dbo:abstract
|
- A diplomatika szó jelentése középkori oklevéltan, irattan. Középpontjában az archivisztikai, áll. (Nem azonos a diplomáciával) A diplomatika egy komplex történeti , amely a források értelmezését segíti. Maga a „diplomatica” szó a görög „kettős” (diploos) jelentésű szóból származik. Az antikvitásban a diploma szó olyan hivatalos iratot jelentett, amely két összefűzött táblára íródott. Megalapítója Jean Mabillon a De re diplomatica libri VI. (Lutetiae parisiorum 1681) megjelent munkájával, melyben a benediktinusok St. Denisi levéltárának oklevelei mellett kel védelemre az azokat az Acta Sanctorum és illetve Papebroch Propylaeum antiquarium részéről ért támadások ellen. A diploma szót a középkorban azonban ritkán használták. Helyette inkább a levél (litterae) szó volt a használatos. „Az oklevél szűkebb értelemben olyan meghatározott formák között kiállított irat, amely valamilyen jogi természetű dolgot tartalmaz. Mind a középkori elnevezés (litterae), mind a magyar neve (oklevél) a szűkebb értelemben vett oklevélnél többet jelent." Általában véve minden középkori iratot oklevélnek nevezünk, ahogy a középkorban is minden iratnak litterae volt a neve. A szűkebb értelemben vett oklevélen kívül ugyanis még számtalan másfajta irat létezett a középkorban (missiles, conscriptiones, acta, urbaria stb.). A levelek, összeírások, ügyviteli feljegyzések nélkül azonban lehetetlenné válna az oklevéltan-kutatás, ugyanis az oklevéltan nemcsak az oklevelek formai vizsgálatát végzi, hanem arra is törekszik, hogy az oklevelek létrejöttének körülményeit, az oklevéladás folyamatát is tisztázza. (hu)
- A diplomatika szó jelentése középkori oklevéltan, irattan. Középpontjában az archivisztikai, áll. (Nem azonos a diplomáciával) A diplomatika egy komplex történeti , amely a források értelmezését segíti. Maga a „diplomatica” szó a görög „kettős” (diploos) jelentésű szóból származik. Az antikvitásban a diploma szó olyan hivatalos iratot jelentett, amely két összefűzött táblára íródott. Megalapítója Jean Mabillon a De re diplomatica libri VI. (Lutetiae parisiorum 1681) megjelent munkájával, melyben a benediktinusok St. Denisi levéltárának oklevelei mellett kel védelemre az azokat az Acta Sanctorum és illetve Papebroch Propylaeum antiquarium részéről ért támadások ellen. A diploma szót a középkorban azonban ritkán használták. Helyette inkább a levél (litterae) szó volt a használatos. „Az oklevél szűkebb értelemben olyan meghatározott formák között kiállított irat, amely valamilyen jogi természetű dolgot tartalmaz. Mind a középkori elnevezés (litterae), mind a magyar neve (oklevél) a szűkebb értelemben vett oklevélnél többet jelent." Általában véve minden középkori iratot oklevélnek nevezünk, ahogy a középkorban is minden iratnak litterae volt a neve. A szűkebb értelemben vett oklevélen kívül ugyanis még számtalan másfajta irat létezett a középkorban (missiles, conscriptiones, acta, urbaria stb.). A levelek, összeírások, ügyviteli feljegyzések nélkül azonban lehetetlenné válna az oklevéltan-kutatás, ugyanis az oklevéltan nemcsak az oklevelek formai vizsgálatát végzi, hanem arra is törekszik, hogy az oklevelek létrejöttének körülményeit, az oklevéladás folyamatát is tisztázza. (hu)
|
