| dbo:abstract
|
- Olaszország vagy Itália történelme a mai Olaszország területén élő népek történelme a kezdetektől máig. Itália a mai Olaszország területének történelmi elnevezése, amely az Appennini-félsziget, Szicília, Szardínia és a közöttük fekvő szigetek, a Pó-síkság és az területét foglalja magában. A magyar szóhasználatban általában csak az 1861 óta megszületett egységes olasz államot nevezzük Olaszországnak, míg az ország korábbi területét az Itália névvel jelöljük. Az ókorban az Itáliai-félsziget a rómaiak központi területe volt: Kr.e. 753-ban alapították meg Rómát mint királyságot aminek az államformája Kr.e. 509-ben köztársasággá változott az etruszk dinasztiából származó római királyok elüldözése után. Ezt követően a rómaiak kiterjesztették birodalmukat az Appennini-félsziget teljességére, az etruszk, a kelta és a görög területek rovására. Ezen hódítások szolgáltak alapul végül a latinok, azaz a rómaiak Nyugat-Európától a Közel-Keletig átívelő birodalmukhoz. A Római Birodalom (Kr.e. 27-től immáron császárság) több évszázadon keresztül uralta az európai kontinens, illetve Délnyugat-Ázsia és a Közel-Kelet nagy részét. Uralmuk alatt nagy szolgálatot tettek az emberiségnek: fejlődött a nyugati filozófia, tudományok és művészetek, nagyszabású építkezések folytak, sok évkönyv, feljegyzés, régészeti lelet maradt az utókorra. A Római Birodalom bukása (Kr.u. 476) után Itália egészen 1861-ig széttagolt államok összessége volt (városállamok, kereskedő-államok, kisebb királyságok stb.). Jelentősebb államok a területükön a köztes időszakban, kronológiai sorrendben: Longobárd Királyság, Velence, Pápai Állam, Dél-Itáliában a normannok (ami később Szicíliai Királyság lesz), Észak-Itáliában a Német-Római Császárság, Toszkánai Nagyhercegség, Szárd-Piemonti Királyság, Nápoly-Szicíliai Kettős Királyság. Az ország 1861-es egyesítését (olaszul Risorgimento) követően az újonnan megalakult állam hamar modernizálódott és gyarmatbirodalom kiépítésébe fogott bele Afrika, illetve a Földközi-tenger partvidékeinek területeinél. Ugyanakkor a fellépő regionális különbségek (Észak-Itália fejlettebb és modernebb volt, mint Dél-Itália) ellentéteket szült az államon belül. Az első világháború során Olaszország az antanthoz csatlakozott és komoly hozzájárulása volt a központi hatalmak elleni győzelemhez. Trento és Trieszt városok megszerzésével pedig befejezte a félsziget egyesítését. Ugyanakkor az olasz nacionalisták csalódottak voltak a területi nyereségeket illetően, s ez a csalódottság vegyítve a háborús kimerültséggel illetve a gazdasági nehézségekkel a szélsőséges politikai mozgalmak megerősödését vonta maga után: a Nemzeti Fasiszta Párt (Partito Nazionale Fascista) Benito Mussolini vezetésével fasiszta diktatúrát épített ki (1922 - Marcia su Roma, azaz Menetelés Rómába a Mussolini vezette fasiszták szimbolikus hatalomátvételét jelentette). Ez a politikai változás vonta magával majd a tengelyhatalmakhoz való csatlakozást és a második világháborúban a nácik melletti elkötelezett harcot. A háború az olaszok számára hamar katonai vereséggel végződött a szövetségesek Szicília, illetve Dél-Itáliában való előrenyomulásukat követően (csiga-offenzíva). Észak-Itáliában a nácik létrehozták a rövidéletű Salòi Köztársaságot, azonban a szövetségesek győzelmei révén hamar elvesztették uralmukat a maradék területek fölött is. Itália felszabadítását követően Mussolinit az ellenállás kivégezte. A háborút követően visszaállították a demokráciát és hamar a gazdasági növekedés pályájára állt az ország. Az Európai Unió, a NATO, a , G7 és a G20 egyik alapító tagja. A 21. században továbbra is egy erős gazdasági, katonai, kultúrális és politikai . (hu)
- Olaszország vagy Itália történelme a mai Olaszország területén élő népek történelme a kezdetektől máig. Itália a mai Olaszország területének történelmi elnevezése, amely az Appennini-félsziget, Szicília, Szardínia és a közöttük fekvő szigetek, a Pó-síkság és az területét foglalja magában. A magyar szóhasználatban általában csak az 1861 óta megszületett egységes olasz államot nevezzük Olaszországnak, míg az ország korábbi területét az Itália névvel jelöljük. Az ókorban az Itáliai-félsziget a rómaiak központi területe volt: Kr.e. 753-ban alapították meg Rómát mint királyságot aminek az államformája Kr.e. 509-ben köztársasággá változott az etruszk dinasztiából származó római királyok elüldözése után. Ezt követően a rómaiak kiterjesztették birodalmukat az Appennini-félsziget teljességére, az etruszk, a kelta és a görög területek rovására. Ezen hódítások szolgáltak alapul végül a latinok, azaz a rómaiak Nyugat-Európától a Közel-Keletig átívelő birodalmukhoz. A Római Birodalom (Kr.e. 27-től immáron császárság) több évszázadon keresztül uralta az európai kontinens, illetve Délnyugat-Ázsia és a Közel-Kelet nagy részét. Uralmuk alatt nagy szolgálatot tettek az emberiségnek: fejlődött a nyugati filozófia, tudományok és művészetek, nagyszabású építkezések folytak, sok évkönyv, feljegyzés, régészeti lelet maradt az utókorra. A Római Birodalom bukása (Kr.u. 476) után Itália egészen 1861-ig széttagolt államok összessége volt (városállamok, kereskedő-államok, kisebb királyságok stb.). Jelentősebb államok a területükön a köztes időszakban, kronológiai sorrendben: Longobárd Királyság, Velence, Pápai Állam, Dél-Itáliában a normannok (ami később Szicíliai Királyság lesz), Észak-Itáliában a Német-Római Császárság, Toszkánai Nagyhercegség, Szárd-Piemonti Királyság, Nápoly-Szicíliai Kettős Királyság. Az ország 1861-es egyesítését (olaszul Risorgimento) követően az újonnan megalakult állam hamar modernizálódott és gyarmatbirodalom kiépítésébe fogott bele Afrika, illetve a Földközi-tenger partvidékeinek területeinél. Ugyanakkor a fellépő regionális különbségek (Észak-Itália fejlettebb és modernebb volt, mint Dél-Itália) ellentéteket szült az államon belül. Az első világháború során Olaszország az antanthoz csatlakozott és komoly hozzájárulása volt a központi hatalmak elleni győzelemhez. Trento és Trieszt városok megszerzésével pedig befejezte a félsziget egyesítését. Ugyanakkor az olasz nacionalisták csalódottak voltak a területi nyereségeket illetően, s ez a csalódottság vegyítve a háborús kimerültséggel illetve a gazdasági nehézségekkel a szélsőséges politikai mozgalmak megerősödését vonta maga után: a Nemzeti Fasiszta Párt (Partito Nazionale Fascista) Benito Mussolini vezetésével fasiszta diktatúrát épített ki (1922 - Marcia su Roma, azaz Menetelés Rómába a Mussolini vezette fasiszták szimbolikus hatalomátvételét jelentette). Ez a politikai változás vonta magával majd a tengelyhatalmakhoz való csatlakozást és a második világháborúban a nácik melletti elkötelezett harcot. A háború az olaszok számára hamar katonai vereséggel végződött a szövetségesek Szicília, illetve Dél-Itáliában való előrenyomulásukat követően (csiga-offenzíva). Észak-Itáliában a nácik létrehozták a rövidéletű Salòi Köztársaságot, azonban a szövetségesek győzelmei révén hamar elvesztették uralmukat a maradék területek fölött is. Itália felszabadítását követően Mussolinit az ellenállás kivégezte. A háborút követően visszaállították a demokráciát és hamar a gazdasági növekedés pályájára állt az ország. Az Európai Unió, a NATO, a , G7 és a G20 egyik alapító tagja. A 21. században továbbra is egy erős gazdasági, katonai, kultúrális és politikai . (hu)
|
