| dbo:abstract
|
- Az Olympic Nemzeti Park Washington állam található. Nyugaton a Csendes-óceán, északon a , Tacoma déli részén egy széles csatorna képezi a térségnek a határait. A félsziget közepén emelkedik az , a 2428 méter magas névadója az 1592-ben errefelé hajózó volt. A nemzeti park erdőkkel körülvett, alpesi rétekkel és jég fedte hegycsúcsokkal tarkított vidék. Különleges fekvése egyedülálló bioszférát hozott létre, legfontosabb jellegzetessége a mohákkal borított fákból álló mérsékelt égövi esőerdő. A park két részre osztható, egy hegyvidéki területre és egy óceánpart melletti sávra. A hegyvidékes részen mintegy hatvan gleccser található, ezek az egyenlítőhöz legközelebb eső kétezer méter alatt induló gleccserek a világon. Az erdők nagyrészt tűlevelű fákból állnak (erdeifenyők, lucfenyők, cédrusok), és többek között havasi kecskéknek, jávorszarvasoknak, pumáknak, fekete medvéknek és hódoknak adnak otthont. Az erdők komoly kereskedelmi értéket képviselnek, a védett területen kívüli fák gyakorlatilag teljes egészében feldolgozásra kerülnek. Az óceáni partszakasz megközelítőleg száz kilométer hosszú, itt tengerisünök, kagylók, rákok és madarak élnek. Az óceánba ömlő folyókban édesvízi a torkolatnál sósvízi halfajok találnak menedéket. A parkhoz tartozik egy több mint nyolcvan kilométer hosszú keskeny parti sáv is. Az óceánba siető folyók torkolatánál négy indián rezervátum a Hoh, Quileute, Ozette és a Makah található. Lakóinak fő bevételi forrása a lazac; ők a sporthorgászokkal ellentétben hálót használhatnak.A park éghajlatát döntően befolyásolja a Csendes-óceán vízfelületének párolgása; gyakran alakulnak ki hatalmas zivatarfelhők, amiket az óceáni szél a kontinens felé terel, bőséges csapadékot biztosítva a hegyekben. Emiatt az éves csapadékmennyiség a környékre jellemző évi 3500 mm helyett az Olympic-hegység óceán felőli oldalán eléri az 5000 mm-t. (hu)
- Az Olympic Nemzeti Park Washington állam található. Nyugaton a Csendes-óceán, északon a , Tacoma déli részén egy széles csatorna képezi a térségnek a határait. A félsziget közepén emelkedik az , a 2428 méter magas névadója az 1592-ben errefelé hajózó volt. A nemzeti park erdőkkel körülvett, alpesi rétekkel és jég fedte hegycsúcsokkal tarkított vidék. Különleges fekvése egyedülálló bioszférát hozott létre, legfontosabb jellegzetessége a mohákkal borított fákból álló mérsékelt égövi esőerdő. A park két részre osztható, egy hegyvidéki területre és egy óceánpart melletti sávra. A hegyvidékes részen mintegy hatvan gleccser található, ezek az egyenlítőhöz legközelebb eső kétezer méter alatt induló gleccserek a világon. Az erdők nagyrészt tűlevelű fákból állnak (erdeifenyők, lucfenyők, cédrusok), és többek között havasi kecskéknek, jávorszarvasoknak, pumáknak, fekete medvéknek és hódoknak adnak otthont. Az erdők komoly kereskedelmi értéket képviselnek, a védett területen kívüli fák gyakorlatilag teljes egészében feldolgozásra kerülnek. Az óceáni partszakasz megközelítőleg száz kilométer hosszú, itt tengerisünök, kagylók, rákok és madarak élnek. Az óceánba ömlő folyókban édesvízi a torkolatnál sósvízi halfajok találnak menedéket. A parkhoz tartozik egy több mint nyolcvan kilométer hosszú keskeny parti sáv is. Az óceánba siető folyók torkolatánál négy indián rezervátum a Hoh, Quileute, Ozette és a Makah található. Lakóinak fő bevételi forrása a lazac; ők a sporthorgászokkal ellentétben hálót használhatnak.A park éghajlatát döntően befolyásolja a Csendes-óceán vízfelületének párolgása; gyakran alakulnak ki hatalmas zivatarfelhők, amiket az óceáni szél a kontinens felé terel, bőséges csapadékot biztosítva a hegyekben. Emiatt az éves csapadékmennyiség a környékre jellemző évi 3500 mm helyett az Olympic-hegység óceán felőli oldalán eléri az 5000 mm-t. (hu)
|
