| dbo:abstract
|
- Az avantgárd-underground modellt követő, független performansz-színházi társulatot 1992 őszén, Budapesten alapította a szabadkai Lantos László Triceps (1955, író-rendező) és Brenner Zoltán (1962, énekes-performer), akik a délszláv polgárháború elől menekültek az anyaországba. 1994-ben csatlakozott hozzájuk Gasner János (1955–2009), aki haláláig a társulat zenei rendezője, zenésze, performere volt. Céljául az européer, nemzeti kultúrákat szintetizáló, több nyelven megszólaló, több művészi médiát (tánc/színház, performansz, happening, zene, fónikus költészet, festészet, film stb.) ötvöző előadások művelését tűzték ki. A kortárs előadóművészet olyan területeit kutatják, ahol megmutatkozik az alter ego, a maga természetét mélyen érteni vágyó emberi Én. Ez a számtalan lehetőséget felvető és megengedő terület a kiszámíthatatlan Jövő tartománya, „melyen nem uralkodik az Idő és a Tér” (Marcel Duchamp). A társulat neve nem a nemesopálra, a keresett drágakőre utal, hanem arra a különleges, transzcendens pillanatra, amikor az emberi lény szeme elhomályosul: a kéj, a kín és a halál pillanatára. A kezdetben zömében peremvidéki (vajdasági, felvidéki, erdélyi) tagokból álló társulat 1993–99. között a keleti őshagyomány szellemi és koreográfiai örökségét kutatta. 2002-ig ingyenes próbatermet a Tan Kapuja Buddhista Főiskola biztosított nekik. Olyan különleges színházi nyelv kialakítására törekedtek, ahol az évszázados tradícióra visszatekintő európai és magyar dráma remekművei modern köntösben jelennek meg. "Élő" előadásaikban kiemelten az emberi test plasztikai lehetőségeire, fizikai teherbírására, gesztusnyelvi eszközeire koncentrálnak: a világba-vetett-lét szakrális és/vagy banális lehetőségeit ábrázolva. A társulat tartotta fenn a budapesti Black-Black Galériát (1994–2002, IX. Balázs Béla u. 20. – az Árnyékkötők csoporttal közösen), a Merz Házat (2003–05, IX. Ipar u. 3.), a Mersz Overgroundot (2012-14, VIII. Kőfaragó u. 8.), és a Mersz Klubot (2015-től, VIII., Csobánc u. 10. – a Hajszáloptika csoporttal közösen). Az Opál performanszai soha nem épültek stabil szereposztásra, az évtizedek folyamán közel 80 közreműködő volt. Sokszor más előadók, más zenészek szerepeltek benne. Ezért, mindenki fel van tüntetve, aki részt vett. Támogatók: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola (Pest, 1995–2002, Farkas Pál igazgatósága alatt), a Ferencvárosi Önkormányzat (Pest, 1996–2005, Gegesy Ferenc polgármestersége alatt), az Árnyékkötők co-media művészeti csoport (Pest, 1996–2000), a Fejértej Parmalat Rt. (1995), a McDonald’s Magyarországi Étterem Hálózat Kft. (1995), a Pepsi Cola Company (1996) és mások. (hu)
- Az avantgárd-underground modellt követő, független performansz-színházi társulatot 1992 őszén, Budapesten alapította a szabadkai Lantos László Triceps (1955, író-rendező) és Brenner Zoltán (1962, énekes-performer), akik a délszláv polgárháború elől menekültek az anyaországba. 1994-ben csatlakozott hozzájuk Gasner János (1955–2009), aki haláláig a társulat zenei rendezője, zenésze, performere volt. Céljául az européer, nemzeti kultúrákat szintetizáló, több nyelven megszólaló, több művészi médiát (tánc/színház, performansz, happening, zene, fónikus költészet, festészet, film stb.) ötvöző előadások művelését tűzték ki. A kortárs előadóművészet olyan területeit kutatják, ahol megmutatkozik az alter ego, a maga természetét mélyen érteni vágyó emberi Én. Ez a számtalan lehetőséget felvető és megengedő terület a kiszámíthatatlan Jövő tartománya, „melyen nem uralkodik az Idő és a Tér” (Marcel Duchamp). A társulat neve nem a nemesopálra, a keresett drágakőre utal, hanem arra a különleges, transzcendens pillanatra, amikor az emberi lény szeme elhomályosul: a kéj, a kín és a halál pillanatára. A kezdetben zömében peremvidéki (vajdasági, felvidéki, erdélyi) tagokból álló társulat 1993–99. között a keleti őshagyomány szellemi és koreográfiai örökségét kutatta. 2002-ig ingyenes próbatermet a Tan Kapuja Buddhista Főiskola biztosított nekik. Olyan különleges színházi nyelv kialakítására törekedtek, ahol az évszázados tradícióra visszatekintő európai és magyar dráma remekművei modern köntösben jelennek meg. "Élő" előadásaikban kiemelten az emberi test plasztikai lehetőségeire, fizikai teherbírására, gesztusnyelvi eszközeire koncentrálnak: a világba-vetett-lét szakrális és/vagy banális lehetőségeit ábrázolva. A társulat tartotta fenn a budapesti Black-Black Galériát (1994–2002, IX. Balázs Béla u. 20. – az Árnyékkötők csoporttal közösen), a Merz Házat (2003–05, IX. Ipar u. 3.), a Mersz Overgroundot (2012-14, VIII. Kőfaragó u. 8.), és a Mersz Klubot (2015-től, VIII., Csobánc u. 10. – a Hajszáloptika csoporttal közösen). Az Opál performanszai soha nem épültek stabil szereposztásra, az évtizedek folyamán közel 80 közreműködő volt. Sokszor más előadók, más zenészek szerepeltek benne. Ezért, mindenki fel van tüntetve, aki részt vett. Támogatók: A Tan Kapuja Buddhista Főiskola (Pest, 1995–2002, Farkas Pál igazgatósága alatt), a Ferencvárosi Önkormányzat (Pest, 1996–2005, Gegesy Ferenc polgármestersége alatt), az Árnyékkötők co-media művészeti csoport (Pest, 1996–2000), a Fejértej Parmalat Rt. (1995), a McDonald’s Magyarországi Étterem Hálózat Kft. (1995), a Pepsi Cola Company (1996) és mások. (hu)
|
