| dbo:abstract
|
- Az alábbi táblázatok Oroszország uralkodóinak névsorát tartalmazzák. Nehéz megállapítani, hogy mikortól létezik az Oroszországnak nevezett államalakulat, ugyanis a történelem folyamán lassan alakult ki a mai állam:
* A Kijevi Rusz (864–1263): Az első táblázat a legkorábbról ismert orosz uralkodók névsorát is tartalmazza. Így a skandináv származású varégok által megalapított uralkodóházakkal kezdődik a lista. Az orosz történelem kezdetén a Dnyeper/Volga vidékét szlávok népesítették be, és később megjelentek a svéd eredetű viking törzsek, a varégoknak, hogy a összeköttetés teremtsenek és kereskedelmet folytassanak Bizánccal, így fellendítették a mai Oroszország városállamait. – A szlávok lassan teljesen magukba olvasztották a varégokat, akik ugyan megőrizték vezető szerepüket, de nyelvüket és skandináv nevüket elveszítették. 862-ben kor legjelentősebb városállamában, Novgorodban az egyik varég családnak Rurik vezetésével sikerült megszereznie a legfőbb hatalmat, és vagyonukra alapozva létrehozták a Rurik-dinasztiát, más vikingek pedig Kijevben rendezkedtek be. Rurik rokona és utóda, Oleg helyezte át a Rurikok székhelyét 882-ben Kijevbe, ahol fejedelemként (knyaz) uralkodott. Ugyancsak fejedelem volt a következő három uralkodó is (I. Igor, Olga és I. Szvjatoszláv). Szvjatoszláv volt az első, aki fiai között megosztotta a hatalmat, ettől kezdve a kijevi fejedelmet (elsőként I. Jaropolkot) kezdték nagyfejedelemnek (velikij knyaz) nevezni. – A Kijevi Rusz kiterjesztette hatalmát a mai Oroszország nyugati részének nagy részére. A Rurikidák a legtöbb hercegségben megszerezték a vezető szerepet, azonban az egyre erősebb uradalmak belviszályokat okoztak, amelyek lassan felemésztették a Ruszt. Már 1054-ben, Bölcs Jaroszláv halála után az egységes állam egymással viszálykodó fejedelemségekre bomlott, melyek közt Kijev fősége csak névlegesnek volt tekinthető.
* A (1168–1362): Kijev lassú hanyatlása mellett fokozatosan vált egyre jelentősebbé az I. András által 1168-ban alapított Vlagyimiri Nagyfejedelemség. 1237-ben azonban az óorosz fejedelemségek keleti határainál megjelentek a mongolok, akiknek seregei előtt sorra estek el a legerősebb államok is, így Vlagyimir is. Az óorosz állam ismét számos kisebb fejedelemségre hullott szét, amelyek részben a mongol Arany Horda, majd az ennek örökébe lépő tatár kánságok fennhatósága alá kerültek. I. Sándor alatt (1252–1263) ismét egy virágzó korszak jött ugyan el, de a 14. század elejére újra meggyengült a fejedelemség.
* A Moszkvai Nagyfejedelemség (1263–1547): Ebben az ínséges időszakban ragyogott fel a 13. század végén alapított Moszkvai Nagyfejedelemség csillaga, ugyanis az egyetlen fejedelemség volt, amely jó kereskedelmi lehetőségeit kihasználva meg tudott egyezni a tatárokkal, és fejlődni tudott. Már Pénzeszsák Ivánnak (1325–1340) sikerült megszereznie a vlagyimiri fejedelemség területeit, Nagy Iván (1462–1505) és III. Vaszilij (1505–1533) korára pedig beolvasztotta a többi fejedelemséget és egyesítetette az orosz területeket. A gyarapodó fejedelemség ezzel párhuzamosan úgy megerősödött, hogy képes volt 1480-ra véglegesen legyőzni a tatárokat, és felszabadítani a területeket a megszállók alól. Ezen okokból a moszkvai fejedelmek a 15. századra már felvehették az egész Rusz uralkodója címet. Az állam szerepét emellett növelte, hogy Bizánc elfoglalása (1453) után Moszkva lett az ortodox egyház központja.
* A cári Oroszország (1547–1917): Tulajdonképpen a Moszkvai Nagyfejedelemségből alakult ki 1547-ben a cári Oroszország, amikor IV. Iván nagyfejedelem hivatalosan is felvette a cári (tkp. császári) címet, mely a Bizánc császárok örököseként tüntette fel az orosz fejedelmeket. . 1598-ban kihalt a Rurik-dinasztia moszkvai ága, és egy 15 évig tartó bizonytalan – a Zűrzavaros idők névvel illetett – időszak következett, melynek végét a Romanov-ház 1613-as trónrajutása jelentette. – Az államalakulatot Nagy Péter reformjai után, 1721. október 22-től kezdték Orosz Birodalomnak nevezni, ekkortól az uralkodó hivatalos címe az egész Oroszország császára (Императоръ Всероссійскій - Imperator Vszerosszijszkij), vagy egész Oroszország császárnője (Императрица Всероссійская - Imperatrica Vszerosszijszkaja), de a mindennapokban továbbra is inkább a cárt, illetve cárnőt használták. Nem sokkal később, 1762-ben kihalt a Romanov ház is, és III. Péter cár trónra lépésével az Oldenburg-ház egyik oldalága, a – leányágon romanovi rokonsággal rendelkező – Holstein–Gottorp-ház került a trónra, így ettől kezdve az Orosz Birodalom urai a Holstein–Gottorp–Romanov-házból kerültek ki. A dinasztia és a cári Oroszország végét az 1917-es jelentette, ahol az utolsó orosz cárt, II. Miklóst megfosztották trónjától.
* Jegyzet: A dátumok az 1582-től – a más országokban – akkor bevezetésre került Gregorián-naptár szerint vannak megadva. Oroszországban hivatalosan csak 1917-ben vezették be a Gregorián-naptárt. (hu)
- Az alábbi táblázatok Oroszország uralkodóinak névsorát tartalmazzák. Nehéz megállapítani, hogy mikortól létezik az Oroszországnak nevezett államalakulat, ugyanis a történelem folyamán lassan alakult ki a mai állam:
* A Kijevi Rusz (864–1263): Az első táblázat a legkorábbról ismert orosz uralkodók névsorát is tartalmazza. Így a skandináv származású varégok által megalapított uralkodóházakkal kezdődik a lista. Az orosz történelem kezdetén a Dnyeper/Volga vidékét szlávok népesítették be, és később megjelentek a svéd eredetű viking törzsek, a varégoknak, hogy a összeköttetés teremtsenek és kereskedelmet folytassanak Bizánccal, így fellendítették a mai Oroszország városállamait. – A szlávok lassan teljesen magukba olvasztották a varégokat, akik ugyan megőrizték vezető szerepüket, de nyelvüket és skandináv nevüket elveszítették. 862-ben kor legjelentősebb városállamában, Novgorodban az egyik varég családnak Rurik vezetésével sikerült megszereznie a legfőbb hatalmat, és vagyonukra alapozva létrehozták a Rurik-dinasztiát, más vikingek pedig Kijevben rendezkedtek be. Rurik rokona és utóda, Oleg helyezte át a Rurikok székhelyét 882-ben Kijevbe, ahol fejedelemként (knyaz) uralkodott. Ugyancsak fejedelem volt a következő három uralkodó is (I. Igor, Olga és I. Szvjatoszláv). Szvjatoszláv volt az első, aki fiai között megosztotta a hatalmat, ettől kezdve a kijevi fejedelmet (elsőként I. Jaropolkot) kezdték nagyfejedelemnek (velikij knyaz) nevezni. – A Kijevi Rusz kiterjesztette hatalmát a mai Oroszország nyugati részének nagy részére. A Rurikidák a legtöbb hercegségben megszerezték a vezető szerepet, azonban az egyre erősebb uradalmak belviszályokat okoztak, amelyek lassan felemésztették a Ruszt. Már 1054-ben, Bölcs Jaroszláv halála után az egységes állam egymással viszálykodó fejedelemségekre bomlott, melyek közt Kijev fősége csak névlegesnek volt tekinthető.
* A (1168–1362): Kijev lassú hanyatlása mellett fokozatosan vált egyre jelentősebbé az I. András által 1168-ban alapított Vlagyimiri Nagyfejedelemség. 1237-ben azonban az óorosz fejedelemségek keleti határainál megjelentek a mongolok, akiknek seregei előtt sorra estek el a legerősebb államok is, így Vlagyimir is. Az óorosz állam ismét számos kisebb fejedelemségre hullott szét, amelyek részben a mongol Arany Horda, majd az ennek örökébe lépő tatár kánságok fennhatósága alá kerültek. I. Sándor alatt (1252–1263) ismét egy virágzó korszak jött ugyan el, de a 14. század elejére újra meggyengült a fejedelemség.
* A Moszkvai Nagyfejedelemség (1263–1547): Ebben az ínséges időszakban ragyogott fel a 13. század végén alapított Moszkvai Nagyfejedelemség csillaga, ugyanis az egyetlen fejedelemség volt, amely jó kereskedelmi lehetőségeit kihasználva meg tudott egyezni a tatárokkal, és fejlődni tudott. Már Pénzeszsák Ivánnak (1325–1340) sikerült megszereznie a vlagyimiri fejedelemség területeit, Nagy Iván (1462–1505) és III. Vaszilij (1505–1533) korára pedig beolvasztotta a többi fejedelemséget és egyesítetette az orosz területeket. A gyarapodó fejedelemség ezzel párhuzamosan úgy megerősödött, hogy képes volt 1480-ra véglegesen legyőzni a tatárokat, és felszabadítani a területeket a megszállók alól. Ezen okokból a moszkvai fejedelmek a 15. századra már felvehették az egész Rusz uralkodója címet. Az állam szerepét emellett növelte, hogy Bizánc elfoglalása (1453) után Moszkva lett az ortodox egyház központja.
* A cári Oroszország (1547–1917): Tulajdonképpen a Moszkvai Nagyfejedelemségből alakult ki 1547-ben a cári Oroszország, amikor IV. Iván nagyfejedelem hivatalosan is felvette a cári (tkp. császári) címet, mely a Bizánc császárok örököseként tüntette fel az orosz fejedelmeket. . 1598-ban kihalt a Rurik-dinasztia moszkvai ága, és egy 15 évig tartó bizonytalan – a Zűrzavaros idők névvel illetett – időszak következett, melynek végét a Romanov-ház 1613-as trónrajutása jelentette. – Az államalakulatot Nagy Péter reformjai után, 1721. október 22-től kezdték Orosz Birodalomnak nevezni, ekkortól az uralkodó hivatalos címe az egész Oroszország császára (Императоръ Всероссійскій - Imperator Vszerosszijszkij), vagy egész Oroszország császárnője (Императрица Всероссійская - Imperatrica Vszerosszijszkaja), de a mindennapokban továbbra is inkább a cárt, illetve cárnőt használták. Nem sokkal később, 1762-ben kihalt a Romanov ház is, és III. Péter cár trónra lépésével az Oldenburg-ház egyik oldalága, a – leányágon romanovi rokonsággal rendelkező – Holstein–Gottorp-ház került a trónra, így ettől kezdve az Orosz Birodalom urai a Holstein–Gottorp–Romanov-házból kerültek ki. A dinasztia és a cári Oroszország végét az 1917-es jelentette, ahol az utolsó orosz cárt, II. Miklóst megfosztották trónjától.
* Jegyzet: A dátumok az 1582-től – a más országokban – akkor bevezetésre került Gregorián-naptár szerint vannak megadva. Oroszországban hivatalosan csak 1917-ben vezették be a Gregorián-naptárt. (hu)
|
