| dbo:abstract
|
- Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt, rövidítve RSZDRP (oroszul РСДРП – Российская социал-демократическая рабочая партия), vagy egyszerűen Oroszországi Szociáldemokrata Párt forradalmi szocialista párt volt, amelyet 1898-ban hoztak létre Minszkben, három forradalmi baloldali szervezet egyesítésével. Később bolsevik és mensevik frakcióra oszlott, majd később szétszakadt, és a bolsevikok megalapították a Szovjetunió Kommunista Pártját. 1913 és 1917 közt (főleg Szentpéterváron) létezett egy kisebb, "kerületközi platform" (oroszul межрайонцы) is, amely az orosz forradalom idején beolvadt a bolsevik frakcióba. Nem ez volt az első orosz marxista csoportosulás: 1883-ban alakult a , amelyet Lenin és mások is az RSZDRP elődjének tekintettek. kilencen jelentek meg három baloldali szervezet képviseletében Minszkben, 1898. március 1. és 3. között. Ez a kongresszus nem tudott programot elfogadni (csak az öt évvel később tartott ) és mind a kilenc delegáltat letartóztatták. A párt a korábbi eredetű orosz forradalmi mozgalom, a narodnyikok (наро́дничество) forradalmi populizmusának elutasítása jegyében jött létre, és ugyanígy ellenezték azoknak a szociáldemokratáknak az elképzeléseit, akik később a (ismertebb nevén: eszerek, эсе́ры) csatlakoztak. Az RSZDRP, annak ellenére, hogy Oroszország agrárország volt, Karl Marx és Friedrich Engels tanaira alapozva alkotta meg saját programját, amelyek szerint a forradalom fő hajtóereje az ipari munkásosztály. A második kongresszus előtt csatlakozott a párthoz egy fiatal értelmiségi, Vlagyimir Iljics Uljanov (Влади́мир Ильи́ч Улья́нов), akit álnevéről inkább Lenin (Ле́нин) néven ismer a világ. Lenin 1902-ben publikálta című vitairatát, amelyben azt írta le, milyen feladatokat kellene kitűznie a pártnak és ehhez milyen módszereket kell követni. "A proletariátus élcsapata" létrehozásához elkötelezett aktivisták fegyelmezett és centralizált pártjára van szükség – írta Lenin. A Első kongresszus Brüsszelben, majd Londonban ült össze 1903. július 30. és augusztus 23. között, hogy egyesítse az erőket és az elképzeléseket. Ehelyett a pártban két kibékíthetetlen frakció keletkezett: a Lenin vezette bolsevikok (большеви́к, a "többség" jelentésű orosz bolsinsztvo szóból) és a vezetése alatt álló mensevikek (меньшеви́к, azaz "mensinsztvo", "kisebbségi"). Az elnevezések nem tükrözik a korabeli erőviszonyokat, hiszen valójában a mensevikek voltak többen. A nevek egyetlen szavazás eredményéből származnak: amikor a kongresszuson arról szavaztak, ki kerüljön a párt lapja, a Szikra (Iszkra) szerkesztőségébe, a bolsevik szavazatok kerültek többségbe, és aztán már az egész kongresszuson, és később is az ezen a szavazáson győztes oldalt nevezték bolseviknek, a másikat pedig menseviknek, az erőviszonyoktól függetlenül. (A mensevikek egészen az 1917-es orosz forradalomig többségben maradtak.) A szakadást Lenin "demokratikus centralizmusról" vallott nézetei okozták, illetve ragaszkodása ahhoz, hogy a párt álljon hivatásos forradalmárokból, korlátozva a tagfelvételt, miközben a mensevikek nyílt pártot akartak. Sok történész szerint ideológiai nézeteltérések is hozzájárultak a szakadáshoz: a bolsevikokat "forradalmi", a mensevikeket pedig "történelmi" marxistáknak tartják abban az értelemben, hogy az előbbiek majdnem azonnali proletárforradalmat akartak, az utóbbiak szerint azonban Oroszországban erre még nem érett meg az idő. A mensevikek Marx tanait inkább szó szerint értelmezve arra számítottak, hogy a meg kell előznie a . Bár a két csoport kibékítésére sok kísérlet történt, a szakadást nem sikerült visszafordítani. Az 1905 végén tartott összoroszországi kongresszuson már Joszif Visszarionovics Sztálin is részt vett, és itt találkozott először Leninnel. A vitában, Leninnel ellentétben, elutasította, hogy a párt vegyen részt a majdani parlamenti munkában, ehelyett harci osztagok szervezését ajánlotta. Az első orosz parlamenti Állami Duma választásokat 1906-ban a szociáldemokraták bojkottálták, az 1907-es Dumában azonban már az eszerekkel együtt 83 mandátumuk volt. Ezt a Dumát azzal az ürüggyel oszlatták fel, hogy a szociáldemokraták összeesküvést forralnak a hadsereg irányításának átvételére. A választási szabályok megváltoztatását követően a harmadik Dumában (1907–1912) a szociáldemokratáknak már csak 19 mandátumuk volt. A negyedik Duma (1912–1917) időszakától a párt véglegesen és az addigiaknál is nyilvánvalóbban széthasadt. A mensevikeknek öt, a bolsevikoknak hét mandátum jutott. (Az utóbbiak közt volt Roman Malinovszkij, akiről később kiderült, hogy a titkosrendőrség, az Ohrana ügynöke.) Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom során a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat, és 1918-ban saját pártot alapítottak, a Szovjetunió Kommunista Pártja elődjét, amelynek már nevében is szerepelt a kommunista jelző. A mensevikeket az 1921-es után be is tiltották. UNIKORNIS (hu)
- Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt, rövidítve RSZDRP (oroszul РСДРП – Российская социал-демократическая рабочая партия), vagy egyszerűen Oroszországi Szociáldemokrata Párt forradalmi szocialista párt volt, amelyet 1898-ban hoztak létre Minszkben, három forradalmi baloldali szervezet egyesítésével. Később bolsevik és mensevik frakcióra oszlott, majd később szétszakadt, és a bolsevikok megalapították a Szovjetunió Kommunista Pártját. 1913 és 1917 közt (főleg Szentpéterváron) létezett egy kisebb, "kerületközi platform" (oroszul межрайонцы) is, amely az orosz forradalom idején beolvadt a bolsevik frakcióba. Nem ez volt az első orosz marxista csoportosulás: 1883-ban alakult a , amelyet Lenin és mások is az RSZDRP elődjének tekintettek. kilencen jelentek meg három baloldali szervezet képviseletében Minszkben, 1898. március 1. és 3. között. Ez a kongresszus nem tudott programot elfogadni (csak az öt évvel később tartott ) és mind a kilenc delegáltat letartóztatták. A párt a korábbi eredetű orosz forradalmi mozgalom, a narodnyikok (наро́дничество) forradalmi populizmusának elutasítása jegyében jött létre, és ugyanígy ellenezték azoknak a szociáldemokratáknak az elképzeléseit, akik később a (ismertebb nevén: eszerek, эсе́ры) csatlakoztak. Az RSZDRP, annak ellenére, hogy Oroszország agrárország volt, Karl Marx és Friedrich Engels tanaira alapozva alkotta meg saját programját, amelyek szerint a forradalom fő hajtóereje az ipari munkásosztály. A második kongresszus előtt csatlakozott a párthoz egy fiatal értelmiségi, Vlagyimir Iljics Uljanov (Влади́мир Ильи́ч Улья́нов), akit álnevéről inkább Lenin (Ле́нин) néven ismer a világ. Lenin 1902-ben publikálta című vitairatát, amelyben azt írta le, milyen feladatokat kellene kitűznie a pártnak és ehhez milyen módszereket kell követni. "A proletariátus élcsapata" létrehozásához elkötelezett aktivisták fegyelmezett és centralizált pártjára van szükség – írta Lenin. A Első kongresszus Brüsszelben, majd Londonban ült össze 1903. július 30. és augusztus 23. között, hogy egyesítse az erőket és az elképzeléseket. Ehelyett a pártban két kibékíthetetlen frakció keletkezett: a Lenin vezette bolsevikok (большеви́к, a "többség" jelentésű orosz bolsinsztvo szóból) és a vezetése alatt álló mensevikek (меньшеви́к, azaz "mensinsztvo", "kisebbségi"). Az elnevezések nem tükrözik a korabeli erőviszonyokat, hiszen valójában a mensevikek voltak többen. A nevek egyetlen szavazás eredményéből származnak: amikor a kongresszuson arról szavaztak, ki kerüljön a párt lapja, a Szikra (Iszkra) szerkesztőségébe, a bolsevik szavazatok kerültek többségbe, és aztán már az egész kongresszuson, és később is az ezen a szavazáson győztes oldalt nevezték bolseviknek, a másikat pedig menseviknek, az erőviszonyoktól függetlenül. (A mensevikek egészen az 1917-es orosz forradalomig többségben maradtak.) A szakadást Lenin "demokratikus centralizmusról" vallott nézetei okozták, illetve ragaszkodása ahhoz, hogy a párt álljon hivatásos forradalmárokból, korlátozva a tagfelvételt, miközben a mensevikek nyílt pártot akartak. Sok történész szerint ideológiai nézeteltérések is hozzájárultak a szakadáshoz: a bolsevikokat "forradalmi", a mensevikeket pedig "történelmi" marxistáknak tartják abban az értelemben, hogy az előbbiek majdnem azonnali proletárforradalmat akartak, az utóbbiak szerint azonban Oroszországban erre még nem érett meg az idő. A mensevikek Marx tanait inkább szó szerint értelmezve arra számítottak, hogy a meg kell előznie a . Bár a két csoport kibékítésére sok kísérlet történt, a szakadást nem sikerült visszafordítani. Az 1905 végén tartott összoroszországi kongresszuson már Joszif Visszarionovics Sztálin is részt vett, és itt találkozott először Leninnel. A vitában, Leninnel ellentétben, elutasította, hogy a párt vegyen részt a majdani parlamenti munkában, ehelyett harci osztagok szervezését ajánlotta. Az első orosz parlamenti Állami Duma választásokat 1906-ban a szociáldemokraták bojkottálták, az 1907-es Dumában azonban már az eszerekkel együtt 83 mandátumuk volt. Ezt a Dumát azzal az ürüggyel oszlatták fel, hogy a szociáldemokraták összeesküvést forralnak a hadsereg irányításának átvételére. A választási szabályok megváltoztatását követően a harmadik Dumában (1907–1912) a szociáldemokratáknak már csak 19 mandátumuk volt. A negyedik Duma (1912–1917) időszakától a párt véglegesen és az addigiaknál is nyilvánvalóbban széthasadt. A mensevikeknek öt, a bolsevikoknak hét mandátum jutott. (Az utóbbiak közt volt Roman Malinovszkij, akiről később kiderült, hogy a titkosrendőrség, az Ohrana ügynöke.) Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom során a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat, és 1918-ban saját pártot alapítottak, a Szovjetunió Kommunista Pártja elődjét, amelynek már nevében is szerepelt a kommunista jelző. A mensevikeket az 1921-es után be is tiltották. UNIKORNIS (hu)
|
