| dbo:abstract
|
- Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (Oroszországi SZSZSZK vagy OSZSZSZK; oroszul: Росси́йская Сове́тская Федерати́вная Социалисти́ческая Республика; másként Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság, OSZFSZK, Oroszországi Szovjetköztársaság, Oroszországi Föderáció, Szovjet-Oroszország vagy egyszerűen Oroszország) a leghosszabb ideig fennállt kommunista állam volt. 1917 és 1922 között független, majd a Szovjetunió legnagyobb és legnépesebb tagállama 1991-ig. 1990 és 1991 között az Oroszországban hozott törvények elsőbbséget élveztek, mint a Szovjetunióban hozottak. A fentebb említett ok miatt az utolsó két évben igen nehéz volt a végrehajtó és az ítélkező hatalom működése. Az Oroszországi SZSZSZK területén 1989 végén 16 kisebb-nagyobb autonóm köztársaság, 5 autonóm terület, 10 autonóm körzet, 6 határterület és 49 terület. A legnagyobb etnikai csoportot az oroszok alkották. Az Oroszországi SZSZSZK fővárosa Moszkva volt, jelentős városai voltak még Leningrád, Novoszibirszk, Jekatyerinburg, Nyizsnyij Novgorod, Kazán és Ufa.Az Oroszországi SZSZSZK gazdasága a nehéziparra koncentrálódott, a Szovjetunió áramtermelésének több mint 60%-át adta. 1961-re a világ harmadik legnagyobb kőolajtermelő nagyhatalma lett, köszönhetően az új Volga-uráli és szibériaiolajmezők felfedezésének. Termelésében csupán az Amerikai Egyesült Államok és Szaúd-Arábia előzték meg. 1974-ben 475 felsőoktatási intézmény működött az országban, ahol 23 941 000 diák 47 nyelven tanulhatott. A területileg szervezett közegészségügyi szolgáltatások hálózata egészségügyi ellátást biztosított. 1985 után, a Gorbacsov-féle "peresztrojka" kormányzás alatt az ország gazdaságát sikerült talpra állítani, amely az 1970-es évek vége óta, Leonyid Brezsnyev kormányzása alatt a stagnálás jeleit tudta csak kimutatni. Az Oroszországi Szovjetköztársaság 1917. november 7-én (régi naptár szerint október 25-én), az októberi forradalom alatt jött létre, mint szuverén állam és a világ első, kommunista ideológiájú szocialista köztársasága. Az első alkotmány 1918-ban adták ki. 1922-ben, az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK megalapították a Szovjetuniót. Az 1977-es szovjet alkotmány kimondja, hogy "a tagköztársaságok szuverén [...] államok, amelyek egyesültek [...] a Szovjetunióban" és "minden tagköztársaságnak joga van következmények nélkül kiválni az Unióból". 1990. június 12-én a Népbiztosok Kongresszusa elfogadta az állami szuverenitás nyilatkozatát, meghatározták a hatalmi ágak szétválasztását (a szovjet kormányzási forma helyett), létrehozták az orosz állampolgárságot és utat nyitottak a szovjetunióból való kiválásra. 1991. június 12-én Borisz Jelcint (1931–2007) választották meg az Oroszországi Föderáció első elnökének. Az 1991-es augusztusi puccs volt az utolsó lépés a Szovjetunió megszűnését illetően. 1991. december 8-án, Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország államfői aláírták a Szovjetunió megszüntetéséről szóló nyilatkozatot. A megszűnést az a három utódállam kiáltotta ki, amelyek eredetileg alapító tagköztársaságok voltak (a Kaukázusontúli SZSZSZK 1936-ban megszűnt, a helyén létrejött Grúz, Örmény és Azerbajdzsáni SZSZK nem lettek hivatalos alapító tagköztársaságok), helyette létrehozták a Független Államok Közösségét (FÁK). 1991. december 12-én a Legfelsőbb Szovjet (az Oroszországi SZSZSZK parlamentje) is elfogadta a döntést. Ugyanekkor az Oroszországi SZSZSZK hatályon kívül helyezte a Szovjetunió létrehozásáról szóló szerződést és de facto kikiáltotta Oroszország függetlenségét a Szovjetuniótól és megszakította a kapcsolatot a többi szovjet szocialista köztársasággal. 1991. december 25-én Gorbacsov, mint a Szovjetunió elnökének (és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárának), lemondását követően az Orosz SZSZSZK-t átnevezték Oroszországi Föderációvá, amivel Borisz Jelcin ismét létrehozott egy független Oroszországot. Éjfélkor levonták a Szovjetunió zászlaját a moszkvai Kreml tornyairól, másnap, december 26-án formálisan is megszűnt a Szovjetunió. A Legfelsőbb Szovjet, amely akkor a Szovjet parlament egyetlen működő kamarája volt (a másik kamara, a Szovjetek Uniója már akkor elveszítette működési lehetőségét, amikor a kiváló tagköztársaságok visszahívták képviselőik többségét) felfüggesztette a működését. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország bejelentette, hogy átveszi a felbomlott központi szovjet kormány jogait és kötelezettségeit, ideértve az ENSZ-tagságot és a Biztonsági Tanácsban való állandó tagságot, de eredetileg nem kívánta átvenni a Szovjetunió külföldi adósságait és eszközeit (az egykori A Szovjet Vörös Hadsereg és a nukleáris fegyverek a kormány kezében maradtak. Az 1978-as orosz alkotmányt többször módosították, hogy tükrözze a demokráciára, a magántulajdonra és a piacgazdaságra való áttérést. Az alkotmányos válság után 1993. december 25-én hatályba lépő új orosz alkotmány teljesen eltörölte a szovjet kormányzati formát, és azt egy félig elnöki rendszerrel váltotta fel. (hu)
- Az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (Oroszországi SZSZSZK vagy OSZSZSZK; oroszul: Росси́йская Сове́тская Федерати́вная Социалисти́ческая Республика; másként Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság, OSZFSZK, Oroszországi Szovjetköztársaság, Oroszországi Föderáció, Szovjet-Oroszország vagy egyszerűen Oroszország) a leghosszabb ideig fennállt kommunista állam volt. 1917 és 1922 között független, majd a Szovjetunió legnagyobb és legnépesebb tagállama 1991-ig. 1990 és 1991 között az Oroszországban hozott törvények elsőbbséget élveztek, mint a Szovjetunióban hozottak. A fentebb említett ok miatt az utolsó két évben igen nehéz volt a végrehajtó és az ítélkező hatalom működése. Az Oroszországi SZSZSZK területén 1989 végén 16 kisebb-nagyobb autonóm köztársaság, 5 autonóm terület, 10 autonóm körzet, 6 határterület és 49 terület. A legnagyobb etnikai csoportot az oroszok alkották. Az Oroszországi SZSZSZK fővárosa Moszkva volt, jelentős városai voltak még Leningrád, Novoszibirszk, Jekatyerinburg, Nyizsnyij Novgorod, Kazán és Ufa.Az Oroszországi SZSZSZK gazdasága a nehéziparra koncentrálódott, a Szovjetunió áramtermelésének több mint 60%-át adta. 1961-re a világ harmadik legnagyobb kőolajtermelő nagyhatalma lett, köszönhetően az új Volga-uráli és szibériaiolajmezők felfedezésének. Termelésében csupán az Amerikai Egyesült Államok és Szaúd-Arábia előzték meg. 1974-ben 475 felsőoktatási intézmény működött az országban, ahol 23 941 000 diák 47 nyelven tanulhatott. A területileg szervezett közegészségügyi szolgáltatások hálózata egészségügyi ellátást biztosított. 1985 után, a Gorbacsov-féle "peresztrojka" kormányzás alatt az ország gazdaságát sikerült talpra állítani, amely az 1970-es évek vége óta, Leonyid Brezsnyev kormányzása alatt a stagnálás jeleit tudta csak kimutatni. Az Oroszországi Szovjetköztársaság 1917. november 7-én (régi naptár szerint október 25-én), az októberi forradalom alatt jött létre, mint szuverén állam és a világ első, kommunista ideológiájú szocialista köztársasága. Az első alkotmány 1918-ban adták ki. 1922-ben, az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK megalapították a Szovjetuniót. Az 1977-es szovjet alkotmány kimondja, hogy "a tagköztársaságok szuverén [...] államok, amelyek egyesültek [...] a Szovjetunióban" és "minden tagköztársaságnak joga van következmények nélkül kiválni az Unióból". 1990. június 12-én a Népbiztosok Kongresszusa elfogadta az állami szuverenitás nyilatkozatát, meghatározták a hatalmi ágak szétválasztását (a szovjet kormányzási forma helyett), létrehozták az orosz állampolgárságot és utat nyitottak a szovjetunióból való kiválásra. 1991. június 12-én Borisz Jelcint (1931–2007) választották meg az Oroszországi Föderáció első elnökének. Az 1991-es augusztusi puccs volt az utolsó lépés a Szovjetunió megszűnését illetően. 1991. december 8-án, Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország államfői aláírták a Szovjetunió megszüntetéséről szóló nyilatkozatot. A megszűnést az a három utódállam kiáltotta ki, amelyek eredetileg alapító tagköztársaságok voltak (a Kaukázusontúli SZSZSZK 1936-ban megszűnt, a helyén létrejött Grúz, Örmény és Azerbajdzsáni SZSZK nem lettek hivatalos alapító tagköztársaságok), helyette létrehozták a Független Államok Közösségét (FÁK). 1991. december 12-én a Legfelsőbb Szovjet (az Oroszországi SZSZSZK parlamentje) is elfogadta a döntést. Ugyanekkor az Oroszországi SZSZSZK hatályon kívül helyezte a Szovjetunió létrehozásáról szóló szerződést és de facto kikiáltotta Oroszország függetlenségét a Szovjetuniótól és megszakította a kapcsolatot a többi szovjet szocialista köztársasággal. 1991. december 25-én Gorbacsov, mint a Szovjetunió elnökének (és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárának), lemondását követően az Orosz SZSZSZK-t átnevezték Oroszországi Föderációvá, amivel Borisz Jelcin ismét létrehozott egy független Oroszországot. Éjfélkor levonták a Szovjetunió zászlaját a moszkvai Kreml tornyairól, másnap, december 26-án formálisan is megszűnt a Szovjetunió. A Legfelsőbb Szovjet, amely akkor a Szovjet parlament egyetlen működő kamarája volt (a másik kamara, a Szovjetek Uniója már akkor elveszítette működési lehetőségét, amikor a kiváló tagköztársaságok visszahívták képviselőik többségét) felfüggesztette a működését. A Szovjetunió felbomlása után Oroszország bejelentette, hogy átveszi a felbomlott központi szovjet kormány jogait és kötelezettségeit, ideértve az ENSZ-tagságot és a Biztonsági Tanácsban való állandó tagságot, de eredetileg nem kívánta átvenni a Szovjetunió külföldi adósságait és eszközeit (az egykori A Szovjet Vörös Hadsereg és a nukleáris fegyverek a kormány kezében maradtak. Az 1978-as orosz alkotmányt többször módosították, hogy tükrözze a demokráciára, a magántulajdonra és a piacgazdaságra való áttérést. Az alkotmányos válság után 1993. december 25-én hatályba lépő új orosz alkotmány teljesen eltörölte a szovjet kormányzati formát, és azt egy félig elnöki rendszerrel váltotta fel. (hu)
|
