| dbo:abstract
|
- Az orosz-török háború vagy czehryni (csihirini) hadjárat Oroszország és az Oszmán birodalom háborúja, melynek fÅ‘ hadszÃntere Ukrajna volt. A törökök célja az 1667-ben kettéválasztott Ukrajna elfoglalása volt, amelyben a krÃmi tatárok és a zaporozsjei kozákok is támogatták. A korábban Lengyelországhoz tartozó Ukrajnát hosszú háborúskodás után az oroszok és a lengyelek kettéosztották 1667-ben, az . a Dnyeper folyása szerint a bal oldalon levÅ‘ ukrán területek, a fÅ‘várossal Kijevvel orosz uralom alá kerültek. Ezt hÃvták . A másik, a Jobbparti Ukrajna maradt a lengyel király kezében. De a kozákok nem tettek le arról, hogy egész Ukrajnát az orosz cár alá vessék, s tették mindezt hibásan, mert az oroszok sokkal kegyetlenebbül kizsákmányolták a parasztságot, mint a lengyelek és késÅ‘bb hozzáláttak a kozák autonómia megnyirbálásához.Az ország mindkét felén rendszeresek voltak a kozák- és parasztlázadások, melyek gyakran tatárokat hÃvtak segÃtségül. A kozákok hetmanja Petro Dorosenko egykor még a lengyel király pártján állt, de aztán átállt a török szultán oldalára, akinek felajánlotta, hogy Ukrajnát török uralom alá veti. Ezért a szultán IV. Mehmed és a nagyvezÃr Köprülü Ahmed a kandiai háború végeztével sereggel indult a lengyel és az orosz Ukrajna meghódÃtására. Azonban a lengyelek két döntÅ‘ ütközetben (1673, 1675) vereséget mértek a törökökre, akikkel békét kötöttek. De az új nagyvezÃr Kara Musztafa, aki Bécset megostromolta, nem tett le arról, hogy Ukrajnát megszerzi. Épp ezért a háborút az oroszok ellen folytatta. Dorosenko hetmanhoz a korábbi háborúban sem állt minden kozák, többen a lengyel király hűségén maradva harcoltak a törökök ellen. Dorosenko, amikor 1676-ban (Czehryn) lázadást robbantott ki, mindössze 12 000 kozák csatlakozott hozzá. Bár bÃzott abban, hogy a török-tatár sereg hamar megérkezik, de nem tudta magát sokági tartani a többszörös túlerÅ‘ben levÅ‘ orosz-ukrán csapatokkal szemben, akiket a cár által kinevezett kozák hetman és vezetett. Dorosenko tehát megadta magát nekik. A hetman kudarca ellenére a szultán és a nagyvezÃr nem adta fel és elindÃtotta az offenzÃvát. IV. Mehmed Bohdan Hmelnickij egykori kozák hetman fiát, nevezte ki Ukrajna élére és nagy sereget küldött a KrÃmbe. 1677 júliusában közel 120 000 fÅ‘s török sereg Ibrahim pasa vezérletével betört Ukrajnába, de Szamojlovics erÅ‘i visszavonulásra kényszerÃtették.1678 júliusában Musztafa nagyvezÃr állt az oszmán erÅ‘k élére. Sereg kb. 120 000 törököt és 70-80 000 tatárt számlált. Vele szemben az orosz-ukrán-kozák csapatok kb. 120 000 fÅ‘t tettek ki.A nagyvezÃrnek sikerült elfoglalni Csihirint, majd több csatában megverte az oroszokat. Az útjába kerülÅ‘ ukrán várakat rendre elfoglalta és több esetben lerombolta, mÃg végül csaknem egész Ukrajnát uralma alá hajtotta.Az évekig tartó harcokban a törökök súlyos veszteségeket szenvedtek és az oroszok és az ukránok csüggedni nem akaró ellenállása miatt nem tudták volna sokáig tartani a területeket.Musztafa úgy határozott, hogy visszavonul és feladja minden eddigi hódÃtását. 1681. január 3-án a Bahcsiszerájban megkötötték a , amely érintetlenül hagyta a háború elÅ‘tti orosz-oszmán határt. A törökök többé nem tervezték Ukrajna meghódÃtását. Nem sokkal ezután Kara Musztafa felelevenÃtette a szulejmáni-tervet, Bécs elfoglalását és 1683-ban elindÃtott katasztrófával végzÅ‘dÅ‘ hadjáratát a Habsburg Birodalom ellen.Dorosenko rövidesen az orosz cár hÃve lett és neki köszönhetÅ‘en Kelet-Ukrajnában az oroszok meg tudták szilárdÃtani a hatalmukat.Az ország rendkÃvül megszenvedte mind a és az öt évig tartó orosz-török háborút. Különösen a tatár betörések voltak azok, amik mérhetetlen pusztÃtást okoztak, s több mint három évtizede a lázadások és háború folytán állandóak voltak. (hu)
- Az orosz-török háború vagy czehryni (csihirini) hadjárat Oroszország és az Oszmán birodalom háborúja, melynek fÅ‘ hadszÃntere Ukrajna volt. A törökök célja az 1667-ben kettéválasztott Ukrajna elfoglalása volt, amelyben a krÃmi tatárok és a zaporozsjei kozákok is támogatták. A korábban Lengyelországhoz tartozó Ukrajnát hosszú háborúskodás után az oroszok és a lengyelek kettéosztották 1667-ben, az . a Dnyeper folyása szerint a bal oldalon levÅ‘ ukrán területek, a fÅ‘várossal Kijevvel orosz uralom alá kerültek. Ezt hÃvták . A másik, a Jobbparti Ukrajna maradt a lengyel király kezében. De a kozákok nem tettek le arról, hogy egész Ukrajnát az orosz cár alá vessék, s tették mindezt hibásan, mert az oroszok sokkal kegyetlenebbül kizsákmányolták a parasztságot, mint a lengyelek és késÅ‘bb hozzáláttak a kozák autonómia megnyirbálásához.Az ország mindkét felén rendszeresek voltak a kozák- és parasztlázadások, melyek gyakran tatárokat hÃvtak segÃtségül. A kozákok hetmanja Petro Dorosenko egykor még a lengyel király pártján állt, de aztán átállt a török szultán oldalára, akinek felajánlotta, hogy Ukrajnát török uralom alá veti. Ezért a szultán IV. Mehmed és a nagyvezÃr Köprülü Ahmed a kandiai háború végeztével sereggel indult a lengyel és az orosz Ukrajna meghódÃtására. Azonban a lengyelek két döntÅ‘ ütközetben (1673, 1675) vereséget mértek a törökökre, akikkel békét kötöttek. De az új nagyvezÃr Kara Musztafa, aki Bécset megostromolta, nem tett le arról, hogy Ukrajnát megszerzi. Épp ezért a háborút az oroszok ellen folytatta. Dorosenko hetmanhoz a korábbi háborúban sem állt minden kozák, többen a lengyel király hűségén maradva harcoltak a törökök ellen. Dorosenko, amikor 1676-ban (Czehryn) lázadást robbantott ki, mindössze 12 000 kozák csatlakozott hozzá. Bár bÃzott abban, hogy a török-tatár sereg hamar megérkezik, de nem tudta magát sokági tartani a többszörös túlerÅ‘ben levÅ‘ orosz-ukrán csapatokkal szemben, akiket a cár által kinevezett kozák hetman és vezetett. Dorosenko tehát megadta magát nekik. A hetman kudarca ellenére a szultán és a nagyvezÃr nem adta fel és elindÃtotta az offenzÃvát. IV. Mehmed Bohdan Hmelnickij egykori kozák hetman fiát, nevezte ki Ukrajna élére és nagy sereget küldött a KrÃmbe. 1677 júliusában közel 120 000 fÅ‘s török sereg Ibrahim pasa vezérletével betört Ukrajnába, de Szamojlovics erÅ‘i visszavonulásra kényszerÃtették.1678 júliusában Musztafa nagyvezÃr állt az oszmán erÅ‘k élére. Sereg kb. 120 000 törököt és 70-80 000 tatárt számlált. Vele szemben az orosz-ukrán-kozák csapatok kb. 120 000 fÅ‘t tettek ki.A nagyvezÃrnek sikerült elfoglalni Csihirint, majd több csatában megverte az oroszokat. Az útjába kerülÅ‘ ukrán várakat rendre elfoglalta és több esetben lerombolta, mÃg végül csaknem egész Ukrajnát uralma alá hajtotta.Az évekig tartó harcokban a törökök súlyos veszteségeket szenvedtek és az oroszok és az ukránok csüggedni nem akaró ellenállása miatt nem tudták volna sokáig tartani a területeket.Musztafa úgy határozott, hogy visszavonul és feladja minden eddigi hódÃtását. 1681. január 3-án a Bahcsiszerájban megkötötték a , amely érintetlenül hagyta a háború elÅ‘tti orosz-oszmán határt. A törökök többé nem tervezték Ukrajna meghódÃtását. Nem sokkal ezután Kara Musztafa felelevenÃtette a szulejmáni-tervet, Bécs elfoglalását és 1683-ban elindÃtott katasztrófával végzÅ‘dÅ‘ hadjáratát a Habsburg Birodalom ellen.Dorosenko rövidesen az orosz cár hÃve lett és neki köszönhetÅ‘en Kelet-Ukrajnában az oroszok meg tudták szilárdÃtani a hatalmukat.Az ország rendkÃvül megszenvedte mind a és az öt évig tartó orosz-török háborút. Különösen a tatár betörések voltak azok, amik mérhetetlen pusztÃtást okoztak, s több mint három évtizede a lázadások és háború folytán állandóak voltak. (hu)
|
