| dbo:abstract
|
- Az osztályidegenség a magyar kommunista rendszerben és más kommunista államokban használt diszkriminatív társadalmi minősítés volt. Az 1940-es évek második felében az egyeduralmat megragadó kommunista párt vezette be abból a célból, hogy diszkriminálja, illetve üldözze azoknak a társadalmi rétegeknek a tagjait, amelyeket hatalmi céljaihoz nem akart megnyerni. Az osztályidegenség vádja ugyanakkor kitűnő bűnbakképző a korai kommunista rezsimben, amelynek alapvető tulajdonsága volt az kialakításának és ápolásának erős igénye. A továbbtanulásban és egyéb vonatkozásokban hivatalosan 1962 után megszűnt a származás szerinti diszkrimináció. A rezsim azonban továbbra is osztályalapokon gondolkodott, a „nem termelő” foglalkozások űzőivel – azaz a nem parasztokkal és nem munkásokkal, például értelmiségiekkel – szemben eredményesen folytatták az előítéletek sulykolását. (hu)
- Az osztályidegenség a magyar kommunista rendszerben és más kommunista államokban használt diszkriminatív társadalmi minősítés volt. Az 1940-es évek második felében az egyeduralmat megragadó kommunista párt vezette be abból a célból, hogy diszkriminálja, illetve üldözze azoknak a társadalmi rétegeknek a tagjait, amelyeket hatalmi céljaihoz nem akart megnyerni. Az osztályidegenség vádja ugyanakkor kitűnő bűnbakképző a korai kommunista rezsimben, amelynek alapvető tulajdonsága volt az kialakításának és ápolásának erős igénye. A továbbtanulásban és egyéb vonatkozásokban hivatalosan 1962 után megszűnt a származás szerinti diszkrimináció. A rezsim azonban továbbra is osztályalapokon gondolkodott, a „nem termelő” foglalkozások űzőivel – azaz a nem parasztokkal és nem munkásokkal, például értelmiségiekkel – szemben eredményesen folytatták az előítéletek sulykolását. (hu)
|
