| dbo:abstract
|
- A paklitaxel (kereskedelmi néven Taxol) egy tumorellenes szer, amelyet számos daganatos kórképben alkalmaznak, köztük Kaposi-szarkómában, petefészek-, emlő-, tüdő-, méhnyak- és hasnyálmirigyrákban. Általában intravénásan történik a beadása, és albuminhoz kötött formulációja is forgalomban van. Gyakori mellékhatásai közé tartozik a hajhullás, csontvelő-szupresszió, zsibbadás, allergiás reakciók, izomfájdalom és hasmenés. Egyéb súlyos mellékhatásai is megjelenhetnek, többek között szívproblémák, csökkent ellenállóképesség fertőzésekkel szemben és tüdőgyulladás. Terhesség idején alkalmazása abszolút ellenjavalt, mert születési rendellenességeket okozhat. A paklitaxel a taxánok közé tartozó diterpén-pszeudoalkaloid (pontosabban proto pszeudoalkaloid, mivel a nitrogénatom nem a gyűrűben, hanem az oldalláncban található). Hatását a sejtosztódás során fejti ki, a mikrotubuláris rendszer működésének megzavarásával. 1971-ben izolálták először az amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből, és 1993-ban engedélyezték gyógyászati alkalmazását. Szerepel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Model List of Essential Medicines listáján, a leghatékonyabb és legbiztonságosabb gyógyszerek között. Nagykereskedelmi ára: 7,06–13,48 USD/100 mg körül mozog világszerte, míg az Egyesült Királyságban 66,85 font. Előállítása manapság biotechnológiai úton, sejttenyészetek segítségével történik. (hu)
- A paklitaxel (kereskedelmi néven Taxol) egy tumorellenes szer, amelyet számos daganatos kórképben alkalmaznak, köztük Kaposi-szarkómában, petefészek-, emlő-, tüdő-, méhnyak- és hasnyálmirigyrákban. Általában intravénásan történik a beadása, és albuminhoz kötött formulációja is forgalomban van. Gyakori mellékhatásai közé tartozik a hajhullás, csontvelő-szupresszió, zsibbadás, allergiás reakciók, izomfájdalom és hasmenés. Egyéb súlyos mellékhatásai is megjelenhetnek, többek között szívproblémák, csökkent ellenállóképesség fertőzésekkel szemben és tüdőgyulladás. Terhesség idején alkalmazása abszolút ellenjavalt, mert születési rendellenességeket okozhat. A paklitaxel a taxánok közé tartozó diterpén-pszeudoalkaloid (pontosabban proto pszeudoalkaloid, mivel a nitrogénatom nem a gyűrűben, hanem az oldalláncban található). Hatását a sejtosztódás során fejti ki, a mikrotubuláris rendszer működésének megzavarásával. 1971-ben izolálták először az amerikai tiszafa (Taxus brevifolia) kérgéből, és 1993-ban engedélyezték gyógyászati alkalmazását. Szerepel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Model List of Essential Medicines listáján, a leghatékonyabb és legbiztonságosabb gyógyszerek között. Nagykereskedelmi ára: 7,06–13,48 USD/100 mg körül mozog világszerte, míg az Egyesült Királyságban 66,85 font. Előállítása manapság biotechnológiai úton, sejttenyészetek segítségével történik. (hu)
|
