Property Value
dbo:abstract
  • A pandekták (vagy digeszták, azaz „válogatások”, latinul: Digesta seu Pandectae) I. Iustinianus korától, pontosabban 533-tól a római jog részét képezik. A pandecta szó jelentése: „mindent magába foglaló”, ennek ellenére tematikája szinte kizárólag a magánjog. Ennek azonban rögtön alapvető forrásaivá lettek, hiszen Iustinianus a hatályba lépéssel egyidőben megtiltotta a bármilyen más jogforrásra hivatkozást. A korábban élt nagy jogtudósok műveinek , egészen az i. e. 2–3. századtól kezdődően vettek fel a válogatásba nagy nevű jogászokat. A művek eredetileg szerzőik magánvéleményét tükrözték, de a jogalkalmazásban olyan tekintélyre tettek szert, hogy a Corpus Iuris Civilis részeként gyakorlatilag törvényként alkalmazták ezeket. A szövegeket Tribonianus quaestor szerkesztette. A pandekták válogatási szempontjai nem teljesen világosak. Egyfajta szerkezet mégis felismerhető benne, a pandektajog a későbbiekben is az ebben alkalmazott tematikai tagolást követte: általános rész, dologi jog, kötelmi jog, családjog, öröklési jog. A válogatás összesen 39 szerző műveit tartalmazza ötven könyvben, de a szövegek fele Domitius Ulpianus és Julius Paulus művei. A pandekták dogmatikai szempontból tárgyalják a Corpus Iuris tartalmán alapuló s ezen az alapon rendszeresen kidolgozott általános magánjogtant. Róma állami és társadalmi szervezetével, a jog forrásainak és intézményeinek eredetével, koronkénti alakulásával, változásával, hatásaival, feldolgozásával és kritikájával a római jogtörténet foglalkozik. A pandekták főleg a 907-ben keletkező című, pergamenre írt dokumentumban maradtak fenn. A Pandekták európai elterjesztésében a másik fontos dokumentum az Irnerius által használt és kiegészített bolognai gyűjtemény volt.A 16. században a Német-római Birodalomban kialakult a („pandektisztika”), amely a pandektákra támaszkodva szabályozta a magánjogot. Ez volt „a pandekták modern gyakorlata” (usus modernus Pandectarum). A pandekta egy irodalmi műfaj megnevezésévé is vált, amely mindenféle tárgyú írások gyűjteményes kiadását jelenti. Ma már a pandekta szót az irodalmi műfajra, a pandektisztika kifejezést pedig a jogtudományi irányzatra alkalmazzuk. (hu)
  • A pandekták (vagy digeszták, azaz „válogatások”, latinul: Digesta seu Pandectae) I. Iustinianus korától, pontosabban 533-tól a római jog részét képezik. A pandecta szó jelentése: „mindent magába foglaló”, ennek ellenére tematikája szinte kizárólag a magánjog. Ennek azonban rögtön alapvető forrásaivá lettek, hiszen Iustinianus a hatályba lépéssel egyidőben megtiltotta a bármilyen más jogforrásra hivatkozást. A korábban élt nagy jogtudósok műveinek , egészen az i. e. 2–3. századtól kezdődően vettek fel a válogatásba nagy nevű jogászokat. A művek eredetileg szerzőik magánvéleményét tükrözték, de a jogalkalmazásban olyan tekintélyre tettek szert, hogy a Corpus Iuris Civilis részeként gyakorlatilag törvényként alkalmazták ezeket. A szövegeket Tribonianus quaestor szerkesztette. A pandekták válogatási szempontjai nem teljesen világosak. Egyfajta szerkezet mégis felismerhető benne, a pandektajog a későbbiekben is az ebben alkalmazott tematikai tagolást követte: általános rész, dologi jog, kötelmi jog, családjog, öröklési jog. A válogatás összesen 39 szerző műveit tartalmazza ötven könyvben, de a szövegek fele Domitius Ulpianus és Julius Paulus művei. A pandekták dogmatikai szempontból tárgyalják a Corpus Iuris tartalmán alapuló s ezen az alapon rendszeresen kidolgozott általános magánjogtant. Róma állami és társadalmi szervezetével, a jog forrásainak és intézményeinek eredetével, koronkénti alakulásával, változásával, hatásaival, feldolgozásával és kritikájával a római jogtörténet foglalkozik. A pandekták főleg a 907-ben keletkező című, pergamenre írt dokumentumban maradtak fenn. A Pandekták európai elterjesztésében a másik fontos dokumentum az Irnerius által használt és kiegészített bolognai gyűjtemény volt.A 16. században a Német-római Birodalomban kialakult a („pandektisztika”), amely a pandektákra támaszkodva szabályozta a magánjogot. Ez volt „a pandekták modern gyakorlata” (usus modernus Pandectarum). A pandekta egy irodalmi műfaj megnevezésévé is vált, amely mindenféle tárgyú írások gyűjteményes kiadását jelenti. Ma már a pandekta szót az irodalmi műfajra, a pandektisztika kifejezést pedig a jogtudományi irányzatra alkalmazzuk. (hu)
dbo:wikiPageExternalLink
dbo:wikiPageID
  • 741720 (xsd:integer)
dbo:wikiPageInterLanguageLink
dbo:wikiPageLength
  • 3742 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23760135 (xsd:integer)
prop-hu:date
  • 2019 (xsd:integer)
prop-hu:kép
  • Digesto 02.jpg (hu)
  • Digesto 02.jpg (hu)
prop-hu:képaláírás
  • A pandekták 1581-es kiadása (hu)
  • A pandekták 1581-es kiadása (hu)
prop-hu:külsőHivatkozás
prop-hu:magyarKiadás
  • a mű nem rendelkezik magyar nyelvű kiadással (hu)
  • a mű nem rendelkezik magyar nyelvű kiadással (hu)
prop-hu:megírásánakIdőpontja
  • 6 (xsd:integer)
prop-hu:műfaj
prop-hu:nyelv
  • latin (hu)
  • latin (hu)
prop-hu:név
  • Pandekták / Digeszták (hu)
  • Pandekták / Digeszták (hu)
prop-hu:részei
  • 50 (xsd:integer)
prop-hu:szerző
prop-hu:témakör
  • ókori jogtudósok műveinek kompilációja (hu)
  • ókori jogtudósok műveinek kompilációja (hu)
prop-hu:url
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Pandekták (hu)
  • Pandekták (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbo:wikiPageRedirects of
is foaf:primaryTopic of