| dbo:abstract
|
- Paolo Lucio Anafesto (más néven: Paulicio Anafesto), (? – 717) volt Velence első dózséja. Elég kevés történelmi tény maradt fenn trónra lépésének körülményeiről. A korabeli Itália igen népszerű célponttá vált a népvándorlásban részt vevő népek körében. Különböző pogány csoportok özönlötték el a félszigetet, és mindegyikük elsőként a félsziget északi részét dúlta fel, fosztogatta. Az ott élők közül a pusztítás elől sokan (főként a tehetősebbek) családjukkal és minden mozdítható vagyonukkal együtt az Adriai-tenger közeli szigeteire, lagúnáiba húzódtak, hiszen ez természeti adottságaitól fogva szinte elérhetetlen célpont volt az idegen hódítóknak. (Emellett sokan éppen a keresztény egyház elől menekültek a lagúnák egyre népesebb településeire.) Anafesto fellépése előtt a lagúnák vidékét a bizánci tribunok uralták, akik valójában a konstantinápolyi császárok képviselői voltak, egyszerű hivatalnokok. A központi hatalomtól távol a tribunok önálló hatalmi harcokba kezdtek, és ezek közepette érkezett el az idő, amikor a lagúnák települései összefogtak, és saját maguk választottak vezetőt. Ez elsőként a Bizánchoz hű tribunok eltávolításában testesült meg. A később apostolinak nevezett tizenkét lagúnabeli nemesi család foglalta el a tribuni méltóságot, majd ez a tizenkét tribun a központi és egységes irányítás érdekében megválasztotta Anafestót a terület urának. 697-ben Anafestót a bizánci méltóságok közül a dózse címmel ruházták fel. Valószínűleg Velence mai területe mellett több lagúnamenti városra is kiterjedt a hatalma. Ezek közé tartozott többek között Adria, Altino, Chioggia, , , Murano, Grado, Vicenza, Padova, Treviso, Torcello és is. Az első dózse megválasztását a tribunok természetesen nem önszántukból tették meg. A szuverén uralkodói cím megteremtését szükségessé tette a tribunok közti viszályok megelőzése és a nép nyomása is. Mégis a legfontosabb ok az volt, hogy a lagúnák lakóit hatékonyan fel kellett készíteni a lombardok és a szlávok közelgő támadására. Ez volt az a momentum, amiért a konstantinápolyi császár is elismerte a dózse hatalmát, bizonyos korlátozások bevezetése mellett. A hagyományok szerint Paolo Anafesto heracleiai nemes volt, aki a neves Falier családból származott. Ez utóbbi adatot legelőször krónikáiban fedezhetjük fel, amelyek közel 300 évvel Anafesto halála után keletkeztek, ezért nem feltétlen valósághűek. Anafesto valószínűleg 717-ben halt meg. (hu)
- Paolo Lucio Anafesto (más néven: Paulicio Anafesto), (? – 717) volt Velence első dózséja. Elég kevés történelmi tény maradt fenn trónra lépésének körülményeiről. A korabeli Itália igen népszerű célponttá vált a népvándorlásban részt vevő népek körében. Különböző pogány csoportok özönlötték el a félszigetet, és mindegyikük elsőként a félsziget északi részét dúlta fel, fosztogatta. Az ott élők közül a pusztítás elől sokan (főként a tehetősebbek) családjukkal és minden mozdítható vagyonukkal együtt az Adriai-tenger közeli szigeteire, lagúnáiba húzódtak, hiszen ez természeti adottságaitól fogva szinte elérhetetlen célpont volt az idegen hódítóknak. (Emellett sokan éppen a keresztény egyház elől menekültek a lagúnák egyre népesebb településeire.) Anafesto fellépése előtt a lagúnák vidékét a bizánci tribunok uralták, akik valójában a konstantinápolyi császárok képviselői voltak, egyszerű hivatalnokok. A központi hatalomtól távol a tribunok önálló hatalmi harcokba kezdtek, és ezek közepette érkezett el az idő, amikor a lagúnák települései összefogtak, és saját maguk választottak vezetőt. Ez elsőként a Bizánchoz hű tribunok eltávolításában testesült meg. A később apostolinak nevezett tizenkét lagúnabeli nemesi család foglalta el a tribuni méltóságot, majd ez a tizenkét tribun a központi és egységes irányítás érdekében megválasztotta Anafestót a terület urának. 697-ben Anafestót a bizánci méltóságok közül a dózse címmel ruházták fel. Valószínűleg Velence mai területe mellett több lagúnamenti városra is kiterjedt a hatalma. Ezek közé tartozott többek között Adria, Altino, Chioggia, , , Murano, Grado, Vicenza, Padova, Treviso, Torcello és is. Az első dózse megválasztását a tribunok természetesen nem önszántukból tették meg. A szuverén uralkodói cím megteremtését szükségessé tette a tribunok közti viszályok megelőzése és a nép nyomása is. Mégis a legfontosabb ok az volt, hogy a lagúnák lakóit hatékonyan fel kellett készíteni a lombardok és a szlávok közelgő támadására. Ez volt az a momentum, amiért a konstantinápolyi császár is elismerte a dózse hatalmát, bizonyos korlátozások bevezetése mellett. A hagyományok szerint Paolo Anafesto heracleiai nemes volt, aki a neves Falier családból származott. Ez utóbbi adatot legelőször krónikáiban fedezhetjük fel, amelyek közel 300 évvel Anafesto halála után keletkeztek, ezért nem feltétlen valósághűek. Anafesto valószínűleg 717-ben halt meg. (hu)
|
