| dbo:abstract
|
- Pascal törvénye folyadékok mechanikájában a alaptörvénye, kimondja, hogy nyugalomban lévő folyadék minden azonos magasságban lévő pontjában a nyomás azonos és minden irányban egyenlő akkor is, ha a saját súlyán kívül többletnyomás is hat rá. Nyugvó folyadékban a nyomás csökkenés nélkül minden irányban továbbterjed. Másrészről a nyomáskülönbség két különböző h1 és h2 magasságban lévő pont között: ahol ρ (ró) a közeg sűrűsége, g a földi nehézségi gyorsulás és h1, h2 a magasság. A törvény a 17. századi nagy francia tudósnak, Blaise Pascalnak nevéhez fűződik. Nyugvó folyadékokban a szilárd testekkel ellentétben nem ébredhet csúsztató feszültség. Áramló folyadékokban természetesen ébred a viszkozitásból eredő belső súrlódás, azonban ez a sebesség függvénye. Ez egyszerű szavakkal azt jelenti, hogy például nyugvó vízfelület és szélcsend mellett egyetlen ember is el tud vontatni egy akármekkora hajót, ha lassan is. Jelöljünk ki képzeletben a nyugvó folyadékban egy tetszőleges háromoldalú hasábot. A hasáb oldallapjaira ható, a nyomásból származó erők merőlegesek a lapokra. Ha az ábra szerint felrajzoljuk az erők egyensúlyát jelentő vektorsokszöget, akkor látható, hogy egyensúly csak akkor lehetséges, ha az erők az oldallapok területével arányosak, ebből viszont, mivel az oldallapra ható erő nagysága a nyomás és a terület szorzatával egyenlő, az következik, hogy a nyomásnak minden lapon egyenlőnek kell lennie. Ez akkor is igaz, ha súlyos folyadékról van szó, melynél a nyomás a magasság függvényében változik, mert ha a lapok méreteit arányosan csökkentjük, határértékben a nyomáseltérés nullához tart. Mivel a hasábot tetszőlegesen vettük fel, ebből következik, hogy a nyugvó folyadék (vagy gáz) egy pontjában mérhető nyomás nagysága független az iránytól. Ha a szilárd testekben ébredő feszültségek fogalmaival akarjuk ezt kifejezni, az mondható, hogy a folyadék feszültségi állapota gömb. (hu)
- Pascal törvénye folyadékok mechanikájában a alaptörvénye, kimondja, hogy nyugalomban lévő folyadék minden azonos magasságban lévő pontjában a nyomás azonos és minden irányban egyenlő akkor is, ha a saját súlyán kívül többletnyomás is hat rá. Nyugvó folyadékban a nyomás csökkenés nélkül minden irányban továbbterjed. Másrészről a nyomáskülönbség két különböző h1 és h2 magasságban lévő pont között: ahol ρ (ró) a közeg sűrűsége, g a földi nehézségi gyorsulás és h1, h2 a magasság. A törvény a 17. századi nagy francia tudósnak, Blaise Pascalnak nevéhez fűződik. Nyugvó folyadékokban a szilárd testekkel ellentétben nem ébredhet csúsztató feszültség. Áramló folyadékokban természetesen ébred a viszkozitásból eredő belső súrlódás, azonban ez a sebesség függvénye. Ez egyszerű szavakkal azt jelenti, hogy például nyugvó vízfelület és szélcsend mellett egyetlen ember is el tud vontatni egy akármekkora hajót, ha lassan is. Jelöljünk ki képzeletben a nyugvó folyadékban egy tetszőleges háromoldalú hasábot. A hasáb oldallapjaira ható, a nyomásból származó erők merőlegesek a lapokra. Ha az ábra szerint felrajzoljuk az erők egyensúlyát jelentő vektorsokszöget, akkor látható, hogy egyensúly csak akkor lehetséges, ha az erők az oldallapok területével arányosak, ebből viszont, mivel az oldallapra ható erő nagysága a nyomás és a terület szorzatával egyenlő, az következik, hogy a nyomásnak minden lapon egyenlőnek kell lennie. Ez akkor is igaz, ha súlyos folyadékról van szó, melynél a nyomás a magasság függvényében változik, mert ha a lapok méreteit arányosan csökkentjük, határértékben a nyomáseltérés nullához tart. Mivel a hasábot tetszőlegesen vettük fel, ebből következik, hogy a nyugvó folyadék (vagy gáz) egy pontjában mérhető nyomás nagysága független az iránytól. Ha a szilárd testekben ébredő feszültségek fogalmaival akarjuk ezt kifejezni, az mondható, hogy a folyadék feszültségi állapota gömb. (hu)
|
