| dbo:abstract
|
- A pasziánsz az egyszemélyes kártyajátékok családja. Nagyon sok fajtája van, de a játék lényege mindegyiknél az, hogy a kártyákat véletlenszerű leosztással valamilyen rendben az asztalra helyezzük, majd pontos szabályok betartása mellett ezeket megpróbáljuk egy másik rendbe áthelyezni, egyszerre egy vagy több lapot mozgatva. Az alapelrendezés és a szabályok határozzák meg annak a valószínűségét, hogy az átrendezést végig tudjuk-e vinni, így vannak könnyebb és nehezebb játékváltozatok. A játékcsalád neve a francia patience (ejtsd: pasziansz) szóból ered, amelynek jelentése 'türelem, kitartás'. Európában ugyanez a szó angolul (ejtsd: péjsönsz) is használható a játékra, míg az amerikai angolban a játékot elsősorban solitaire (ejtsd: szoliter) néven ismerik. Ennek a szintén francia szónak az eredeti jelentése 'magányos, egyedüli'. Félreértést okozhat, hogy máshol solitaire a neve egy szintén egyszemélyes logikai játéknak, amelyben fatáblán elrendezett golyókat kell rakosgatva levenni. A pasziánszhoz 52 lapos francia kártyát szokás használni, egy vagy két csomagot, a dzsóker lapokat ilyenkor félreteszik. A pasziánszjáték nincs rokonságban a kártyavetéssel, más néven kártyajóslással. A pasziánsz egy időtöltésül választott játék, amely a 18. században, Franciaországban vált úri divattá, onnan érkezett hozzánk a 19. század közepén. A játék feléledésének jele volt, hogy az 1980-as évek elején az első házi számítógépekre már készült néhány pasziánszprogram, a széles körben újbóli ismertté válásához pedig nagyban hozzájárult az, hogy a Microsoft Windows operációs rendszerek sokáig alap980kiegészítőként tartalmaztak egy számítógépes programot, "Pasziánsz" néven (ez valójában a Klondike pasziánsz). A Klondike pasziánsz abszolút klasszikusnak számít a pasziánsz játékok közt. A játék célja, hogy egy pakli kártya négy halomba legyen rendezve, melyek mindegyike egy kártyasorból áll, érték szerint rendezve. A játék számítógépen történő játszásának előnyei közé tartozik, hogy nem kell hozzá asztalnyi sima felületet találni, és a kártyacsomag keverése is gyors és hatékony; nem utolsósorban pedig nem lehet benne csalni. Ugyanakkor ma is kaphatók kifejezetten pasziánszozáshoz való, kis méretű lapokból álló kártyacsomagok is, azoknak, akik élvezni akarják az asztalon játszás hangulatát. (hu)
- A pasziánsz az egyszemélyes kártyajátékok családja. Nagyon sok fajtája van, de a játék lényege mindegyiknél az, hogy a kártyákat véletlenszerű leosztással valamilyen rendben az asztalra helyezzük, majd pontos szabályok betartása mellett ezeket megpróbáljuk egy másik rendbe áthelyezni, egyszerre egy vagy több lapot mozgatva. Az alapelrendezés és a szabályok határozzák meg annak a valószínűségét, hogy az átrendezést végig tudjuk-e vinni, így vannak könnyebb és nehezebb játékváltozatok. A játékcsalád neve a francia patience (ejtsd: pasziansz) szóból ered, amelynek jelentése 'türelem, kitartás'. Európában ugyanez a szó angolul (ejtsd: péjsönsz) is használható a játékra, míg az amerikai angolban a játékot elsősorban solitaire (ejtsd: szoliter) néven ismerik. Ennek a szintén francia szónak az eredeti jelentése 'magányos, egyedüli'. Félreértést okozhat, hogy máshol solitaire a neve egy szintén egyszemélyes logikai játéknak, amelyben fatáblán elrendezett golyókat kell rakosgatva levenni. A pasziánszhoz 52 lapos francia kártyát szokás használni, egy vagy két csomagot, a dzsóker lapokat ilyenkor félreteszik. A pasziánszjáték nincs rokonságban a kártyavetéssel, más néven kártyajóslással. A pasziánsz egy időtöltésül választott játék, amely a 18. században, Franciaországban vált úri divattá, onnan érkezett hozzánk a 19. század közepén. A játék feléledésének jele volt, hogy az 1980-as évek elején az első házi számítógépekre már készült néhány pasziánszprogram, a széles körben újbóli ismertté válásához pedig nagyban hozzájárult az, hogy a Microsoft Windows operációs rendszerek sokáig alap980kiegészítőként tartalmaztak egy számítógépes programot, "Pasziánsz" néven (ez valójában a Klondike pasziánsz). A Klondike pasziánsz abszolút klasszikusnak számít a pasziánsz játékok közt. A játék célja, hogy egy pakli kártya négy halomba legyen rendezve, melyek mindegyike egy kártyasorból áll, érték szerint rendezve. A játék számítógépen történő játszásának előnyei közé tartozik, hogy nem kell hozzá asztalnyi sima felületet találni, és a kártyacsomag keverése is gyors és hatékony; nem utolsósorban pedig nem lehet benne csalni. Ugyanakkor ma is kaphatók kifejezetten pasziánszozáshoz való, kis méretű lapokból álló kártyacsomagok is, azoknak, akik élvezni akarják az asztalon játszás hangulatát. (hu)
|
