| dbo:abstract
|
- Pavel Alekszandrovics Szolovjov (oroszul: Павел Александрович Соловьёв; Alekino, 1917. június 26. – Perm, 1996. október 13.) orosz nemzetiségű szovjet repülőmérnök, számos gázturbinás sugárhajtómű tervezése fűződik a nevéhez. Szolovjov 1917. június 26-án született paraszti családban Alekino faluban, az Ivanovói területen. 1934-ben, a középiskola befejezése után az Ordzsonikidze nevét viselő Ribinszki Repülő-műszaki Főiskolára ment tanulni, ahol 1940-ben végzett. A Ribinszki Repülő-műszaki Főiskolát 1940-ben Permbe evakuálták, így Szolovjov is követte az intézetet. 1940-ben Permben létrejött a repülőgép hajtóművekkel foglalkozó OKB–19 tervezőiroda, amelynek Szolovjov is a munkatársa lett. 1948-ban az Arkagyij Dmitrijevics Svecov vezette tervezőiroda főkonstruktőr-helyettesévé, majd 1953-ban Svecov halála után főkonstruktőrré nevezték ki. A tervezőiroda – és Szolovjov – első jelentős munkája az 1957-re kifejlesztett gázturbinás sugárhajtómű, amelyet a stratégiai bombázókba építettek. 1960-ban vezetésével tervezték meg a Szovjetunióban az első kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet, a -t, amelyet a Tu–124 utasszállító repülőgépbe építettek. További jelentős hajtóművei a szabadturbinás hajtómű (a Mi–6 helikopterhez), a D–30 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (a Tu–134-hez), valamint a PSZ–90A turboventillátoros hajtómű (az Il–96 utasszállító repülőgéphez). A Szovjetunió felbomlása után a repülőgépgyártásban végbement átalakulás nyomán az OKB–19 tervezőirodát Permi Motorgyár néven az Aviadvigatyel Rt-be integrálták. Tevékenységéért számos elismerésben részesült. Négy alkalommal kapott Lenin-rendet, 1968-ban pedig Állami Díjat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának háromszor volt tagja. 1996. október 13-án hunyt el Permben, ahol ma egy utca viseli a nevét, pedig szobrot állítottak neki. (hu)
- Pavel Alekszandrovics Szolovjov (oroszul: Павел Александрович Соловьёв; Alekino, 1917. június 26. – Perm, 1996. október 13.) orosz nemzetiségű szovjet repülőmérnök, számos gázturbinás sugárhajtómű tervezése fűződik a nevéhez. Szolovjov 1917. június 26-án született paraszti családban Alekino faluban, az Ivanovói területen. 1934-ben, a középiskola befejezése után az Ordzsonikidze nevét viselő Ribinszki Repülő-műszaki Főiskolára ment tanulni, ahol 1940-ben végzett. A Ribinszki Repülő-műszaki Főiskolát 1940-ben Permbe evakuálták, így Szolovjov is követte az intézetet. 1940-ben Permben létrejött a repülőgép hajtóművekkel foglalkozó OKB–19 tervezőiroda, amelynek Szolovjov is a munkatársa lett. 1948-ban az Arkagyij Dmitrijevics Svecov vezette tervezőiroda főkonstruktőr-helyettesévé, majd 1953-ban Svecov halála után főkonstruktőrré nevezték ki. A tervezőiroda – és Szolovjov – első jelentős munkája az 1957-re kifejlesztett gázturbinás sugárhajtómű, amelyet a stratégiai bombázókba építettek. 1960-ban vezetésével tervezték meg a Szovjetunióban az első kétáramú gázturbinás sugárhajtóművet, a -t, amelyet a Tu–124 utasszállító repülőgépbe építettek. További jelentős hajtóművei a szabadturbinás hajtómű (a Mi–6 helikopterhez), a D–30 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (a Tu–134-hez), valamint a PSZ–90A turboventillátoros hajtómű (az Il–96 utasszállító repülőgéphez). A Szovjetunió felbomlása után a repülőgépgyártásban végbement átalakulás nyomán az OKB–19 tervezőirodát Permi Motorgyár néven az Aviadvigatyel Rt-be integrálták. Tevékenységéért számos elismerésben részesült. Négy alkalommal kapott Lenin-rendet, 1968-ban pedig Állami Díjat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának háromszor volt tagja. 1996. október 13-án hunyt el Permben, ahol ma egy utca viseli a nevét, pedig szobrot állítottak neki. (hu)
|
