| dbo:abstract
|
- A pedagógiai konstruktivizmus vagy konstruktivista pedagógia, itthon kevésbé elterjedt elnevezéssel: konstrukcionizmus egy viszonylag fiatal (az 1980-as években elterjedt) pedagógiai irányzat, amely számos tudományos megfigyelést és elméleti észrevételt igyekszik egyesíteni a célból, hogy az összetettebb emberi folyamatok jó magyarázó erejű és az oktatásban hatékonyan alkalmazható, újszerű modelljét hozza létre. Számos modern elemet olvasztott magába a fejlődéslélektanból, a kognitív pszichológiából, a szociológiából és a elméletéből. A konstruktivisták szerint a tanulás és tudás aktív belső konstrukciós folyamat, ill. ennek eredménye, kialakulásában a befogadónak éppolyan kulcsszerepe van, mint az átadónak, és ennek az észrevételnek számos mélyreható elméleti és gyakorlati következménye van, mint pl. az és ezzel a alapuló ismeretfogalom, valamint az induktív ismeretszerzési paradigma elvetése, vagy a tanulóban meglévő kognitív struktúráknak (előismereteknek) a tanulási folyamat középpontjába helyezése. A konstruktivista pedagógia sajátos ismeretelméleti alapokra épül, amely elveti azt az objektivista ismeretelméleti tézist, miszerint a valóság és a róla való tudás/tanulás visszatükrözésként értelmezhető, de az eme dogma okozta problémákra adott „agnosztikus” választ is, miszerint megismerés nem lehetséges. A konstruktivista ismeretelmélet ehelyett elveti magát ezt az alapkérdést (mennyire objektív a tudás?), a világ megismerhetőségét, a tudás „valóságértékét” és a hasonló fogalmakat elméletileg értelmetlennek tartva. Újszerűsége miatt, a konstruktivizmus elmélete (elsősorban didaktikai tekintetben) még nem teljesen kiforrott, és számos kérdésre nézve (pl. mit jelent konstruktivista módon tankönyvet írni) nincs kutatásokkal alátámasztott válasza. Megfogalmazódott már olyan (ironikus) vélemény is, miszerint konstruktivizmus mint olyan tulajdonképp nem is létezik: annyiféle konstruktivizmus van, ahány a témában publikáló szerző (bár ez az észrevétel nagyon is összefér a konstruktivizmus alapelveivel). Szintén részben az újszerűség miatt (illetve amiatt, hogy az intézményes oktatás vélhetően nincs felkészülve a konstruktív pedagógia befogadására) van az, hogy a pedagógiai konstruktivizmus jelenleg sokkal inkább elmélet, mint gyakorlat: inkább egy oktatási „keretelmélet” és filozófia, számos gyakorlati következménnyel, mintsem egy receptszerű didaktikai módszer. Talán elhamarkodott dolog (főképp itthon) kifejezetten konstruktivista pedagógiáról beszélni, ahelyett, hogy pusztán konstruktivista ismeretelméletről vagy szemléletmódról beszélnénk, a szakirodalomban azonban elterjedt az előbbi elnevezés. (hu)
- A pedagógiai konstruktivizmus vagy konstruktivista pedagógia, itthon kevésbé elterjedt elnevezéssel: konstrukcionizmus egy viszonylag fiatal (az 1980-as években elterjedt) pedagógiai irányzat, amely számos tudományos megfigyelést és elméleti észrevételt igyekszik egyesíteni a célból, hogy az összetettebb emberi folyamatok jó magyarázó erejű és az oktatásban hatékonyan alkalmazható, újszerű modelljét hozza létre. Számos modern elemet olvasztott magába a fejlődéslélektanból, a kognitív pszichológiából, a szociológiából és a elméletéből. A konstruktivisták szerint a tanulás és tudás aktív belső konstrukciós folyamat, ill. ennek eredménye, kialakulásában a befogadónak éppolyan kulcsszerepe van, mint az átadónak, és ennek az észrevételnek számos mélyreható elméleti és gyakorlati következménye van, mint pl. az és ezzel a alapuló ismeretfogalom, valamint az induktív ismeretszerzési paradigma elvetése, vagy a tanulóban meglévő kognitív struktúráknak (előismereteknek) a tanulási folyamat középpontjába helyezése. A konstruktivista pedagógia sajátos ismeretelméleti alapokra épül, amely elveti azt az objektivista ismeretelméleti tézist, miszerint a valóság és a róla való tudás/tanulás visszatükrözésként értelmezhető, de az eme dogma okozta problémákra adott „agnosztikus” választ is, miszerint megismerés nem lehetséges. A konstruktivista ismeretelmélet ehelyett elveti magát ezt az alapkérdést (mennyire objektív a tudás?), a világ megismerhetőségét, a tudás „valóságértékét” és a hasonló fogalmakat elméletileg értelmetlennek tartva. Újszerűsége miatt, a konstruktivizmus elmélete (elsősorban didaktikai tekintetben) még nem teljesen kiforrott, és számos kérdésre nézve (pl. mit jelent konstruktivista módon tankönyvet írni) nincs kutatásokkal alátámasztott válasza. Megfogalmazódott már olyan (ironikus) vélemény is, miszerint konstruktivizmus mint olyan tulajdonképp nem is létezik: annyiféle konstruktivizmus van, ahány a témában publikáló szerző (bár ez az észrevétel nagyon is összefér a konstruktivizmus alapelveivel). Szintén részben az újszerűség miatt (illetve amiatt, hogy az intézményes oktatás vélhetően nincs felkészülve a konstruktív pedagógia befogadására) van az, hogy a pedagógiai konstruktivizmus jelenleg sokkal inkább elmélet, mint gyakorlat: inkább egy oktatási „keretelmélet” és filozófia, számos gyakorlati következménnyel, mintsem egy receptszerű didaktikai módszer. Talán elhamarkodott dolog (főképp itthon) kifejezetten konstruktivista pedagógiáról beszélni, ahelyett, hogy pusztán konstruktivista ismeretelméletről vagy szemléletmódról beszélnénk, a szakirodalomban azonban elterjedt az előbbi elnevezés. (hu)
|
