| dbo:abstract
|
- A pegmatit a magmás kőzetek rendszerének kőzetszövet szerinti csoportja. Holokristályos (teljesen kristályos) kőzetszövetű szubvulkáni (kismélységi magmás) kőzeteket nevezünk pegmatitnak, amik illóanyagokban dús magmából szilárdultak meg. A pegmatitok mindig egyöntetűen nagy méretű kristályokat tartalmaznak, a szemcseméret meghaladja a 2,5 cm-t, de akár több méteres kristályok is kialakulhatnak. Minden típusú magmából keletkezhet, ha az intrúzióként megreked a talajszint és 5 km-es mélység között. A kőzetösszetevők alapján a nagymélységi magmás (plutonikus vagy abisszikus) kőzetek neveivel különítjük el, a gránitpegmatittól az ijolitpegmatitig. A pegmatit név a görög pégmatosz (πήγμᾰτος = összeragasztott, összeerősített) szóból származik. A pegmatit másik jelentése a pegmatitos vulkanitok keletkezési körülményeihez kapcsolódik: az ásványi főkristályosodás fázisainak elsőjét, a körülbelül 700 és 550 °C közötti tartományban megjelenő ásványokat nevezzük pegmatitos fázisnak, illetve pegmatitos kristályoknak. A pegmatitos kristályosodási szakasz a gránitmagma kristályosodásának végső fázisa, jellemző a kvarc, a földpátfélék és a . Megjelenhetnek érces pegmatitásványok (például a Föld legnagyobb uránkészlete, Namíbiában, , , magnetit, kalkopirit, szfalerit, pirit), szkarnásványok, mint a gránát, piroxénés és , valamint drágakő-pegmatitok, mint a berill, rubin, smaragd, topáz, turmalin, zafír. Egy zimbabwei bányában a berillkristályok elérhetik a három méteres nagyságot is. 700 °C felett az ércásványok különülnek el ( vagy szakasz), de nem kristályosodási, hanem ülepedési folyamatban, illetve alacsonyabb hőmérsékleten a szulfidos ércásványok. 550 °C alatt pedig a főkristályosodás fázisa következik. (hu)
- A pegmatit a magmás kőzetek rendszerének kőzetszövet szerinti csoportja. Holokristályos (teljesen kristályos) kőzetszövetű szubvulkáni (kismélységi magmás) kőzeteket nevezünk pegmatitnak, amik illóanyagokban dús magmából szilárdultak meg. A pegmatitok mindig egyöntetűen nagy méretű kristályokat tartalmaznak, a szemcseméret meghaladja a 2,5 cm-t, de akár több méteres kristályok is kialakulhatnak. Minden típusú magmából keletkezhet, ha az intrúzióként megreked a talajszint és 5 km-es mélység között. A kőzetösszetevők alapján a nagymélységi magmás (plutonikus vagy abisszikus) kőzetek neveivel különítjük el, a gránitpegmatittól az ijolitpegmatitig. A pegmatit név a görög pégmatosz (πήγμᾰτος = összeragasztott, összeerősített) szóból származik. A pegmatit másik jelentése a pegmatitos vulkanitok keletkezési körülményeihez kapcsolódik: az ásványi főkristályosodás fázisainak elsőjét, a körülbelül 700 és 550 °C közötti tartományban megjelenő ásványokat nevezzük pegmatitos fázisnak, illetve pegmatitos kristályoknak. A pegmatitos kristályosodási szakasz a gránitmagma kristályosodásának végső fázisa, jellemző a kvarc, a földpátfélék és a . Megjelenhetnek érces pegmatitásványok (például a Föld legnagyobb uránkészlete, Namíbiában, , , magnetit, kalkopirit, szfalerit, pirit), szkarnásványok, mint a gránát, piroxénés és , valamint drágakő-pegmatitok, mint a berill, rubin, smaragd, topáz, turmalin, zafír. Egy zimbabwei bányában a berillkristályok elérhetik a három méteres nagyságot is. 700 °C felett az ércásványok különülnek el ( vagy szakasz), de nem kristályosodási, hanem ülepedési folyamatban, illetve alacsonyabb hőmérsékleten a szulfidos ércásványok. 550 °C alatt pedig a főkristályosodás fázisa következik. (hu)
|
