| dbo:abstract
|
- A petespórás gombákhoz (Oomycota) tartozó fajok egy része ősi vízi szervezet, amely zoospórákkal szaporodik. Másik része erősen specializált szárazföldi, parazita gomba. Ez utóbbiak aplanospórákkal szaporodnak, amelyek másodlagosan, zoosporangiumokból jönnek létre. Életmódjuk változatos: a szaprobiontáktól az obligát parazitákig sokféle szervezet fordul elő közöttük.A petespórás gombák két legfontosabb rendje:
* a halpenészfélék (Saprolegniales) és
* a peronoszpórafélék (Peronosporales) A peronoszpórafélék több szempontból is jelentős csoport. Oogámiás típusúak, ivartalan szaporodásuk a szárazföldre való áttérést tükrözi. A sporangiumtartók a gazdanövény felszínén nyílnak, könnyen leválók, a víz és a szél egyaránt terjesztheti (szárazföldi adaptáció). Micéliumuk fonalszerű, gazdagon elágazó. Magas fejlődési szintet elért petespórás gombák, amelyek körében a szárazföldi életmódra való fokozatos áttérés figyelhető meg. Az ősibb nemzetségek (Phytophthora, Pythium) még zoospórákat képeznek, amelyek kiszabadulva vízben úszva terjednek. Átmeneti típusoknak tekinthetők a Plasmopara és a Pseudoperonospora nemzetségek, amelyeknek sporangiumaiból esős, nedves időben zoospórák, száraz, napos időben pedig hifatömlők fejlődnek. A hifatömlők kialakításával ezek a gombák a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás első lépését tették meg. A száraz körülményekhez teljes mértékben alkalmazkodott nemzetségek (Bremia, Peronospora) fajai már kizárólag úgy hatolnak be a gazdaszervezetbe, hogy sporangiumuk tömlőt hajt. Ez esetben a sporangiumok konídiumoknak tekinthetők. Ezzel párhuzamosan az oogóniumban a petesejtek száma is - sok esetben egyre - redukálódik. Az idetartozó fajok többsége virágos (kultúr- és vadon termő) növények parazitája. Micéliumukat a gazdanövények sejt-közötti járataiban fejlesztik ki, ahonnan a sejtekbe a nemzetségekre jellemző alakú szívófonalakat (haustorium) bocsátanak. A sporangiumok a növény felszínén, a gázcserenyílásokon kinyúlva fejlődnek ki. (hu)
- A petespórás gombákhoz (Oomycota) tartozó fajok egy része ősi vízi szervezet, amely zoospórákkal szaporodik. Másik része erősen specializált szárazföldi, parazita gomba. Ez utóbbiak aplanospórákkal szaporodnak, amelyek másodlagosan, zoosporangiumokból jönnek létre. Életmódjuk változatos: a szaprobiontáktól az obligát parazitákig sokféle szervezet fordul elő közöttük.A petespórás gombák két legfontosabb rendje:
* a halpenészfélék (Saprolegniales) és
* a peronoszpórafélék (Peronosporales) A peronoszpórafélék több szempontból is jelentős csoport. Oogámiás típusúak, ivartalan szaporodásuk a szárazföldre való áttérést tükrözi. A sporangiumtartók a gazdanövény felszínén nyílnak, könnyen leválók, a víz és a szél egyaránt terjesztheti (szárazföldi adaptáció). Micéliumuk fonalszerű, gazdagon elágazó. Magas fejlődési szintet elért petespórás gombák, amelyek körében a szárazföldi életmódra való fokozatos áttérés figyelhető meg. Az ősibb nemzetségek (Phytophthora, Pythium) még zoospórákat képeznek, amelyek kiszabadulva vízben úszva terjednek. Átmeneti típusoknak tekinthetők a Plasmopara és a Pseudoperonospora nemzetségek, amelyeknek sporangiumaiból esős, nedves időben zoospórák, száraz, napos időben pedig hifatömlők fejlődnek. A hifatömlők kialakításával ezek a gombák a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás első lépését tették meg. A száraz körülményekhez teljes mértékben alkalmazkodott nemzetségek (Bremia, Peronospora) fajai már kizárólag úgy hatolnak be a gazdaszervezetbe, hogy sporangiumuk tömlőt hajt. Ez esetben a sporangiumok konídiumoknak tekinthetők. Ezzel párhuzamosan az oogóniumban a petesejtek száma is - sok esetben egyre - redukálódik. Az idetartozó fajok többsége virágos (kultúr- és vadon termő) növények parazitája. Micéliumukat a gazdanövények sejt-közötti járataiban fejlesztik ki, ahonnan a sejtekbe a nemzetségekre jellemző alakú szívófonalakat (haustorium) bocsátanak. A sporangiumok a növény felszínén, a gázcserenyílásokon kinyúlva fejlődnek ki. (hu)
|
