| dbo:abstract
|
- Peter Suchenwirt (1320 körül – 1396) osztrák címerköltő és herold. (Suchenwirt az osztrák hercegek heroldjainak középkori hivatali neve volt.) Magát „Knappe von den Wappen”-nek, azaz apródnak nevezte. Ez a tisztség egy alacsonyabb rangú heroldot takar, akinek a feladata a nemesek címerének leírása és magyarázata. Az ún. címerköltők legfontosabb képviselője volt. 1372-től az osztrák hercegek bécsi udvarában élt. 1377-ben elkísérte III. Albert osztrák herceget poroszországi hadjáratára. Később Bécsben élt. Költeményeiben számos címerleírás található, ami igazolja, hogy a kezdeteinél álló heraldikai nevezéktant tökéletesen ismerte. Költeményeihez az anyagot fáradságos munkával, elsődleges forrásokból, általában saját maga gyűjtötte a fontos személyiségek felkeresésével. Kitűnő megfigyelő volt, ezért történeti és kultúrtörténeti leírásai hitelesek. Sokat utazott. Ha értesült egy-egy fontos személy elhunytáról, halálának első évfordulóján vagy egy hónappal azt követően megjelent a házában és dicsérő beszédet mondott az emlékére. Magasztalta a királyok és nemesek erényeit is, megemlítette hadi tetteiket és szereplésüket a lovagi tornákon. A beszéd gyakran az elhunyt címerének leírásával végződött, mivel maga is herold volt és jól ismerte a címerek leírását. Egyik költeményében (1355 k.) leírta Nagy Lajos magyar király (1342–1382) címerét. Legelső dicsérő beszédét Nagy Lajos királynak szentelte. Ebben említi hadjáratát Poroszországba és Litvániába, melyeket más királyokkal és nemesekkel együtt tett: Ez az 1345-ös hadjáratra vonatkozhat, melyen Nagy Lajos János cseh királlyal, a morva őrgróffal és más nemesekkel együtt vett részt. Suchenwirt azt mondja, hogy a magyar király volt az, aki elfogta a litván fejedelmet (chuenig) és eskette meg a maga pogány szokása szerint, hogy hűséges lesz hozzá, de nem tartotta meg a szavát. Ez a litván fejedelem Kęstutis, Gediminas fia lehetett, akit elfogtak, majd szabadon engedtek. Kėstutis 1362-ben egy évre újra fogságba került, de az első alkalommal ez 1345-ben történt. Tudjuk, hogy Nagy Lajos kétszer vezetett hadjáratot északra. 1351-ben Kázmér lengyel király oldalán ismét hadjáratot vezetett Litvánia ellen. Kęstutis a határon találkozott Nagy Lajossal és ekkor meg is keresztelkedett. A Suchenwirt által említett eskütételre is ekkor kerülhetett sor. Zára 1346-os ostromakor magasztalja Cillei Ulrik tetteit is: "Először Záránál vitázkedett Magyarország gazdag királya mellett, ki hatalmas sereggel, 60 ezernél több emberrel sok napokon át táborozott a város előtt, nagy tiszteletet és becsületet vallva. Számtalan íj, nyíl, lándzsa osztogatta naponként fáradhatatlanul a halált, mély keserű sebekel; az apró lövöldözések nem vették el a vitéz kedvét végig kitartott a király mellett." (hu)
- Peter Suchenwirt (1320 körül – 1396) osztrák címerköltő és herold. (Suchenwirt az osztrák hercegek heroldjainak középkori hivatali neve volt.) Magát „Knappe von den Wappen”-nek, azaz apródnak nevezte. Ez a tisztség egy alacsonyabb rangú heroldot takar, akinek a feladata a nemesek címerének leírása és magyarázata. Az ún. címerköltők legfontosabb képviselője volt. 1372-től az osztrák hercegek bécsi udvarában élt. 1377-ben elkísérte III. Albert osztrák herceget poroszországi hadjáratára. Később Bécsben élt. Költeményeiben számos címerleírás található, ami igazolja, hogy a kezdeteinél álló heraldikai nevezéktant tökéletesen ismerte. Költeményeihez az anyagot fáradságos munkával, elsődleges forrásokból, általában saját maga gyűjtötte a fontos személyiségek felkeresésével. Kitűnő megfigyelő volt, ezért történeti és kultúrtörténeti leírásai hitelesek. Sokat utazott. Ha értesült egy-egy fontos személy elhunytáról, halálának első évfordulóján vagy egy hónappal azt követően megjelent a házában és dicsérő beszédet mondott az emlékére. Magasztalta a királyok és nemesek erényeit is, megemlítette hadi tetteiket és szereplésüket a lovagi tornákon. A beszéd gyakran az elhunyt címerének leírásával végződött, mivel maga is herold volt és jól ismerte a címerek leírását. Egyik költeményében (1355 k.) leírta Nagy Lajos magyar király (1342–1382) címerét. Legelső dicsérő beszédét Nagy Lajos királynak szentelte. Ebben említi hadjáratát Poroszországba és Litvániába, melyeket más királyokkal és nemesekkel együtt tett: Ez az 1345-ös hadjáratra vonatkozhat, melyen Nagy Lajos János cseh királlyal, a morva őrgróffal és más nemesekkel együtt vett részt. Suchenwirt azt mondja, hogy a magyar király volt az, aki elfogta a litván fejedelmet (chuenig) és eskette meg a maga pogány szokása szerint, hogy hűséges lesz hozzá, de nem tartotta meg a szavát. Ez a litván fejedelem Kęstutis, Gediminas fia lehetett, akit elfogtak, majd szabadon engedtek. Kėstutis 1362-ben egy évre újra fogságba került, de az első alkalommal ez 1345-ben történt. Tudjuk, hogy Nagy Lajos kétszer vezetett hadjáratot északra. 1351-ben Kázmér lengyel király oldalán ismét hadjáratot vezetett Litvánia ellen. Kęstutis a határon találkozott Nagy Lajossal és ekkor meg is keresztelkedett. A Suchenwirt által említett eskütételre is ekkor kerülhetett sor. Zára 1346-os ostromakor magasztalja Cillei Ulrik tetteit is: "Először Záránál vitázkedett Magyarország gazdag királya mellett, ki hatalmas sereggel, 60 ezernél több emberrel sok napokon át táborozott a város előtt, nagy tiszteletet és becsületet vallva. Számtalan íj, nyíl, lándzsa osztogatta naponként fáradhatatlanul a halált, mély keserű sebekel; az apró lövöldözések nem vették el a vitéz kedvét végig kitartott a király mellett." (hu)
|
