| dbo:abstract
|
- A petróleumlámpa a használt eszközök petróleummal működő fajtája. Fényforrása lehet kanóc vagy égő, amelyet egy alul tág, a nyílása felé szűkülő üvegbúra vesz körül. A petróleumlámpa lehelyezhető asztalra, de hordozható fényforrásként kézi használatra is alkalmas. Három fajtája ismeretes: A lapos kanócú, azaz lámpabeles, a központi tervezésű (kör alakú, csöves kanócú) és a palástos lámpa. A túlnyomásos petróleumlámpákban (a gyártók között használt elnevezése Petromax, Tilley-lámpa vagy Coleman-lámpa) van egy gázosító, valamint egy Auer-égő. Ezek egységnyi üzemanyagból nagyobb mennyiségű fényt állítanak elő a kanócos típusokhoz képest, de felépítésük sokkal bonyolultabb, gyártásuk pedig költségesebb, valamint kezelni is nehezebb őket. A levegőt kézzel pumpálják a tárolóba, ami a folyékony üzemanyagot a gázosítóba nyomja. A gázosítóból távozó gáz elég, fehérizzásig hevíti a palástját, valamint hővel látja el a gázfejlesztőt. Az első nyersolajjal működő lámpa leírása ar-Razitól származik a 9. századból, aki „naffatah” néven tesz említést róla az általa írt Kitab al-Asrarban (Titkok könyvében). 1846-ban ezt bálnaolajjal helyettesítette, ily módon világított vele. Később erre a célra petróleumot kezdtek el használni, így ez egy nagyon híres világításra használt üzemanyag lett. Modernizált változatát Ignacy Łukasiewicz lengyel feltaláló dolgozta ki, és szabadalmaztatta 1853-ban, Lembergben. A petróleumlámpa széles körben főleg afrikai és ázsiai vidéki területeken terjedt el, ahol az elektromos áram nincs bevezetve, vagy túl drága. A petróleumlámpák becsült évi fogyasztása 77 milliárd liter üzemanyag, ami körülbelül 1,3 millió hordónyi olaj naponta. Összehasonlításképp, az Egyesült Államokban a sugárhajtóművek 76 milliárd litert fogyasztanak évente. (hu)
- A petróleumlámpa a használt eszközök petróleummal működő fajtája. Fényforrása lehet kanóc vagy égő, amelyet egy alul tág, a nyílása felé szűkülő üvegbúra vesz körül. A petróleumlámpa lehelyezhető asztalra, de hordozható fényforrásként kézi használatra is alkalmas. Három fajtája ismeretes: A lapos kanócú, azaz lámpabeles, a központi tervezésű (kör alakú, csöves kanócú) és a palástos lámpa. A túlnyomásos petróleumlámpákban (a gyártók között használt elnevezése Petromax, Tilley-lámpa vagy Coleman-lámpa) van egy gázosító, valamint egy Auer-égő. Ezek egységnyi üzemanyagból nagyobb mennyiségű fényt állítanak elő a kanócos típusokhoz képest, de felépítésük sokkal bonyolultabb, gyártásuk pedig költségesebb, valamint kezelni is nehezebb őket. A levegőt kézzel pumpálják a tárolóba, ami a folyékony üzemanyagot a gázosítóba nyomja. A gázosítóból távozó gáz elég, fehérizzásig hevíti a palástját, valamint hővel látja el a gázfejlesztőt. Az első nyersolajjal működő lámpa leírása ar-Razitól származik a 9. századból, aki „naffatah” néven tesz említést róla az általa írt Kitab al-Asrarban (Titkok könyvében). 1846-ban ezt bálnaolajjal helyettesítette, ily módon világított vele. Később erre a célra petróleumot kezdtek el használni, így ez egy nagyon híres világításra használt üzemanyag lett. Modernizált változatát Ignacy Łukasiewicz lengyel feltaláló dolgozta ki, és szabadalmaztatta 1853-ban, Lembergben. A petróleumlámpa széles körben főleg afrikai és ázsiai vidéki területeken terjedt el, ahol az elektromos áram nincs bevezetve, vagy túl drága. A petróleumlámpák becsült évi fogyasztása 77 milliárd liter üzemanyag, ami körülbelül 1,3 millió hordónyi olaj naponta. Összehasonlításképp, az Egyesült Államokban a sugárhajtóművek 76 milliárd litert fogyasztanak évente. (hu)
|
