| dbo:abstract
|
- A Phaedra a német Tangerine Dream együttes ötödik albuma. Ez volt az első lemez, amin hallható a zenekar akkor új, mára klasszikussá vált szekvenszer-alapú hangja (az, ami a következő lemezeken fokozatosan felváltotta a berlini iskola-hangzást, bár itt még csak bizonyos szakaszokon uralkodik, másutt visszatér az experimentális / free-jazz / krautrock hangzásvilág). Ezzel az albummal vették kezdetüket az együttes nemzetközi sikerei, és az első volt, amit a brit Virgin kiadó gondozott. 15. lett a brit slágerlistán, és 15 hétig maradt rajta. Tette ezt úgy, hogy sosem játszották a rádiók, az alkotás híre szájról szájra járt. Ausztráliában aranylemez lett, ám meglepő módon Németországban mindössze 6000 példány kelt el belőle. Az Alpha Centauriból majdnem négyszer ennyi fogyott. A címadó szám alapja egy improvizáció, ami a stúdióban keletkezett, és akaratlanul is megmutatja a korabeli szekvenszerek korlátait. Ahogy a felszerelés felmelegszik, némelyik oszcillátor elhangolódik (akkoriban ezek nagyon érzékenyek voltak a hőmérsékletre), és ez felelős néhány változásért a darab vége felé. A Phaedrán és a Movements Of A Visionary-n hallhatjuk Christopher Frankét a Moog-szekvenszert kezelni, egyfajta basszusgitár-pótlékként. A Mysterious Semblance At The Strand Of Nightmares című számon Edgar Froese Mellotronon szólózik, ami áradó vonóshangzásra lett beállítva. A Sequent C' egy rövid, de emlékezetes darab Peter Baumanntól, aki a felvételen fuvolán játszik, visszhangosítva. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. (hu)
- A Phaedra a német Tangerine Dream együttes ötödik albuma. Ez volt az első lemez, amin hallható a zenekar akkor új, mára klasszikussá vált szekvenszer-alapú hangja (az, ami a következő lemezeken fokozatosan felváltotta a berlini iskola-hangzást, bár itt még csak bizonyos szakaszokon uralkodik, másutt visszatér az experimentális / free-jazz / krautrock hangzásvilág). Ezzel az albummal vették kezdetüket az együttes nemzetközi sikerei, és az első volt, amit a brit Virgin kiadó gondozott. 15. lett a brit slágerlistán, és 15 hétig maradt rajta. Tette ezt úgy, hogy sosem játszották a rádiók, az alkotás híre szájról szájra járt. Ausztráliában aranylemez lett, ám meglepő módon Németországban mindössze 6000 példány kelt el belőle. Az Alpha Centauriból majdnem négyszer ennyi fogyott. A címadó szám alapja egy improvizáció, ami a stúdióban keletkezett, és akaratlanul is megmutatja a korabeli szekvenszerek korlátait. Ahogy a felszerelés felmelegszik, némelyik oszcillátor elhangolódik (akkoriban ezek nagyon érzékenyek voltak a hőmérsékletre), és ez felelős néhány változásért a darab vége felé. A Phaedrán és a Movements Of A Visionary-n hallhatjuk Christopher Frankét a Moog-szekvenszert kezelni, egyfajta basszusgitár-pótlékként. A Mysterious Semblance At The Strand Of Nightmares című számon Edgar Froese Mellotronon szólózik, ami áradó vonóshangzásra lett beállítva. A Sequent C' egy rövid, de emlékezetes darab Peter Baumanntól, aki a felvételen fuvolán játszik, visszhangosítva. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. (hu)
|
