| dbo:abstract
|
- A piemonti nyelv (saját elnevezése Piemontèis, kódja ISO 639-3 pms) 1981 óta kisebbségi nyelvként elismert, valamint az UNESCO által veszélyeztetett nyelvként tartja számon. A piemonti egy nyugati újlatin nyelv, amely az Észak-Olaszországban beszélt galloitáliai nyelvek csoportjához tartozik. Egyes kutatók szerint a piemonti átmenetet képez a galloitáliai és galloromán nyelvek között. A magánhangzók és mássalhangzók gazdagsága, a morfológiai és lexikai jellegzetességei egyértelműen megkülönböztetik az olasztól. A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája 1. cikke – mely szerint „a regionális vagy kisebbségi nyelvek kifejezés alatt azon nyelvek értendők, amelyeket valamely állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől, azonban ez nem foglalja magába sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit” – értelmezésében a piemonti regionális nyelvnek tekintendő. A piemonti nyelv újlatin eredetű, a latinból alakult ki, és Piemont római okkupációjakor kelta-ligur hatások érték, majd később szókincsére elsősorban az olasz, a francia, a frankoprovanszál, az okcitán, a német, valamint kisebb mértékben az arab és a spanyol hatott. A piemonti írásbeliség a 12. század óta létezik, de fejlődésének csúcspontját az 1800-as években élte, amikor regények, tragédiák, és epikus művek is születtek piemontiul. A piemonti nyelvnek három dialektusát különböztetjük meg:
* nyugati piemonti
* keleti piemonti
* canavese A tartományvezetés komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy a 2006-os torinói téli olimpián hivatalosan használt nyelv lehessen a piemonti, de nem jártak sikerrel. (hu)
- A piemonti nyelv (saját elnevezése Piemontèis, kódja ISO 639-3 pms) 1981 óta kisebbségi nyelvként elismert, valamint az UNESCO által veszélyeztetett nyelvként tartja számon. A piemonti egy nyugati újlatin nyelv, amely az Észak-Olaszországban beszélt galloitáliai nyelvek csoportjához tartozik. Egyes kutatók szerint a piemonti átmenetet képez a galloitáliai és galloromán nyelvek között. A magánhangzók és mássalhangzók gazdagsága, a morfológiai és lexikai jellegzetességei egyértelműen megkülönböztetik az olasztól. A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája 1. cikke – mely szerint „a regionális vagy kisebbségi nyelvek kifejezés alatt azon nyelvek értendők, amelyeket valamely állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől, azonban ez nem foglalja magába sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit” – értelmezésében a piemonti regionális nyelvnek tekintendő. A piemonti nyelv újlatin eredetű, a latinból alakult ki, és Piemont római okkupációjakor kelta-ligur hatások érték, majd később szókincsére elsősorban az olasz, a francia, a frankoprovanszál, az okcitán, a német, valamint kisebb mértékben az arab és a spanyol hatott. A piemonti írásbeliség a 12. század óta létezik, de fejlődésének csúcspontját az 1800-as években élte, amikor regények, tragédiák, és epikus művek is születtek piemontiul. A piemonti nyelvnek három dialektusát különböztetjük meg:
* nyugati piemonti
* keleti piemonti
* canavese A tartományvezetés komoly erőfeszítéseket tett arra, hogy a 2006-os torinói téli olimpián hivatalosan használt nyelv lehessen a piemonti, de nem jártak sikerrel. (hu)
|
