| dbo:abstract
|
- Pilar Lorengar (eredeti nevén Lorenza Pilar García Seta, Zaragoza, 1928. január 16. – Berlin, 1996. június 2.) spanyol szoprán énekesnő volt. Főleg operaszerepeiről valamint a zarzuela nevű spanyol dalok előadásáról ismert. Pilar Zaragoza El Gancho kerületében született. Már nagyon fiatalon részt vett a Radio Zaragoza által szervezett Ondas Infantiles (Gyermeki hullámok) című rádió programban. Tizennégy évesen kezdte el zenei tanulmányait Margarita Martínez növendékeként. Barcelonába költözött, hogy tanulmányait a Barcelona Music Conservatory falai között folytathassa, ezzel párhuzamosan incognito előadásokat tartott Loren Arce álnéven a város különböző előadótermeiben, hogy tanulmányait finanszírozni tudja. Később Madridban, Ángeles Otein lírai szoprán iskolájában tanult, majd Nyugat-Berlinben valamint Hertha Klust mezzoszoprán, Dietrich Fischer-Dieskau tanára is képezte hangját. Különösen kedvelt volt hangja telt hangszíne, fiatalos csengése valamint egyedi vibratója miatt. Pilar 1949 körül lett a Teatro de la Zarzuela kórusának tagja. 1950-ben Oránban (Algéria) lépett először színpadra, a Maruxa szerepét játszotta. 1951-ben játszott először Spanyolországban, az El canastillo de fresas (Eperkosár) című zarzuelában. 1952-ben szólistaként szerepelt Barcelonában Beethoven 9. szimfóniájában és Brahms Német requiemjében. Nemzetközi karrierje az operák világában 1955-ben vette kezdetét az Aix-en-Provence Fesztiválon Aix-en-Provence-ban, Cherubino szerepét énekelte a Figaro házassága című operában. Londonban folytatta és eljutott egészen Buenos Airesig. 1958-ban írta alá szerződését a , ez a kapcsolata meghatározta életének és művészetének következő harminc évét. A berlini szenátus 1963-ban a Kammersänger címet adományozta számára. A 1961-ben lépett fel először, mint az Idomeneo Iliája. Később eljátszotta az Otello Desdemonáját, Violettát a Traviatában és Donna Elvira szerepét a Don Giovanniban. Pályafutása során énekelt Madridban, Brüsszelben, a milánói La Scalában, a barcelonai Liceuban; sűrűn lépett fel a Bécsi Filharmonikusokkal és a zenekarával, vagy Párizsban de még Tokióban is. 1985-ben Plácido Domingóval rögzített Zarzuela albuma újra a spanyol Zarzuela-előadók élére repítette Lorengart. Végső elismertségét Berlinben érte el mint A hugenották Valentine. 1991-ben kapta meg az Asztúria Hercege Alapítvány "Spanyol lírai énekesek generációja" (hu)
- Pilar Lorengar (eredeti nevén Lorenza Pilar García Seta, Zaragoza, 1928. január 16. – Berlin, 1996. június 2.) spanyol szoprán énekesnő volt. Főleg operaszerepeiről valamint a zarzuela nevű spanyol dalok előadásáról ismert. Pilar Zaragoza El Gancho kerületében született. Már nagyon fiatalon részt vett a Radio Zaragoza által szervezett Ondas Infantiles (Gyermeki hullámok) című rádió programban. Tizennégy évesen kezdte el zenei tanulmányait Margarita Martínez növendékeként. Barcelonába költözött, hogy tanulmányait a Barcelona Music Conservatory falai között folytathassa, ezzel párhuzamosan incognito előadásokat tartott Loren Arce álnéven a város különböző előadótermeiben, hogy tanulmányait finanszírozni tudja. Később Madridban, Ángeles Otein lírai szoprán iskolájában tanult, majd Nyugat-Berlinben valamint Hertha Klust mezzoszoprán, Dietrich Fischer-Dieskau tanára is képezte hangját. Különösen kedvelt volt hangja telt hangszíne, fiatalos csengése valamint egyedi vibratója miatt. Pilar 1949 körül lett a Teatro de la Zarzuela kórusának tagja. 1950-ben Oránban (Algéria) lépett először színpadra, a Maruxa szerepét játszotta. 1951-ben játszott először Spanyolországban, az El canastillo de fresas (Eperkosár) című zarzuelában. 1952-ben szólistaként szerepelt Barcelonában Beethoven 9. szimfóniájában és Brahms Német requiemjében. Nemzetközi karrierje az operák világában 1955-ben vette kezdetét az Aix-en-Provence Fesztiválon Aix-en-Provence-ban, Cherubino szerepét énekelte a Figaro házassága című operában. Londonban folytatta és eljutott egészen Buenos Airesig. 1958-ban írta alá szerződését a , ez a kapcsolata meghatározta életének és művészetének következő harminc évét. A berlini szenátus 1963-ban a Kammersänger címet adományozta számára. A 1961-ben lépett fel először, mint az Idomeneo Iliája. Később eljátszotta az Otello Desdemonáját, Violettát a Traviatában és Donna Elvira szerepét a Don Giovanniban. Pályafutása során énekelt Madridban, Brüsszelben, a milánói La Scalában, a barcelonai Liceuban; sűrűn lépett fel a Bécsi Filharmonikusokkal és a zenekarával, vagy Párizsban de még Tokióban is. 1985-ben Plácido Domingóval rögzített Zarzuela albuma újra a spanyol Zarzuela-előadók élére repítette Lorengart. Végső elismertségét Berlinben érte el mint A hugenották Valentine. 1991-ben kapta meg az Asztúria Hercege Alapítvány "Spanyol lírai énekesek generációja" (hu)
|
