| dbo:abstract
|
- A pipa az égő dohányt tartó fejből (kazán) és a füst szívására való szárból (szipka) álló dohányzási eszköz. A pipák az egyszerű, géppel készített cserjés hangapipától kezdve a neves pipakészítők által kézzel készített, díjnyertes, gyakran igen drága műremekekig terjedhetnek. A pipa fejrészét leginkább bruyergyökérből, meggyfa- vagy rózsafagyökérből, kukoricacsutkából, tajtékkőből vagy cserépből, ritkábban meggyfából, olajfából, körtefából, juharból, mesquitofából vagy tölgyből készítik. Általánosságban a sűrűbb erezetű fa az ideális. A fej készítésénél ásványi anyagokat, pl. agyagot vagy szteatitot is használnak. Szokatlan, de említésre méltó a korsótökből és a pirolitikus grafitból készült pipafej is. A dohány elszívására szánt pipák között ritka a fémből vagy üvegből készült fej. A pipafejet gyakran művészi faragások díszítik. A pipaszárban egy állandó helyzetű és átmérőjű hosszú csatornának kell futnia, amit nehéz egy már létező tömbből kifaragni. Ezért faragás helyett a pipaszárat inkább öntik, anyaga jellemzően eltér a pipafejétől. A pipaszár és a csutora formázható olyan anyagból, mint pl. az ebonit, , bakelit vagy puha műanyag. Kevésbé gyakori a nádból, bambuszból vagy kivájt fából készült pipaszár. Régebben a drága pipák szárát borostyánból készítették, de ez manapság már ritka. A pipadohány általában gondosan kezelt és kevert dohánykeverék, ami rendkívül finom árnyalatokat képes produkálni. Ezek a dohánykeverékek különféle módon szárított Burley és Virginia dohányok fűszerdohányokkal dúsított keverékei. Hagyományosan sok amerikai dohánykeverék alapja az amerikai Burley, melyet az „aromás” íz elérése érdekében különféle édesítőszerekkel és ízfokozókkal pácolnak, míg az „angol” keverékek alapja a természetes Virginia dohány, melyet orientallal vagy egyéb természetes dohánnyal gazdagítanak. Napjainkban erősödik az igény a „természetes” dohányok iránt, melyek aromájukat az alapdohányok és a válogatott fűszerdohányok szinte művészi szintű keveréséből kapják. (hu)
- A pipa az égő dohányt tartó fejből (kazán) és a füst szívására való szárból (szipka) álló dohányzási eszköz. A pipák az egyszerű, géppel készített cserjés hangapipától kezdve a neves pipakészítők által kézzel készített, díjnyertes, gyakran igen drága műremekekig terjedhetnek. A pipa fejrészét leginkább bruyergyökérből, meggyfa- vagy rózsafagyökérből, kukoricacsutkából, tajtékkőből vagy cserépből, ritkábban meggyfából, olajfából, körtefából, juharból, mesquitofából vagy tölgyből készítik. Általánosságban a sűrűbb erezetű fa az ideális. A fej készítésénél ásványi anyagokat, pl. agyagot vagy szteatitot is használnak. Szokatlan, de említésre méltó a korsótökből és a pirolitikus grafitból készült pipafej is. A dohány elszívására szánt pipák között ritka a fémből vagy üvegből készült fej. A pipafejet gyakran művészi faragások díszítik. A pipaszárban egy állandó helyzetű és átmérőjű hosszú csatornának kell futnia, amit nehéz egy már létező tömbből kifaragni. Ezért faragás helyett a pipaszárat inkább öntik, anyaga jellemzően eltér a pipafejétől. A pipaszár és a csutora formázható olyan anyagból, mint pl. az ebonit, , bakelit vagy puha műanyag. Kevésbé gyakori a nádból, bambuszból vagy kivájt fából készült pipaszár. Régebben a drága pipák szárát borostyánból készítették, de ez manapság már ritka. A pipadohány általában gondosan kezelt és kevert dohánykeverék, ami rendkívül finom árnyalatokat képes produkálni. Ezek a dohánykeverékek különféle módon szárított Burley és Virginia dohányok fűszerdohányokkal dúsított keverékei. Hagyományosan sok amerikai dohánykeverék alapja az amerikai Burley, melyet az „aromás” íz elérése érdekében különféle édesítőszerekkel és ízfokozókkal pácolnak, míg az „angol” keverékek alapja a természetes Virginia dohány, melyet orientallal vagy egyéb természetes dohánnyal gazdagítanak. Napjainkban erősödik az igény a „természetes” dohányok iránt, melyek aromájukat az alapdohányok és a válogatott fűszerdohányok szinte művészi szintű keveréséből kapják. (hu)
|
