| dbo:abstract
|
- Túróczdivéki és nagypalugyai Platthy József, lovas körökben használatos becenevén Zsiga bácsi (Karancskeszi, 1900. december 17. – Budapest, 1990. december 21.) olimpiai bronzérmes olimpikon, magyar katona és lovaglótanár. A lovassport első és eddig egyetlen magyar olimpiai éremszerzője. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon vadászugratásban lett egyéni harmadik, Sellő nevű angol telivér kancát lovagolta, akinek a tulajdonosa Gömbös Gyula volt. A legmagasabb lovas kitüntetés, a gróf Széchényi István Emlékérem kitüntetettje. Már hatéves korától lovagolt, első jelentős versenyén 1923-ban vett részt. Élete fiatalkorától kezdve haláláig elválaszthatatlan volt a lovaktól és a lovaglástól. A magyar díjugratósport kiemelkedő alakja, akit nemzetközi szinten is elismerten kiváló képességű lovasnak tartottak. Ezt alátámasztják elért sporteredményei, hiszen díjugratásban 1934 és 1941 között nyolcszor szerzett magyar bajnoki címet. Sportpályafutása során több mint száz magyar és tizenhét nemzetközi lovasverseny győztese volt. A második világháború utáni években mint korábbi ludovikás tiszt nem volt szívesen látott személy. Pár évig kétkezi munkát kapott csak, de páratlan lovastehetsége és szorgalma visszasegítette a lovakhoz. Az 1950-es évektől haláláig több lovarda és ménes is örülhetett, hogy Zsiga bácsi náluk edzhette szeretett lovait és lovasait. A magyar lovassport őrzi emlékét, hiszen lovasstadiont, iskolát neveztek el róla és rendszeresen emlékversenyeket is rendeznek tiszteletére. (hu)
- Túróczdivéki és nagypalugyai Platthy József, lovas körökben használatos becenevén Zsiga bácsi (Karancskeszi, 1900. december 17. – Budapest, 1990. december 21.) olimpiai bronzérmes olimpikon, magyar katona és lovaglótanár. A lovassport első és eddig egyetlen magyar olimpiai éremszerzője. Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon vadászugratásban lett egyéni harmadik, Sellő nevű angol telivér kancát lovagolta, akinek a tulajdonosa Gömbös Gyula volt. A legmagasabb lovas kitüntetés, a gróf Széchényi István Emlékérem kitüntetettje. Már hatéves korától lovagolt, első jelentős versenyén 1923-ban vett részt. Élete fiatalkorától kezdve haláláig elválaszthatatlan volt a lovaktól és a lovaglástól. A magyar díjugratósport kiemelkedő alakja, akit nemzetközi szinten is elismerten kiváló képességű lovasnak tartottak. Ezt alátámasztják elért sporteredményei, hiszen díjugratásban 1934 és 1941 között nyolcszor szerzett magyar bajnoki címet. Sportpályafutása során több mint száz magyar és tizenhét nemzetközi lovasverseny győztese volt. A második világháború utáni években mint korábbi ludovikás tiszt nem volt szívesen látott személy. Pár évig kétkezi munkát kapott csak, de páratlan lovastehetsége és szorgalma visszasegítette a lovakhoz. Az 1950-es évektől haláláig több lovarda és ménes is örülhetett, hogy Zsiga bácsi náluk edzhette szeretett lovait és lovasait. A magyar lovassport őrzi emlékét, hiszen lovasstadiont, iskolát neveztek el róla és rendszeresen emlékversenyeket is rendeznek tiszteletére. (hu)
|
