| dbo:abstract
|
- A polikondenzáció a lépcsős polimerizáció egyik fajtája, melynek során a két (vagy több) funkciós csoportot tartalmazó monomerek másik (jellemzően kisméretű) molekula kilépése közben kapcsolódnak össze polimerré. A polikondenzációs reakcióval előállított anyagokat összefoglalóan kondenzációs polimereknek nevezzük. A polikondenzációs műanyagok közé tartozik például: bakelit, szilikon, . Az egyetlen reakcióképes végcsoporttal rendelkező monomerek lezárják a láncnövekedést, így a végtermék molekulatömege kisebb lesz. Lineáris polimereket két funkciós csoportot tartalmazó monomerekből lehet létrehozni, míg a kettőnél több funkciós monomerekből háromdimenziós, keresztkötéseket tartalmazó polimerek keletkeznek. A poliészterek a monomerek közötti észterkötések kialakításával keletkeznek, ebben karboxil- és hidroxilcsoportok vesznek részt (a monomer szerves sav és alkohol). A nejlon is gyakori kondenzációs polimer, diaminok és karbonsavszármazékok reakciójával állítható elő. Az alábbi példában dikarbonsav szerepel, de disavkloridokat is használnak. Másik lehetőségként kétféle funkciós csoportot tartalmazó monomer is használható – ilyenkor ugyanazon a molekulán egy amin és egy karboxilcsoport is található: A karbonsavak és aminok között peptidkötés, más néven amidcsoport alakul ki. A fehérjék aminosav monomerekből álló kondenzációs polimerek. A szénhidrátok is kondenzációs polimerek, melyek cukor – például glükóz és galaktóz – monomerekből épülnek föl. A kondenzációs polimerek – az addíciós polimerekkel szemben – biológiailag lebonthatóak is lehetnek. A monomerek közötti peptid- vagy észterkötés sav katalizátorok vagy bakteriális enzimek hatására hidrolizálhat, melynek révén a polimerlánc kisebb darabokra hasad. (hu)
- A polikondenzáció a lépcsős polimerizáció egyik fajtája, melynek során a két (vagy több) funkciós csoportot tartalmazó monomerek másik (jellemzően kisméretű) molekula kilépése közben kapcsolódnak össze polimerré. A polikondenzációs reakcióval előállított anyagokat összefoglalóan kondenzációs polimereknek nevezzük. A polikondenzációs műanyagok közé tartozik például: bakelit, szilikon, . Az egyetlen reakcióképes végcsoporttal rendelkező monomerek lezárják a láncnövekedést, így a végtermék molekulatömege kisebb lesz. Lineáris polimereket két funkciós csoportot tartalmazó monomerekből lehet létrehozni, míg a kettőnél több funkciós monomerekből háromdimenziós, keresztkötéseket tartalmazó polimerek keletkeznek. A poliészterek a monomerek közötti észterkötések kialakításával keletkeznek, ebben karboxil- és hidroxilcsoportok vesznek részt (a monomer szerves sav és alkohol). A nejlon is gyakori kondenzációs polimer, diaminok és karbonsavszármazékok reakciójával állítható elő. Az alábbi példában dikarbonsav szerepel, de disavkloridokat is használnak. Másik lehetőségként kétféle funkciós csoportot tartalmazó monomer is használható – ilyenkor ugyanazon a molekulán egy amin és egy karboxilcsoport is található: A karbonsavak és aminok között peptidkötés, más néven amidcsoport alakul ki. A fehérjék aminosav monomerekből álló kondenzációs polimerek. A szénhidrátok is kondenzációs polimerek, melyek cukor – például glükóz és galaktóz – monomerekből épülnek föl. A kondenzációs polimerek – az addíciós polimerekkel szemben – biológiailag lebonthatóak is lehetnek. A monomerek közötti peptid- vagy észterkötés sav katalizátorok vagy bakteriális enzimek hatására hidrolizálhat, melynek révén a polimerlánc kisebb darabokra hasad. (hu)
|
