| dbo:abstract
|
- Az ógörög eredetű polyptoton < πολύπτωτον, vö. πολύπτωτος (poliptótosz) ’sok esetű’ < πολύ (poli) + πτῷσις (ptószisz) ’eset’], amely magyar átírásban poliptóton alakban jelenik meg, eredetileg a retorika szakszava, amelyet a stilisztika, majd a grammatika is átvett. Olyan alakzatot nevez meg, amelyben szótő ismétlődik meg. A polyptoton terminus viszonyban van a figura etymologica terminussal, de nincs egység a szakirodalomban azt illetően, hogy melyik milyen természetű összetevőkből álló szerkezeteket nevez meg. Egyes szerzők csak a polyptoton elnevezést használják úgy olyan szerkezetekre, amelyekben azonos tövű különböző szótári szavak társulnak, mint olyanokra, amelyekben egyazon szó különböző grammatikai toldalékokkal ellátott alakjai vannak együtt. Mások csak az utóbbi kategóriára korlátozzák a polyptoton szakszót. Egyes szerzők csak a figura etymologica terminust használják mindkét típusú szerkezetre. Olyan nézet is van, amely szerint a figura etymologica a polyptoton egyik különös esete. Olyan szerzők is vannak, akik használják úgy a „figura etymologica”, mint a „polyptoton” terminusokat, de egyes mások szerint polyptotonnak tekintett szerkezeteket a figura etymologicához sorolják. Például Szathmári 2008 szerint Meghallgatni meghallgatjuk figura etymologica, bár egyazon szó két grammatikai alakjából áll. Megint mások a „figura etymologica” elnevezést közösnek tekintik a két típusra, „parigmenon”-nak nevezik az elsőt, és polyptotonnak a másodikat. Abban a nézetben, amely szerint a polyptoton egyazon szótári szó különböző grammatikai alakjaiból tevődik össze, ezeket toldalékok fejezik ki attól függően, hogy milyen grammatikai kategóriákkal rendelkezik egyik vagy másik nyelv. Szó lehet esetről, számról, igeidőről, igemódról, igenévről, fokozásról stb. A grammatika azért foglalkozik a polyptotonnal, mert többféle szerkezetként a hétköznapi nyelvhasználatban is megvan. Ebben a szószerkezet és az egyszerű mondat szintjére korlátozódik, és van vagy nincs erősítő szerepe, miközben irodalmi eszközként jelen lehet kiterjedtebb szintaktikai entitásban is, és mindig erősítési funkciójú. (hu)
- Az ógörög eredetű polyptoton < πολύπτωτον, vö. πολύπτωτος (poliptótosz) ’sok esetű’ < πολύ (poli) + πτῷσις (ptószisz) ’eset’], amely magyar átírásban poliptóton alakban jelenik meg, eredetileg a retorika szakszava, amelyet a stilisztika, majd a grammatika is átvett. Olyan alakzatot nevez meg, amelyben szótő ismétlődik meg. A polyptoton terminus viszonyban van a figura etymologica terminussal, de nincs egység a szakirodalomban azt illetően, hogy melyik milyen természetű összetevőkből álló szerkezeteket nevez meg. Egyes szerzők csak a polyptoton elnevezést használják úgy olyan szerkezetekre, amelyekben azonos tövű különböző szótári szavak társulnak, mint olyanokra, amelyekben egyazon szó különböző grammatikai toldalékokkal ellátott alakjai vannak együtt. Mások csak az utóbbi kategóriára korlátozzák a polyptoton szakszót. Egyes szerzők csak a figura etymologica terminust használják mindkét típusú szerkezetre. Olyan nézet is van, amely szerint a figura etymologica a polyptoton egyik különös esete. Olyan szerzők is vannak, akik használják úgy a „figura etymologica”, mint a „polyptoton” terminusokat, de egyes mások szerint polyptotonnak tekintett szerkezeteket a figura etymologicához sorolják. Például Szathmári 2008 szerint Meghallgatni meghallgatjuk figura etymologica, bár egyazon szó két grammatikai alakjából áll. Megint mások a „figura etymologica” elnevezést közösnek tekintik a két típusra, „parigmenon”-nak nevezik az elsőt, és polyptotonnak a másodikat. Abban a nézetben, amely szerint a polyptoton egyazon szótári szó különböző grammatikai alakjaiból tevődik össze, ezeket toldalékok fejezik ki attól függően, hogy milyen grammatikai kategóriákkal rendelkezik egyik vagy másik nyelv. Szó lehet esetről, számról, igeidőről, igemódról, igenévről, fokozásról stb. A grammatika azért foglalkozik a polyptotonnal, mert többféle szerkezetként a hétköznapi nyelvhasználatban is megvan. Ebben a szószerkezet és az egyszerű mondat szintjére korlátozódik, és van vagy nincs erősítő szerepe, miközben irodalmi eszközként jelen lehet kiterjedtebb szintaktikai entitásban is, és mindig erősítési funkciójú. (hu)
|
