| dbo:abstract
|
- A Pongrátz-testvérek az 1956-os forradalom legendás szabadságharcosai voltak. A szamosújvári, örmény eredetű család kilenc gyermeke közül hat fiútestvér fegyverrel harcolt a szovjet megszállók ellen a szabadságért a budapesti Corvin közben: Pongrátz András (1938–), Pongrátz Bálint, Pongrátz Ernő (1920–1978), Pongrátz Gergely (1932–2005), Pongrátz Kristóf (Bandi) (1927–2009) és (1922–2009). A család a trianoni döntéssel Romániához került Szamosújvárról származott, amelynek 1940-ben a testvérek édesapja volt a polgármestere. A család 1945-ben az előrenyomuló román és szovjet csapatok elől költözött Magyarországra. (Mátészalkára, majd később Soroksárra.) Pongrátz Gergely így emlékszik édesapjukra, aki néhány hónappal a forradalom kitörése előtt hunyt el: „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.” A Corvin közi ellenállásban először Ödön és Kristóf (akit valami okból Bandinak keresztelt a család) vettek részt, a későbbi főparancsnok Gergely később csatlakozott. Ödön és Kristóf jelentős szerepet játszott a Corvin köziek lőszer és élelem utánpótlásában. Tárgyalni gyakran Ernőt és Ödönt küldték. Ödönt a Corvin köziek Papa, Kiabálós papa becenéven ismerték, mert 34 évével apai korúnak számított a pesti srácok között, Gergely beceneve Bajusz volt. A forradalom idején a Soroksáron maradtak is segítségükre voltak abban, hogy telefonon értesítették őket, hány tank vonul északra, a város felé abból az irányból. "Ezt a feladatot az akkor tizenkét és fél éves Marika húgunk látta el, kifogástalanul. Még azokat a számokat is leírta, amik a tankok oldalán voltak olvashatók" – írta emlékezésében Ernő. (hu)
- A Pongrátz-testvérek az 1956-os forradalom legendás szabadságharcosai voltak. A szamosújvári, örmény eredetű család kilenc gyermeke közül hat fiútestvér fegyverrel harcolt a szovjet megszállók ellen a szabadságért a budapesti Corvin közben: Pongrátz András (1938–), Pongrátz Bálint, Pongrátz Ernő (1920–1978), Pongrátz Gergely (1932–2005), Pongrátz Kristóf (Bandi) (1927–2009) és (1922–2009). A család a trianoni döntéssel Romániához került Szamosújvárról származott, amelynek 1940-ben a testvérek édesapja volt a polgármestere. A család 1945-ben az előrenyomuló román és szovjet csapatok elől költözött Magyarországra. (Mátészalkára, majd később Soroksárra.) Pongrátz Gergely így emlékszik édesapjukra, aki néhány hónappal a forradalom kitörése előtt hunyt el: „Amikor meglátta az első orosz katonát, akkor megfogadta: addig, amíg itt vannak az oroszok, nem borotválkozik. Mellig érő szakállal temettük '56 áprilisában.” A Corvin közi ellenállásban először Ödön és Kristóf (akit valami okból Bandinak keresztelt a család) vettek részt, a későbbi főparancsnok Gergely később csatlakozott. Ödön és Kristóf jelentős szerepet játszott a Corvin köziek lőszer és élelem utánpótlásában. Tárgyalni gyakran Ernőt és Ödönt küldték. Ödönt a Corvin köziek Papa, Kiabálós papa becenéven ismerték, mert 34 évével apai korúnak számított a pesti srácok között, Gergely beceneve Bajusz volt. A forradalom idején a Soroksáron maradtak is segítségükre voltak abban, hogy telefonon értesítették őket, hány tank vonul északra, a város felé abból az irányból. "Ezt a feladatot az akkor tizenkét és fél éves Marika húgunk látta el, kifogástalanul. Még azokat a számokat is leírta, amik a tankok oldalán voltak olvashatók" – írta emlékezésében Ernő. (hu)
|
