| dbo:abstract
|
- A Project Loon a Google kutatás-fejlesztési projektje, melynek deklarált célja, hogy internet-hozzáférést biztosítson a világ sűrűn lakott területektől távol fekvő, vidéki részeinek. Ezt a sztratoszféra mintegy 20 km-es magasságába felbocsátott, léggömbökkel kívánják elérni, melyek a 3G sebességéhez közeli, tennének elérhetővé a levegőből. Még a Google berkeiben is úgy gondolták, hogy a terv őrültségnek hangzik, ezért adták neki a „Project Loon” (loon=bolond, balloon=léggömb) nevet. Az egyenletes hőmérséklet-eloszlás miatt az alsó sztratoszférában erőteljesek a nyugat-keleti (a cirkuláció iránya évszakosan változó), a Földet a 25-30. szélességi köröknél megkerülő szelek, melyek sebessége 300–350 km/óra (83-97 m/s). A héliummal töltött ballonok nagyjából a szélességi kör mentén sorakoznának; manőverezésüket a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivataltól (NOAA) nyert adatok birtokában a vezérlőközpontból (Project Loon mission control) a magasság változtatásával oldják meg, kihasználva, hogy a sztratoszféra egy-egy rétegén belül nagyjából állandó sebességű és irányú szél fúj. A szolgáltatás felhasználói az épületükhöz erősített speciális antennával csatlakozhatnak a hálózatra. A jel ballonról ballonra továbbítódik, majd egy internetszolgáltatóval kapcsolatban lévő, egymástól kb. 100 km-re (két ballonnyi távolságra) elhelyezkedő földi állomáson keresztül éri el a nyilvános internetet. A rendszer fő célkitűzése internet-hozzáférés biztosítása az eddig mostohán kezelt távoli, ritkán lakott helyeken, hagyományosan nehezen lefedhető szurdokokban vagy katasztrófa sújtotta területeken. A projekt fő résztvevői közé tartozik Rich DeVaul, fő tervezőmérnök, egyben a viselhető technológia szakértője; Mike Cassidy projektvezető; Cyrus Behroozi, hálózati és telekommunikációs vezető. (hu)
- A Project Loon a Google kutatás-fejlesztési projektje, melynek deklarált célja, hogy internet-hozzáférést biztosítson a világ sűrűn lakott területektől távol fekvő, vidéki részeinek. Ezt a sztratoszféra mintegy 20 km-es magasságába felbocsátott, léggömbökkel kívánják elérni, melyek a 3G sebességéhez közeli, tennének elérhetővé a levegőből. Még a Google berkeiben is úgy gondolták, hogy a terv őrültségnek hangzik, ezért adták neki a „Project Loon” (loon=bolond, balloon=léggömb) nevet. Az egyenletes hőmérséklet-eloszlás miatt az alsó sztratoszférában erőteljesek a nyugat-keleti (a cirkuláció iránya évszakosan változó), a Földet a 25-30. szélességi köröknél megkerülő szelek, melyek sebessége 300–350 km/óra (83-97 m/s). A héliummal töltött ballonok nagyjából a szélességi kör mentén sorakoznának; manőverezésüket a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivataltól (NOAA) nyert adatok birtokában a vezérlőközpontból (Project Loon mission control) a magasság változtatásával oldják meg, kihasználva, hogy a sztratoszféra egy-egy rétegén belül nagyjából állandó sebességű és irányú szél fúj. A szolgáltatás felhasználói az épületükhöz erősített speciális antennával csatlakozhatnak a hálózatra. A jel ballonról ballonra továbbítódik, majd egy internetszolgáltatóval kapcsolatban lévő, egymástól kb. 100 km-re (két ballonnyi távolságra) elhelyezkedő földi állomáson keresztül éri el a nyilvános internetet. A rendszer fő célkitűzése internet-hozzáférés biztosítása az eddig mostohán kezelt távoli, ritkán lakott helyeken, hagyományosan nehezen lefedhető szurdokokban vagy katasztrófa sújtotta területeken. A projekt fő résztvevői közé tartozik Rich DeVaul, fő tervezőmérnök, egyben a viselhető technológia szakértője; Mike Cassidy projektvezető; Cyrus Behroozi, hálózati és telekommunikációs vezető. (hu)
|
