| dbo:abstract
|
- A promoterek közvetlenül a gének előtt elhelyezkedő DNS-szakaszok, és a lánc átírásában (a transzkripcióban) rendkívül fontos szerepet töltenek be. A promoter nem kódol fehérjét, hanem a gén elejét (az RNS-polimeráz enzim bekötődésének helyét) tartalmazza. A promoteren a bekötődési helyen kívül elhelyezkedhetnek más nukleobázis-szekvenciák, melyekhez a transzkripciós egység átíródásának sebességét szabályozó fehérjék kötődnek. A sejt genetikai állománya szakaszokra osztható, amelyeket géneknek nevezünk. Minden gén egy-egy fehérjét kódol (pl. inzulin). A fehérjeszintézis során a génben tárolt információ egy átirat (mRNS) formájában eljut a riboszómához, ami pedig ez alapján összekapcsolja a fehérjét alkotó aminosavakat – a megfelelő sorrendben. Az RNS szintézis első lépéseként egy RNS polimeráz köt a kromoszóma egy szakaszához, a gén promoteréhez (megjegyzendő, hogy rengeteg ilyen van, hiszen minden génnek van sajátja), majd a kettéválasztott DNS kettősspirált mintaként használva, ribonukleotidokból álló RNS-t szintetizál. Az mRNS képződés egy pontosan szabályozott folyamat, hiszen minden enzimből csak egy meghatározott mennyiségre van szükség a sejtben. Ez a szabályozás részben az mRNS szintézis során valósul meg (továbbá a fehérjeszintézis, és a fehérjék transzláció utáni módosítása során). Ezért a promoterek és bizonyos fehérjék úgynevezett transzkripciós faktorok nem csak egyszerűen megkötik és a génhez vezetik a polimerázt, de meghatározzák az átírt mRNS mennyiségét is azzal hogy mennyire vonzó landoló helyet biztosítanak. (hu)
- A promoterek közvetlenül a gének előtt elhelyezkedő DNS-szakaszok, és a lánc átírásában (a transzkripcióban) rendkívül fontos szerepet töltenek be. A promoter nem kódol fehérjét, hanem a gén elejét (az RNS-polimeráz enzim bekötődésének helyét) tartalmazza. A promoteren a bekötődési helyen kívül elhelyezkedhetnek más nukleobázis-szekvenciák, melyekhez a transzkripciós egység átíródásának sebességét szabályozó fehérjék kötődnek. A sejt genetikai állománya szakaszokra osztható, amelyeket géneknek nevezünk. Minden gén egy-egy fehérjét kódol (pl. inzulin). A fehérjeszintézis során a génben tárolt információ egy átirat (mRNS) formájában eljut a riboszómához, ami pedig ez alapján összekapcsolja a fehérjét alkotó aminosavakat – a megfelelő sorrendben. Az RNS szintézis első lépéseként egy RNS polimeráz köt a kromoszóma egy szakaszához, a gén promoteréhez (megjegyzendő, hogy rengeteg ilyen van, hiszen minden génnek van sajátja), majd a kettéválasztott DNS kettősspirált mintaként használva, ribonukleotidokból álló RNS-t szintetizál. Az mRNS képződés egy pontosan szabályozott folyamat, hiszen minden enzimből csak egy meghatározott mennyiségre van szükség a sejtben. Ez a szabályozás részben az mRNS szintézis során valósul meg (továbbá a fehérjeszintézis, és a fehérjék transzláció utáni módosítása során). Ezért a promoterek és bizonyos fehérjék úgynevezett transzkripciós faktorok nem csak egyszerűen megkötik és a génhez vezetik a polimerázt, de meghatározzák az átírt mRNS mennyiségét is azzal hogy mennyire vonzó landoló helyet biztosítanak. (hu)
|
