| dbo:abstract
|
- A pszichologizmus az emberben csak egy pszichikai lényt lát, akit ösztönök – agresszió, szexualitás, hatalmi ösztön, halálösztön – determinálnak, amiket bizonyos fokig megszelídíteni, szublimálni és átterelni lehet, és ebből az ösztönnevelésből, mondja Freud, jön létre a kultúra. A pszichologizmus problémája olyan kérdés, mely egyszerre izgatja a pszichológia, a filozófia és a logika történészeit (hozzátehetnénk, a társadalomtudomány történészeit általánosságban is, valamint a nyelvészet és az irodalomtudomány történetének kutatóit), s kellene izgassa őket mai helyzetükre, saját szakmájuk magyarázó elveire nézve is. A pszichologizmus legrövidebb, szinte már tautologikus meghatározását nyújtja: A társadalmi individuumokra vonatkozó tényeket az emberi egyénekre vonatkozó pszichológiai tényekkel magyarázhatjuk meg (Danto 1985: 270). Karl Popper definíciója alig mond többet, s mégis többet mond a kelleténél, amennyiben összemossa a "pszichologizmus" és az "intencionalizmus" álláspontját: A pszichologizmus fő tétele az a tan, mely szerint mivel a társadalom az egymásra ható emberi szellemek terméke, így a társadalmi törvények végső soron visszavezethetők pszichológiai törvényekre, hiszen a társadalmi élet eseményei, s köztük konvenciói is, az egyes emberek szelleméből fakadó motívumok eredményei (Popper 1966, II: 90). A pszichologizmus feloldása az intencionalizmusban azért félrevezető, mert a pszichologista elméletek egyik legmarkánsabb vonása épp az, hogy az emberek tudatos indítékait és célkövető cselekedeteit a cselekvő által ismeretlen és ellenőrizhetetlen pszichológiai folyamatokra vezetik vissza, vagy azokkal helyettesítik. (hu)
- A pszichologizmus az emberben csak egy pszichikai lényt lát, akit ösztönök – agresszió, szexualitás, hatalmi ösztön, halálösztön – determinálnak, amiket bizonyos fokig megszelídíteni, szublimálni és átterelni lehet, és ebből az ösztönnevelésből, mondja Freud, jön létre a kultúra. A pszichologizmus problémája olyan kérdés, mely egyszerre izgatja a pszichológia, a filozófia és a logika történészeit (hozzátehetnénk, a társadalomtudomány történészeit általánosságban is, valamint a nyelvészet és az irodalomtudomány történetének kutatóit), s kellene izgassa őket mai helyzetükre, saját szakmájuk magyarázó elveire nézve is. A pszichologizmus legrövidebb, szinte már tautologikus meghatározását nyújtja: A társadalmi individuumokra vonatkozó tényeket az emberi egyénekre vonatkozó pszichológiai tényekkel magyarázhatjuk meg (Danto 1985: 270). Karl Popper definíciója alig mond többet, s mégis többet mond a kelleténél, amennyiben összemossa a "pszichologizmus" és az "intencionalizmus" álláspontját: A pszichologizmus fő tétele az a tan, mely szerint mivel a társadalom az egymásra ható emberi szellemek terméke, így a társadalmi törvények végső soron visszavezethetők pszichológiai törvényekre, hiszen a társadalmi élet eseményei, s köztük konvenciói is, az egyes emberek szelleméből fakadó motívumok eredményei (Popper 1966, II: 90). A pszichologizmus feloldása az intencionalizmusban azért félrevezető, mert a pszichologista elméletek egyik legmarkánsabb vonása épp az, hogy az emberek tudatos indítékait és célkövető cselekedeteit a cselekvő által ismeretlen és ellenőrizhetetlen pszichológiai folyamatokra vezetik vissza, vagy azokkal helyettesítik. (hu)
|
