| dbo:abstract
|
- A pszichoneuroimmunológia (PNI) (angol: psychoneuroimmunology) az a tudományterület, melynek feladata a viselkedési, agyi és immun-gyulladásos folyamatok közötti kölcsönhatások kutatása, megismerése. A pszichoneuroimmunológia az ideg-, a hormonális és az immunrendszert egységes és integrált védekező szuperrendszer részeinek tekintő, a köztük lévő kapcsolatokat kutató interdiszciplináris tudományterület. Pszichoneuroimmunológia a magasabb ideg- és pszichés tevékenységek immunológiai mechanizmusokra gyakorolt szerepét vizsgáló tudományág. Lényege az a paradigmaváltás, hogy az immunrendszer nem független, hanem a neuroendokrin rendszerrel együtt az adaptáció szolgálatában álló egységes, összetett és integrált hálózat interaktív részrendszere. A kifejezést először használta 1980-ban az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság elnöki székfoglalójában. Mai tudásunk szerint legalább két úton kommunikál egymással az ideg- és az immunrendszer: a vegetatív idegrendszeren és a hipofizeális neuroendokrin rendszeren keresztül. Mindkét úton kémiai jelek keletkeznek, amelyeket a limfociták és más immunsejtek felszínén lévő receptorok felismernek, és befolyásolják az immunológiai válaszkészséget. Az aktivált limfociták és hormonokat termelnek, amelyeket felismerve az idegrendszer további válaszokat indukál a hipotalamuszban, a vegetatív és az endokrin rendszerben és a viselkedésben. Az aktív immunsejtekből emellett citokinek és hírvivő anyagok is felszabadulnak, amelyek az immunsejtek közötti interakciók modulálása mellett a központi idegrendszer működését is befolyásolják. Az aktív transzport révén az agyba jutó citokinek aktiválják az és a sejteket, amelyek válaszként többek között citokineket is termelnek. A citokinek jelentős befolyást gyakorolnak a , a és a . A citokin kaszkádból az (IL) -2-t a „betegviselkedéssel” és az alvással, az IL-2-t és részben a (TNF)-α-t emlékezeti és más kognitív károsodásokkal hozták összefüggésbe, schizophreniában IL-2-hiperszekréciót, depresszív zavarokban pedig IL-6-túltermelést mutattak ki. Valószínű azonban, hogy nem egyes citokinek mutatnak specificitást, inkább sajátos mintázatú citokinaktivitás lehet összefüggésben különböző mentális zavarokkal. Feltételezhető, hogy a viselkedés és az immunfolyamatok közötti többszörös kapcsolatok teszik lehetővé, hogy a nem specifikus stresszváltozások mellett a kiváltó tényezők által indukált sajátos válaszmintázatok és az esetleges specifikus immunválaszok viszonylagosan eltérő változásokhoz vezessenek a gazdaszervezetben. (hu)
- A pszichoneuroimmunológia (PNI) (angol: psychoneuroimmunology) az a tudományterület, melynek feladata a viselkedési, agyi és immun-gyulladásos folyamatok közötti kölcsönhatások kutatása, megismerése. A pszichoneuroimmunológia az ideg-, a hormonális és az immunrendszert egységes és integrált védekező szuperrendszer részeinek tekintő, a köztük lévő kapcsolatokat kutató interdiszciplináris tudományterület. Pszichoneuroimmunológia a magasabb ideg- és pszichés tevékenységek immunológiai mechanizmusokra gyakorolt szerepét vizsgáló tudományág. Lényege az a paradigmaváltás, hogy az immunrendszer nem független, hanem a neuroendokrin rendszerrel együtt az adaptáció szolgálatában álló egységes, összetett és integrált hálózat interaktív részrendszere. A kifejezést először használta 1980-ban az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság elnöki székfoglalójában. Mai tudásunk szerint legalább két úton kommunikál egymással az ideg- és az immunrendszer: a vegetatív idegrendszeren és a hipofizeális neuroendokrin rendszeren keresztül. Mindkét úton kémiai jelek keletkeznek, amelyeket a limfociták és más immunsejtek felszínén lévő receptorok felismernek, és befolyásolják az immunológiai válaszkészséget. Az aktivált limfociták és hormonokat termelnek, amelyeket felismerve az idegrendszer további válaszokat indukál a hipotalamuszban, a vegetatív és az endokrin rendszerben és a viselkedésben. Az aktív immunsejtekből emellett citokinek és hírvivő anyagok is felszabadulnak, amelyek az immunsejtek közötti interakciók modulálása mellett a központi idegrendszer működését is befolyásolják. Az aktív transzport révén az agyba jutó citokinek aktiválják az és a sejteket, amelyek válaszként többek között citokineket is termelnek. A citokinek jelentős befolyást gyakorolnak a , a és a . A citokin kaszkádból az (IL) -2-t a „betegviselkedéssel” és az alvással, az IL-2-t és részben a (TNF)-α-t emlékezeti és más kognitív károsodásokkal hozták összefüggésbe, schizophreniában IL-2-hiperszekréciót, depresszív zavarokban pedig IL-6-túltermelést mutattak ki. Valószínű azonban, hogy nem egyes citokinek mutatnak specificitást, inkább sajátos mintázatú citokinaktivitás lehet összefüggésben különböző mentális zavarokkal. Feltételezhető, hogy a viselkedés és az immunfolyamatok közötti többszörös kapcsolatok teszik lehetővé, hogy a nem specifikus stresszváltozások mellett a kiváltó tényezők által indukált sajátos válaszmintázatok és az esetleges specifikus immunválaszok viszonylagosan eltérő változásokhoz vezessenek a gazdaszervezetben. (hu)
|
