| dbo:abstract
|
- Ptolemaiosz (görögül Πτολεμαίος, ? – Kr. e. 57), az ókori Ciprus királya az egyiptomi Ptolemaidák közül (uralkodott Kr. e. 80-tól Kr. e. 58-ig), IX. Ptolemaiosz Lathürosz kisebbik törvénytelen fia, XII. Ptolemaiosz Aulétész fivére volt. A rómaiak tőle foglalták el Ciprust. Atyjuk halála után, bár több gyermeket hagyott maga után, Sulla római dictator nyomására nem törvénytelen fia, XII. Ptolemaiosz Neosz Dionüszosz követte, hanem bitorló öccsének, X. Ptolemaiosz Alexandrosznak a fia, XI. Ptolemaiosz (II.) Alexandrosz – igaz, őt hamarosan meggyilkolták, és unokatestvére átvehette a trónt. II. Szótér másik törvénytelen gyermeke ezzel egyidőben Ciprus királya lett. Bátyjával ellentétben, bár származásuknak és XI. Ptolemaiosz birtokait Rómára hagyó végrendeletének köszönhetően hasonlóan instabil helyzetben volt, nem törekedett minden áron arra, hogy Rómában elismerjék. Ez súlyos hiba volt, és később ennek bizonyult az is, hogy az utóbb néptribunusként jeleskedő Publius Clodiust nem volt hajlandó kiváltani, amikor kilikiai kalózok fogságába esett. Így történt, hogy hazatérve a politikus nyomban agitálni kezdett Ptolemaiosz megbuktatásáért. A senatus határozatot hozott Ciprus megszállásáról, és a feladat végrehajtásával ifjabb Catót bízta meg. Ez utóbbi nagylelkűen felajánlotta a ciprusi uralkodónak, hogy a paphoszi szentély főpapjaként zavartalanul élhet tovább szép jövedelemmel, ha megadja magát. Bár nem álltak rendelkezésére komolyabb erők, Ptolemaiosz az ellenállás mellett döntött, majd látva, hogy minden elveszett, Kr. e. 57-ben öngyilkosságot követett el. Bukása Kr. e. 58-ban fivére egyiptomi trónját is megrendítette, de Aulétész később római segítséggel visszatérhetett országába. Ciprus szigete ettől kezdve római tartomány volt, provincia része lett. (hu)
- Ptolemaiosz (görögül Πτολεμαίος, ? – Kr. e. 57), az ókori Ciprus királya az egyiptomi Ptolemaidák közül (uralkodott Kr. e. 80-tól Kr. e. 58-ig), IX. Ptolemaiosz Lathürosz kisebbik törvénytelen fia, XII. Ptolemaiosz Aulétész fivére volt. A rómaiak tőle foglalták el Ciprust. Atyjuk halála után, bár több gyermeket hagyott maga után, Sulla római dictator nyomására nem törvénytelen fia, XII. Ptolemaiosz Neosz Dionüszosz követte, hanem bitorló öccsének, X. Ptolemaiosz Alexandrosznak a fia, XI. Ptolemaiosz (II.) Alexandrosz – igaz, őt hamarosan meggyilkolták, és unokatestvére átvehette a trónt. II. Szótér másik törvénytelen gyermeke ezzel egyidőben Ciprus királya lett. Bátyjával ellentétben, bár származásuknak és XI. Ptolemaiosz birtokait Rómára hagyó végrendeletének köszönhetően hasonlóan instabil helyzetben volt, nem törekedett minden áron arra, hogy Rómában elismerjék. Ez súlyos hiba volt, és később ennek bizonyult az is, hogy az utóbb néptribunusként jeleskedő Publius Clodiust nem volt hajlandó kiváltani, amikor kilikiai kalózok fogságába esett. Így történt, hogy hazatérve a politikus nyomban agitálni kezdett Ptolemaiosz megbuktatásáért. A senatus határozatot hozott Ciprus megszállásáról, és a feladat végrehajtásával ifjabb Catót bízta meg. Ez utóbbi nagylelkűen felajánlotta a ciprusi uralkodónak, hogy a paphoszi szentély főpapjaként zavartalanul élhet tovább szép jövedelemmel, ha megadja magát. Bár nem álltak rendelkezésére komolyabb erők, Ptolemaiosz az ellenállás mellett döntött, majd látva, hogy minden elveszett, Kr. e. 57-ben öngyilkosságot követett el. Bukása Kr. e. 58-ban fivére egyiptomi trónját is megrendítette, de Aulétész később római segítséggel visszatérhetett országába. Ciprus szigete ettől kezdve római tartomány volt, provincia része lett. (hu)
|
