| dbo:abstract
|
- Publius Cornelius Scipio Nasica Corculum (meghalt Kr. e. 141-ben) római politikus, hadvezér, a patrícius származású Cornelia gens tagja volt. Atyja, Publius Nasica, a híres jogtudós Kr. e. 191-ben volt consul. Kr. e. 168-ban hallunk róla először, amikor is Lucius Aemilius Paullus Macedonicus alatt tüntette ki magát a makedóniai harcokban. Először Kr. e. 162-ben választották consullá , ám szinte azonnal lemondtak tisztségükről, mivel hiba történt a beiktatási szertartások során. Kr. e. 159-ben társaként censor lett, és elrendelték, hogy élő személynek csak a senatus vagy a népgyűlés kifejezett határozata nyomán állíthatnak köztéri szobrot. Kr. e. 155-ben Marcus Claudius Marcellusszal közösen volt másodszor is consul. Ezúttal nem történt hiba a beiktatáskor, így, míg kollégája Liguriában vitézkedett, ő Dalmácia népét pacifikálta. Kr. e. 150-ben választották pontifex maximusszá. Nasica Corculum apjához hasonlóan neves jogász volt, innen ered ragadványneve is. Cicero és Aurelius Victor ékesszólását is magasztalta. Politikájában a legszilárdabb konzervativizmus tükröződött: mindent megtett a régi római erkölcsök ápolásáért és megerősítéséért. Második consuli évében például javasolta a senatusban, hogy romboljanak le egy majdnem elkészült színházat, mivel az romboló a közerkölcsre nézve. Cato ellenében pedig azért támogatta Karthágó megmaradását, mert vélekedése szerint egy erős ellenfél fennmaradása megakadályozta volna a tömeg kicsapongó életvitelének elharapózását. Scipio Africanus, atyja unokatestvérének egyik leányát vette feleségül. Fiuk, Publius Nasica Serapio később maga is consul lett. (hu)
- Publius Cornelius Scipio Nasica Corculum (meghalt Kr. e. 141-ben) római politikus, hadvezér, a patrícius származású Cornelia gens tagja volt. Atyja, Publius Nasica, a híres jogtudós Kr. e. 191-ben volt consul. Kr. e. 168-ban hallunk róla először, amikor is Lucius Aemilius Paullus Macedonicus alatt tüntette ki magát a makedóniai harcokban. Először Kr. e. 162-ben választották consullá , ám szinte azonnal lemondtak tisztségükről, mivel hiba történt a beiktatási szertartások során. Kr. e. 159-ben társaként censor lett, és elrendelték, hogy élő személynek csak a senatus vagy a népgyűlés kifejezett határozata nyomán állíthatnak köztéri szobrot. Kr. e. 155-ben Marcus Claudius Marcellusszal közösen volt másodszor is consul. Ezúttal nem történt hiba a beiktatáskor, így, míg kollégája Liguriában vitézkedett, ő Dalmácia népét pacifikálta. Kr. e. 150-ben választották pontifex maximusszá. Nasica Corculum apjához hasonlóan neves jogász volt, innen ered ragadványneve is. Cicero és Aurelius Victor ékesszólását is magasztalta. Politikájában a legszilárdabb konzervativizmus tükröződött: mindent megtett a régi római erkölcsök ápolásáért és megerősítéséért. Második consuli évében például javasolta a senatusban, hogy romboljanak le egy majdnem elkészült színházat, mivel az romboló a közerkölcsre nézve. Cato ellenében pedig azért támogatta Karthágó megmaradását, mert vélekedése szerint egy erős ellenfél fennmaradása megakadályozta volna a tömeg kicsapongó életvitelének elharapózását. Scipio Africanus, atyja unokatestvérének egyik leányát vette feleségül. Fiuk, Publius Nasica Serapio később maga is consul lett. (hu)
|
