| dbo:abstract
|
- A páncélosférgek (Loricifera, a latin lorica, páncél/mellvért + ferre, viselni szavakból) mikroszkopikus méretűtől kb. milliméteresig terjedő, tengerben élő, üledéklakó állatok törzse. 8-9 nemzetsége ismert 20-nál több fajjal. A már leírt fajok mellett legalább 100 másik faj példányai már begyűjtésre kerültek, de még nem publikálták őket. Méretük 100 µm-től kb. 1 mm-ig terjed. Jellemző rájuk a héjszerű külső védőréteg, a lorica és élőhelyük, ami a tengeri üledék szemcséi közötti tér – a szemcsékhez rögzülnek. A törzset 1983-ban írta le a franciaországi Roscoffban. A valódi szövetes állatok legfrissebben felfedezett csoportjai közé tartoznak. Igen erősen tapadnak az aljzathoz, ezért maradtak észrevétlenek olyan sokáig. Az első példányt az 1970-es években gyűjtötték be, és 1983-ban került leírásra. Minden földrajzi szélességen, a tenger minden mélységében, mindenféle megtalálhatók. Van fejük, szájuk, emésztőrendszerük és loricájuk. A páncélszerű lorica egy külső védőréteg, ami kagylóhéj jellegű vagy körkörös redőkből álló lehet. Nincs keringési, sem endokrin rendszerük. A lárvák nagy része , a kifejlett példányok egy része , egy része testüreg nélküli marad. Fejlődésmenetük általában közvetlen, bár léteznek ún. , amelyek több szempontból különböznek a felnőtt egyedektől. A kifejlett példányoknak két ivara lehet. A család igen komplex életciklusában szerepet játszik a (amikor a lárvák képesek szaporodásra, így hatalmas egyedszámot érnek el) több fázisa, a különböző válfajaival. Fosszilis leleteik nem ismertek. Legközelebbi rokonaik az övesférgecskék (Kinorhyncha) és a farkosférgek (Priapulida); a három törzs együtt alkotja a Scalidophora kládot. Közös tulajdonságaik közé tartozik a kitintartalmú kültakaró, a 'scalid'-nak nevezett, tüskeszerű, valószínűleg mozgató és érző funkciót is ellátó gyűrűk a belső oldalon és a flosculi jelenléte. A 'scalid'-ok száma általában 9, ebből az első 'clavoscalid' előre, a többi 'spinoscalid' hátrafelé néz. (hu)
- A páncélosférgek (Loricifera, a latin lorica, páncél/mellvért + ferre, viselni szavakból) mikroszkopikus méretűtől kb. milliméteresig terjedő, tengerben élő, üledéklakó állatok törzse. 8-9 nemzetsége ismert 20-nál több fajjal. A már leírt fajok mellett legalább 100 másik faj példányai már begyűjtésre kerültek, de még nem publikálták őket. Méretük 100 µm-től kb. 1 mm-ig terjed. Jellemző rájuk a héjszerű külső védőréteg, a lorica és élőhelyük, ami a tengeri üledék szemcséi közötti tér – a szemcsékhez rögzülnek. A törzset 1983-ban írta le a franciaországi Roscoffban. A valódi szövetes állatok legfrissebben felfedezett csoportjai közé tartoznak. Igen erősen tapadnak az aljzathoz, ezért maradtak észrevétlenek olyan sokáig. Az első példányt az 1970-es években gyűjtötték be, és 1983-ban került leírásra. Minden földrajzi szélességen, a tenger minden mélységében, mindenféle megtalálhatók. Van fejük, szájuk, emésztőrendszerük és loricájuk. A páncélszerű lorica egy külső védőréteg, ami kagylóhéj jellegű vagy körkörös redőkből álló lehet. Nincs keringési, sem endokrin rendszerük. A lárvák nagy része , a kifejlett példányok egy része , egy része testüreg nélküli marad. Fejlődésmenetük általában közvetlen, bár léteznek ún. , amelyek több szempontból különböznek a felnőtt egyedektől. A kifejlett példányoknak két ivara lehet. A család igen komplex életciklusában szerepet játszik a (amikor a lárvák képesek szaporodásra, így hatalmas egyedszámot érnek el) több fázisa, a különböző válfajaival. Fosszilis leleteik nem ismertek. Legközelebbi rokonaik az övesférgecskék (Kinorhyncha) és a farkosférgek (Priapulida); a három törzs együtt alkotja a Scalidophora kládot. Közös tulajdonságaik közé tartozik a kitintartalmú kültakaró, a 'scalid'-nak nevezett, tüskeszerű, valószínűleg mozgató és érző funkciót is ellátó gyűrűk a belső oldalon és a flosculi jelenléte. A 'scalid'-ok száma általában 9, ebből az első 'clavoscalid' előre, a többi 'spinoscalid' hátrafelé néz. (hu)
|
