| dbo:abstract
|
- A párhuzamos számítástechnika a számítástechnika egy típusa, ahol a számításokat vagy folyamatokat egyidejűleg hajtják végre. A nagy problémákat gyakran fel lehet osztani kisebbekre, melyeket párhuzamosan lehet megoldani. A párhuzamos számítástechnikának többféle formája létezik: , , és . A párhuzamosságot már régóta alkalmazzák a területén, de szélesebb körű érdeklődést váltott ki a fizikai korlátai miatt. Mivel a számítógépek energiafogyasztása (és ennek következtében a hőtermelés) az utóbbi években aggodalomra ad okot, a párhuzamos számítástechnika a számítógép-architektúra meghatározó paradigmájává vált, főleg a formájában. A párhuzamos számítástechnika szorosan kapcsolódik az – gyakran használják együtt és gyakran egymással felcserélve, bár a kettő különbözik egymástól: párhuzamosság létezhet egyidejűség nélkül (például ), és egyidejűség létezhet párhuzamosság nélkül (például többfeladatosság egy egymagos processzoron az időosztás által). A párhuzamos számítástechnika során a számítási feladat jellemzően több, gyakran sok, nagyon hasonló alfeladatra bontható, amelyeket egymástól függetlenül lehet feldolgozni, és amelyek eredményeit a teljesítés után később egyesítik. Ezzel szemben az egyidejű számítástechnikában a különféle folyamatok gyakran nem foglalkoznak a kapcsolódó feladatokkal; az elosztott számítástechnikában az egyes feladatok változatos természetűek lehetnek és a végrehajtás során gyakran bizonyos igényelnek. A párhuzamos számítógépeket nagyjából osztályozni lehet annak a szintnek az alapján, amelyen a hardver a párhuzamosságot támogatja: a és a számítógépek esetében egyazon gépen több van, míg a fürtök, -k és rácsszámítások több számítógépet használnak ugyanazon feladat elvégzéséhez. Speciális párhuzamos számítógép-architektúrákat alkalmaznak a hagyományos processzorok mellett bizonyos feladatok felgyorsítására. Bizonyos esetekben a párhuzamosság átlátható a programozó számára, mint például a bitszintű vagy utasításszintű párhuzamosság, de kifejezetten a párhuzamos algoritmusok közül különösen azokat, amelyek egyidejűséget használnak, nehezebb megírni, mint társaikat, mivel az egyidejűség számos új potenciális szoftverhibát rejt, amelyek közül a versenyhelyzetek a leggyakoribbak. A különböző alfeladatok közötti kommunikáció és általában a legnagyobb akadály az optimális párhuzamos programteljesítmény elérésében. Egyetlen program elméleti a párhuzamosítás eredményeként adja meg. (hu)
- A párhuzamos számítástechnika a számítástechnika egy típusa, ahol a számításokat vagy folyamatokat egyidejűleg hajtják végre. A nagy problémákat gyakran fel lehet osztani kisebbekre, melyeket párhuzamosan lehet megoldani. A párhuzamos számítástechnikának többféle formája létezik: , , és . A párhuzamosságot már régóta alkalmazzák a területén, de szélesebb körű érdeklődést váltott ki a fizikai korlátai miatt. Mivel a számítógépek energiafogyasztása (és ennek következtében a hőtermelés) az utóbbi években aggodalomra ad okot, a párhuzamos számítástechnika a számítógép-architektúra meghatározó paradigmájává vált, főleg a formájában. A párhuzamos számítástechnika szorosan kapcsolódik az – gyakran használják együtt és gyakran egymással felcserélve, bár a kettő különbözik egymástól: párhuzamosság létezhet egyidejűség nélkül (például ), és egyidejűség létezhet párhuzamosság nélkül (például többfeladatosság egy egymagos processzoron az időosztás által). A párhuzamos számítástechnika során a számítási feladat jellemzően több, gyakran sok, nagyon hasonló alfeladatra bontható, amelyeket egymástól függetlenül lehet feldolgozni, és amelyek eredményeit a teljesítés után később egyesítik. Ezzel szemben az egyidejű számítástechnikában a különféle folyamatok gyakran nem foglalkoznak a kapcsolódó feladatokkal; az elosztott számítástechnikában az egyes feladatok változatos természetűek lehetnek és a végrehajtás során gyakran bizonyos igényelnek. A párhuzamos számítógépeket nagyjából osztályozni lehet annak a szintnek az alapján, amelyen a hardver a párhuzamosságot támogatja: a és a számítógépek esetében egyazon gépen több van, míg a fürtök, -k és rácsszámítások több számítógépet használnak ugyanazon feladat elvégzéséhez. Speciális párhuzamos számítógép-architektúrákat alkalmaznak a hagyományos processzorok mellett bizonyos feladatok felgyorsítására. Bizonyos esetekben a párhuzamosság átlátható a programozó számára, mint például a bitszintű vagy utasításszintű párhuzamosság, de kifejezetten a párhuzamos algoritmusok közül különösen azokat, amelyek egyidejűséget használnak, nehezebb megírni, mint társaikat, mivel az egyidejűség számos új potenciális szoftverhibát rejt, amelyek közül a versenyhelyzetek a leggyakoribbak. A különböző alfeladatok közötti kommunikáció és általában a legnagyobb akadály az optimális párhuzamos programteljesítmény elérésében. Egyetlen program elméleti a párhuzamosítás eredményeként adja meg. (hu)
|
