| dbo:abstract
|
- Párizs 885-886 közti ostroma a vikingek portyázásának része volt, melyet a Szajna vidékén hajtottak végre a Nyugati Frank Királyság területén. Az ostrom III. Károly nyugati frank király uralkodásának fontos eseménye volt, valamint fordulópontot jelentett a Karoling-dinasztia történetében, valamint a Frank birodalom történetében. Ez az esemény ismételten bizonyította a frankok számára Párizs kiemelkedő stratégiai fontosságát abban az időben, amikor a város Frankföld egyik legnagyobb városa volt. Az ostromról a Abbo Cernuus latin költő tollából értesülhetünk, melyet a Bella Parisiacae urbis című versében énekelt meg. Hosszúhajók százaival és feltehetően több tízezernyi támadóval a fedélzeten, a vikingek elérték Párizs külvárosi részeit 885 novemberének végén. Velük szemben Odó gróf védekezett, jóllehet csupán néhány száz katonát volt képes összegyűjteni a város védelme érdekében. A vikingek számos ostromgéppel felszerelkezve támadtak, ám meghiúsult azon igyekezetük, hogy betörjenek a város falain belülre az olykor igen heves támadások ellenére. A kezdeti támadásokat követően is fenntartották az ostromállapotot, ám jelentősebb offenzíva kivitelezése nélkül teltek el a rá következő hónapok. Ahogy az ostrom folytatódott, a vikingek többsége fentebb hajózott a folyón, hogy fosztogassanak. A vikingek a város megszerzésére irányuló legutolsó sikertelen támadásukat 886 nyarán vitték véghez és októberben megérkezett III. Károly felmentő seregének élén. A párizsiak rettegése miatt, mely a hosszú ideje tartó harcok miatt volt, Károly leállíttatta a viking ostromlók elleni rövid támadásokat és ehelyett inkább felajánlotta, hogy fentebb hajózzanak a Szajnán Burgundiába, ahol eközben felkelés zajlott, valamint megígérte, hogy 700 livres, azaz 250 kilogrammnyi ezüstöt fizet váltságdíjként. Odo gróf nagy mértékben ellenezte ezt a javaslatot, próbált Károly ígéreteivel dacolni és amikor 888-ban III. Károly elhunyt, akkor Odót választották meg az első nem a Karoling-dinasztiából származó uralkodónak Frankföldön. (hu)
- Párizs 885-886 közti ostroma a vikingek portyázásának része volt, melyet a Szajna vidékén hajtottak végre a Nyugati Frank Királyság területén. Az ostrom III. Károly nyugati frank király uralkodásának fontos eseménye volt, valamint fordulópontot jelentett a Karoling-dinasztia történetében, valamint a Frank birodalom történetében. Ez az esemény ismételten bizonyította a frankok számára Párizs kiemelkedő stratégiai fontosságát abban az időben, amikor a város Frankföld egyik legnagyobb városa volt. Az ostromról a Abbo Cernuus latin költő tollából értesülhetünk, melyet a Bella Parisiacae urbis című versében énekelt meg. Hosszúhajók százaival és feltehetően több tízezernyi támadóval a fedélzeten, a vikingek elérték Párizs külvárosi részeit 885 novemberének végén. Velük szemben Odó gróf védekezett, jóllehet csupán néhány száz katonát volt képes összegyűjteni a város védelme érdekében. A vikingek számos ostromgéppel felszerelkezve támadtak, ám meghiúsult azon igyekezetük, hogy betörjenek a város falain belülre az olykor igen heves támadások ellenére. A kezdeti támadásokat követően is fenntartották az ostromállapotot, ám jelentősebb offenzíva kivitelezése nélkül teltek el a rá következő hónapok. Ahogy az ostrom folytatódott, a vikingek többsége fentebb hajózott a folyón, hogy fosztogassanak. A vikingek a város megszerzésére irányuló legutolsó sikertelen támadásukat 886 nyarán vitték véghez és októberben megérkezett III. Károly felmentő seregének élén. A párizsiak rettegése miatt, mely a hosszú ideje tartó harcok miatt volt, Károly leállíttatta a viking ostromlók elleni rövid támadásokat és ehelyett inkább felajánlotta, hogy fentebb hajózzanak a Szajnán Burgundiába, ahol eközben felkelés zajlott, valamint megígérte, hogy 700 livres, azaz 250 kilogrammnyi ezüstöt fizet váltságdíjként. Odo gróf nagy mértékben ellenezte ezt a javaslatot, próbált Károly ígéreteivel dacolni és amikor 888-ban III. Károly elhunyt, akkor Odót választották meg az első nem a Karoling-dinasztiából származó uralkodónak Frankföldön. (hu)
|
