| dbo:abstract
|
- A Quest zsilipkamra (angolul: Quest Joint Airlock Module) a Nemzetközi Űrállomás fő zsilipkamrája, innen végezhetnek űrsétát az amerikai és az orosz szkafanderekben. A Quest telepíése előtt az orosz űrsétákat a Zarja kiszolgáló modulból, vagy a Zvezda lakómodulból végezték. Az orosz űrruhákat a zsilipek képesek voltak kiszolgálni, de az amerikai szkafanderek nem fértek át a kialakított nyílásokon. Amerikai űrsétát csak akkor végezték, amikor amerikai űrrepülőgép kapcsolódott az űrállomáshoz. Az amerikai űrruhákat nem lehetett az orosz, orosz szkafandereket az amerikai zsilipkamrákban használni. Az STS–104 küldetésén vitték fel az űrállomásra. A modult az űrállomás megjavított robotkarjával a 4. napon emelték ki az Atlantis rakteréből. Űrséta végrehajtásával csatlakoztatták az Unity kikötőmodul oldalára. A szerelést végző űrhajósok az űrrepülőgép saját robotkarára szerelt munkaplatformról dolgoztak. A zsilipmodul külső burkolatán két-két oxigén- és nitrogéntartályt is elhelyeztek. Ezek a zsilipeléskor megszökő levegőt pótolják, s egyben tartalék levegőként szolgálnak az űrállomás számára. A telepítés után automatikusan a Quest légzsilip lett az ISS elsődleges űrséta úrvonala. A Quest két fő részből áll: a nagyobb átmérőjű a műszaki kamra (Equipment Lock): a felszereléseket tartalmazza az űrruhák és egyéb berendezések tárolására, karbantartására szolgál, a vékonyabb a zsilipkabin (Crew Lock), ahonnan az űrhajósok kilépnek az űrbe. A Space Shuttle zsilipkamrája szerint fejlesztették tovább, hogy használatkor kevesebb levegőt veszítsenek. A két kamrát egy légmentesen záródó ajtó választja el egymástól. Az űrséta a zsilipkabinból veszi kezdetét, miután a levegő nagy részét kiszivattyúzták, majd kinyitották a külső ajtót. A zsilipkamrát és a tartályrendszert alumíniumból építette a Boeing és a NASA Marshall Space Flight Center (MAS). Hossza 6.1 méter, átmérője 3.96 méter, tömege 6064 kilogramm, térfogata 34 m³. A teljes költsége 164 millió dollár. (hu)
- A Quest zsilipkamra (angolul: Quest Joint Airlock Module) a Nemzetközi Űrállomás fő zsilipkamrája, innen végezhetnek űrsétát az amerikai és az orosz szkafanderekben. A Quest telepíése előtt az orosz űrsétákat a Zarja kiszolgáló modulból, vagy a Zvezda lakómodulból végezték. Az orosz űrruhákat a zsilipek képesek voltak kiszolgálni, de az amerikai szkafanderek nem fértek át a kialakított nyílásokon. Amerikai űrsétát csak akkor végezték, amikor amerikai űrrepülőgép kapcsolódott az űrállomáshoz. Az amerikai űrruhákat nem lehetett az orosz, orosz szkafandereket az amerikai zsilipkamrákban használni. Az STS–104 küldetésén vitték fel az űrállomásra. A modult az űrállomás megjavított robotkarjával a 4. napon emelték ki az Atlantis rakteréből. Űrséta végrehajtásával csatlakoztatták az Unity kikötőmodul oldalára. A szerelést végző űrhajósok az űrrepülőgép saját robotkarára szerelt munkaplatformról dolgoztak. A zsilipmodul külső burkolatán két-két oxigén- és nitrogéntartályt is elhelyeztek. Ezek a zsilipeléskor megszökő levegőt pótolják, s egyben tartalék levegőként szolgálnak az űrállomás számára. A telepítés után automatikusan a Quest légzsilip lett az ISS elsődleges űrséta úrvonala. A Quest két fő részből áll: a nagyobb átmérőjű a műszaki kamra (Equipment Lock): a felszereléseket tartalmazza az űrruhák és egyéb berendezések tárolására, karbantartására szolgál, a vékonyabb a zsilipkabin (Crew Lock), ahonnan az űrhajósok kilépnek az űrbe. A Space Shuttle zsilipkamrája szerint fejlesztették tovább, hogy használatkor kevesebb levegőt veszítsenek. A két kamrát egy légmentesen záródó ajtó választja el egymástól. Az űrséta a zsilipkabinból veszi kezdetét, miután a levegő nagy részét kiszivattyúzták, majd kinyitották a külső ajtót. A zsilipkamrát és a tartályrendszert alumíniumból építette a Boeing és a NASA Marshall Space Flight Center (MAS). Hossza 6.1 méter, átmérője 3.96 méter, tömege 6064 kilogramm, térfogata 34 m³. A teljes költsége 164 millió dollár. (hu)
|
