| dbo:abstract
|
- Az RD–41 a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott egytengelyes, egyáramkörű gázturbinás sugárhajtómű, amit a Jak–141-es helyből felszálló vadászrepülőgép emelőhajtóműveként alkalmaztak. A hajtómű tervezése és fejlesztése 1975–1984 között folyt a tervezőirodában Nyikolaj Szergejevics Novikov főkonstruktőr irányításával. 1984-től a Jak–141 fejlesztési programjának lezárásáig kb. 25–30 hajtóművet gyártottak. Az RD–41-es funkciójában és felépítésében hasonló volt a Jak–38 helyből felszálló haditengerészeti vadászrepülőgépen alkalmazott RD–36–35 emelő hajtóművel, amit ugyancsak az RKBM-nél terveztek. Az RD–36–35-től eltérően azonban az RD–41-et tolóerővektor-eltérítésre alkalmas, hidraulikus működtetésű fúvócsővel szerelték fel. Ez az emelő hajtómű tolóerővektorának kismértékű változtatását tette lehetővé (±12°-ig), ami javította a lebegésben lévő repülőgép stabilitását. A Jak–141-esbe a pilótafülke mögé építették be a két emelőhajtóművet, míg az elfordítható fúvócsővel szerelt főhajtómű a törzs végében kapott helyet. A hajtómű egytengelyes kialakítású. A szerkezeti tömeg csökkentése érdekében széleskörűen alkalmaztak titánötvözeteket, így a kompresszorház, az égéstérház, a turbinaház és a fúvócső külső burkolata titánötvözetből készült. A turbinatárcsát és a turbinalapátokat hőálló nikkelötvözetből gyártották. A hajtómű kompresszora hétfokozatú, a turbina egyfokozatú. Gyűrűs égéstérrel rendelkezik. A fúvócső kritikus keresztmetszete szabályozható. Különlegessége, hogy nincs önálló üzemanyag-ellátó rendszere, a hajtómű közvetlenül a Jak–141-es típusú főhajtóművének tüzelőanyag-rendszeréhez csatlakozik. Az RD–41-es hajtómű maximum 2500 m magasságig és 550 km/h vízszintes sebességig használható. (hu)
- Az RD–41 a Szovjetunióban kifejlesztett és gyártott egytengelyes, egyáramkörű gázturbinás sugárhajtómű, amit a Jak–141-es helyből felszálló vadászrepülőgép emelőhajtóműveként alkalmaztak. A hajtómű tervezése és fejlesztése 1975–1984 között folyt a tervezőirodában Nyikolaj Szergejevics Novikov főkonstruktőr irányításával. 1984-től a Jak–141 fejlesztési programjának lezárásáig kb. 25–30 hajtóművet gyártottak. Az RD–41-es funkciójában és felépítésében hasonló volt a Jak–38 helyből felszálló haditengerészeti vadászrepülőgépen alkalmazott RD–36–35 emelő hajtóművel, amit ugyancsak az RKBM-nél terveztek. Az RD–36–35-től eltérően azonban az RD–41-et tolóerővektor-eltérítésre alkalmas, hidraulikus működtetésű fúvócsővel szerelték fel. Ez az emelő hajtómű tolóerővektorának kismértékű változtatását tette lehetővé (±12°-ig), ami javította a lebegésben lévő repülőgép stabilitását. A Jak–141-esbe a pilótafülke mögé építették be a két emelőhajtóművet, míg az elfordítható fúvócsővel szerelt főhajtómű a törzs végében kapott helyet. A hajtómű egytengelyes kialakítású. A szerkezeti tömeg csökkentése érdekében széleskörűen alkalmaztak titánötvözeteket, így a kompresszorház, az égéstérház, a turbinaház és a fúvócső külső burkolata titánötvözetből készült. A turbinatárcsát és a turbinalapátokat hőálló nikkelötvözetből gyártották. A hajtómű kompresszora hétfokozatú, a turbina egyfokozatú. Gyűrűs égéstérrel rendelkezik. A fúvócső kritikus keresztmetszete szabályozható. Különlegessége, hogy nincs önálló üzemanyag-ellátó rendszere, a hajtómű közvetlenül a Jak–141-es típusú főhajtóművének tüzelőanyag-rendszeréhez csatlakozik. Az RD–41-es hajtómű maximum 2500 m magasságig és 550 km/h vízszintes sebességig használható. (hu)
|
