| dbo:abstract
|
- RUD 1 a típuspéldánya, beceneve Rudi, a Rudabányán elsőként előkerült beazonosított ősi főemlősfaj alsó állkapocstöredéke négy ép zápfoggal. A csontdarabot Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa találta 1965-ben, de csak 1967-ben, Tasnádi Kubacska András közvetítésével került Kretzoi Miklóshoz, aki nemcsak igazolta Hernyák azon feltevését, hogy a csont főemlősé, de új fajt és új nemet írt le belőle. A lelet bejelentése 1967 őszén, a budapesti biológiai és embertani szimpóziumon történt, a fajleírást a Symposia Biologica Hungarica 1969-es 9. kötete tartalmazza. A lelet katalógusszáma a később bevezetett rendszer szerint RUD 1. Rudi az in situ leletek egyike, vagy természetes módon preparálódott ki a befoglaló kőzetből, vagy a bányaművelés során került felszínre. Ezért az erózió a csontváz többi részét teljesen tönkretette, eltüntette. A leletkörnyezet nem ismert, mert Hernyák csak a bányarészt tudta megadni, ahol megtalálta, a gyűjtés nem ásatáson, szervezett módon folyt. Ráadásul a meddőhányóból került elő, megbolygatott, átforgatott kőzetrétegekből. Maga a lelet is rossz állapotú, mivel a földnedvességből kiszáradó felszíni leletet a víz, jég és szél rongálta. Rudi maradványainak más darabja nem került elő, a többi lelet más egyedektől származik. Azóta is folynak az ásatások, melyek során még több koponyamaradványt találtak. Az összes főemlőslelet több mint 200 darab, koruk 35–8 millió év közötti, ezen belül Rudi és a 12–8 millió évesek. Nincs a Földön még egy olyan lelőhely, ahol 27 millió évre kiterjedő főemlőslelőhely lenne. Rudi nem ásatáson került elő, hanem véletlen felfedezés révén, de a fajleírást követően, 1971-től Rudabányán folyamatos az ásatás. A sok lelet ellenére Rudi besorolása még mindig vitatott. Kretzoi Miklósnak már 1975-ben a Nature folyóiratban meg kellett védenie a Rudapithecus nevet, hivatkozva az 1969-es Magyar Hírlap és Élet és Tudomány újságokban megjelent közleményeire. Rudi a 80-a években Ramapithecus hungaricus, később néven szerepelt. A 2000-es évek elején magyar kutatók is ezen a néven említik:„Dryopithecus brancoi (= Rudapithecus hungaricus)” A máshol előkerült újabb és újabb hasonló leletek alapján azonban úgy tűnik, hogy a Rudapithecus leletek bizonyos szempontból eltérőek, ezért az elnevezés kezd ismét érvényt szerezni magának a tudományos szakirodalomban, bár az adatbázisokban még érvénytelen taxonként szerepel. (hu)
- RUD 1 a típuspéldánya, beceneve Rudi, a Rudabányán elsőként előkerült beazonosított ősi főemlősfaj alsó állkapocstöredéke négy ép zápfoggal. A csontdarabot Hernyák Gábor, a bánya főgeológusa találta 1965-ben, de csak 1967-ben, Tasnádi Kubacska András közvetítésével került Kretzoi Miklóshoz, aki nemcsak igazolta Hernyák azon feltevését, hogy a csont főemlősé, de új fajt és új nemet írt le belőle. A lelet bejelentése 1967 őszén, a budapesti biológiai és embertani szimpóziumon történt, a fajleírást a Symposia Biologica Hungarica 1969-es 9. kötete tartalmazza. A lelet katalógusszáma a később bevezetett rendszer szerint RUD 1. Rudi az in situ leletek egyike, vagy természetes módon preparálódott ki a befoglaló kőzetből, vagy a bányaművelés során került felszínre. Ezért az erózió a csontváz többi részét teljesen tönkretette, eltüntette. A leletkörnyezet nem ismert, mert Hernyák csak a bányarészt tudta megadni, ahol megtalálta, a gyűjtés nem ásatáson, szervezett módon folyt. Ráadásul a meddőhányóból került elő, megbolygatott, átforgatott kőzetrétegekből. Maga a lelet is rossz állapotú, mivel a földnedvességből kiszáradó felszíni leletet a víz, jég és szél rongálta. Rudi maradványainak más darabja nem került elő, a többi lelet más egyedektől származik. Azóta is folynak az ásatások, melyek során még több koponyamaradványt találtak. Az összes főemlőslelet több mint 200 darab, koruk 35–8 millió év közötti, ezen belül Rudi és a 12–8 millió évesek. Nincs a Földön még egy olyan lelőhely, ahol 27 millió évre kiterjedő főemlőslelőhely lenne. Rudi nem ásatáson került elő, hanem véletlen felfedezés révén, de a fajleírást követően, 1971-től Rudabányán folyamatos az ásatás. A sok lelet ellenére Rudi besorolása még mindig vitatott. Kretzoi Miklósnak már 1975-ben a Nature folyóiratban meg kellett védenie a Rudapithecus nevet, hivatkozva az 1969-es Magyar Hírlap és Élet és Tudomány újságokban megjelent közleményeire. Rudi a 80-a években Ramapithecus hungaricus, később néven szerepelt. A 2000-es évek elején magyar kutatók is ezen a néven említik:„Dryopithecus brancoi (= Rudapithecus hungaricus)” A máshol előkerült újabb és újabb hasonló leletek alapján azonban úgy tűnik, hogy a Rudapithecus leletek bizonyos szempontból eltérőek, ezért az elnevezés kezd ismét érvényt szerezni magának a tudományos szakirodalomban, bár az adatbázisokban még érvénytelen taxonként szerepel. (hu)
|
