| dbo:abstract
|
- Bartók Béla első opusa (Sz. 27, B36a/b), a Rapszódia zongorára és zenekarra 1904-ből való. Ekkor már olyan jelentős darab megírásán van túl Bartók, mint az előző évben komponált, és 1904 elején bemutatott Kossuth-szimfónia. Eredetileg szólózongorára írta a Rapszódiát (ez az Sz. 26), majd átdolgozta zongorára és zenekarra, de kétzongorás változatot is készített (lásd lejjebb). 1905-ben Párizsban ezzel a művével nevezett be a zeneszerzői versenyre, itt azonban – mivel az első két hely nem került kiosztásra – be kellett érnie oklevéllel, amit igazságtalannak és sérelmesnek tartott. A Rapszódiát Budapesten, Hubay Jenő vezényletével 1909-ben mutatták be, a zongoraszólamot Bartók játszotta. A rapszódia hagyományos formai keretét – lassú + gyors szakasz – ez a mű se rúgja fel, bár a két rész átmenet nélkül olvad egymásba (attacca), és a gyors rész témája már a lassú szakaszban is fellelhető. A témákat (amelyek alapszanak) a zongora mutatja be, az első variálgatások is hozzá fűződnek. A zongorás szakaszt és a zenekari részt fafúvós hangszerek szignálja különíti el. A gyors szakasz során Bartók játékos, táncos és szenvedélyes hangulatokat mutat be, a befejezésnél azonban visszaidézi a kezdetben hallott motívumokat is. (hu)
- Bartók Béla első opusa (Sz. 27, B36a/b), a Rapszódia zongorára és zenekarra 1904-ből való. Ekkor már olyan jelentős darab megírásán van túl Bartók, mint az előző évben komponált, és 1904 elején bemutatott Kossuth-szimfónia. Eredetileg szólózongorára írta a Rapszódiát (ez az Sz. 26), majd átdolgozta zongorára és zenekarra, de kétzongorás változatot is készített (lásd lejjebb). 1905-ben Párizsban ezzel a művével nevezett be a zeneszerzői versenyre, itt azonban – mivel az első két hely nem került kiosztásra – be kellett érnie oklevéllel, amit igazságtalannak és sérelmesnek tartott. A Rapszódiát Budapesten, Hubay Jenő vezényletével 1909-ben mutatták be, a zongoraszólamot Bartók játszotta. A rapszódia hagyományos formai keretét – lassú + gyors szakasz – ez a mű se rúgja fel, bár a két rész átmenet nélkül olvad egymásba (attacca), és a gyors rész témája már a lassú szakaszban is fellelhető. A témákat (amelyek alapszanak) a zongora mutatja be, az első variálgatások is hozzá fűződnek. A zongorás szakaszt és a zenekari részt fafúvós hangszerek szignálja különíti el. A gyors szakasz során Bartók játékos, táncos és szenvedélyes hangulatokat mutat be, a befejezésnél azonban visszaidézi a kezdetben hallott motívumokat is. (hu)
|
