| dbo:abstract
|
- A növények osztályozására a leszármazási kapcsolatokat figyelembe vevő, az élőlényeket családokba, nemzetségekbe, fajokba stb. soroló filogenetikus rendszertanon kívül más lehetőségek is születtek. Ezek közül az egyik az „életforma”-alapú osztályozás. A laikus is megkülönböztet fákat, cserjéket, lágy szárú növényeket stb. Az „életforma” kifejezés tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; a környezethez való bizonyos fajta alkalmazkodás több úton is elérhető: leszármazási szempontból közel álló fajok egészen más életformájúak lehetnek, pl. az apró, lágy szárú Adoxa és a cserje vagy fa termetű Sambucus ugyanabból a családból származik – megfordítva, egymástól leszármazásilag távol eső fajok konvergens evolúció során kialakult életformája megegyezhet. A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életforma-osztályozás. A növények életforma-osztályozására szolgáló Raunkiær-rendszer alkotása. Először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a jelent meg. Ezt 1905-ben egy részletesebb, francia nyelvű leírás követte. tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben. Az eredeti rövid leírást és az 1907-es cikket később angolra fordították, és összegyűjtött munkái között elolvashatók. Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették, de a rendszer lényege nem változott. A Raunkiær-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak):
* Phanerophyta (fanerofita, fanerofiton) – fás szárú növények. Áttelelő szerveik magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.
* Chamaephyta – Áttelelő szerveik a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide.
* Hemikryptophyta (hemikriptofita, hemikriptofiton) – Áttelelő szerveik a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágyszárúak, évelők.
* Kryptophyta (kriptofita, kriptofiton) – Áttelelő szerveik a föld vagy a víz alatt nőnek (hagymás, gumós, gyöktörzses növények):
* Geophyta (geofita, geofiton) – áttelelő szerveik száraz talajban rejtőznek.
* Hemigeophyta (hemigeofita, hemigeofiton) – Az előző csoport Priszter Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a növények ősszel kihajtanak, és vegetatív állapotban telelnek át.
* Helophyta (helofita, helofiton) – áttelelő szerveik mocsaras talajban vannak.
* Hydrophyta (hydatophyta, hidrofita, hidrofiton) – áttelelő szerveik vízben vannak.
* Hemitherophyta (hemiterofita, hemiterofiton; kétévesek, kétnyáriak) – Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak egyszer (ekkor még általában nem is virágoznak), a második év végén azonban elhalnak, és csak magjaik maradnak meg.
* Therophyta (terofita, terofiton; egyévesek, egynyáriak) – Egy éven belül csíráznak, növekednek és virágoznak, majd ősszel el is pusztulnak, csak magvaik maradnak meg.
* Epiphyta (epifita, epifiton) – Fákon élő, a talajban nem gyökerező növények – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- és broméliaféléje. (hu)
- A növények osztályozására a leszármazási kapcsolatokat figyelembe vevő, az élőlényeket családokba, nemzetségekbe, fajokba stb. soroló filogenetikus rendszertanon kívül más lehetőségek is születtek. Ezek közül az egyik az „életforma”-alapú osztályozás. A laikus is megkülönböztet fákat, cserjéket, lágy szárú növényeket stb. Az „életforma” kifejezés tudományos megközelítésben felépítésük, ökológiai szerepük szerint különíti el a növényeket; a környezethez való bizonyos fajta alkalmazkodás több úton is elérhető: leszármazási szempontból közel álló fajok egészen más életformájúak lehetnek, pl. az apró, lágy szárú Adoxa és a cserje vagy fa termetű Sambucus ugyanabból a családból származik – megfordítva, egymástól leszármazásilag távol eső fajok konvergens evolúció során kialakult életformája megegyezhet. A legismertebb ilyen életforma-alapú osztályozás a Raunkiær-féle életforma-osztályozás. A növények életforma-osztályozására szolgáló Raunkiær-rendszer alkotása. Először a Dán Botanikai Társaság előtt tartott beszédében említette 1904-ben, majd első rövid leírása a társaság lapjában, a jelent meg. Ezt 1905-ben egy részletesebb, francia nyelvű leírás követte. tovább finomította a rendszert, és dán nyelven publikálta 1907-ben. Az eredeti rövid leírást és az 1907-es cikket később angolra fordították, és összegyűjtött munkái között elolvashatók. Raunkiær életforma-osztályozását később többen továbbfejlesztették, de a rendszer lényege nem változott. A Raunkiær-rendszer osztályozásának alapja a növény növekedési pontjának (rügyének) elhelyezkedése a számára ellenséges időszakokban (hideg évszak, száraz évszak):
* Phanerophyta (fanerofita, fanerofiton) – fás szárú növények. Áttelelő szerveik magasan, legalább 25 cm-rel a talaj szintje felett vannak (fák és cserjék). A rendszer korábbi változataiban az epifita (fán élő) növények is ide tartoztak, ezeket később Raunkiær saját kategóriába helyezte. A növény magassága szerint tovább oszthatók megaphanerophyta, mesophanerophyta vagy nanophanerophyta növényekre, vagy más bontások is alkalmazhatók, a levelek élettartama (örökzöld vagy lombhullató), pozsgásság szerint, illetve hogy van-e a rügynek fedőpikkelye az áttelelést megkönnyítendő.
* Chamaephyta – Áttelelő szerveik a föld felszínéhez közel (25 cm-nél közelebb) helyezkednek el. Fásszárú törpecserjék, kúszócserjék tartoznak ide.
* Hemikryptophyta (hemikriptofita, hemikriptofiton) – Áttelelő szerveik a talaj felszínén, vagy közvetlenül az alatt vannak. Ezek lehetnek tőrózsa, tősarj vagy földbeli hajtás. Lágyszárúak, évelők.
* Kryptophyta (kriptofita, kriptofiton) – Áttelelő szerveik a föld vagy a víz alatt nőnek (hagymás, gumós, gyöktörzses növények):
* Geophyta (geofita, geofiton) – áttelelő szerveik száraz talajban rejtőznek.
* Hemigeophyta (hemigeofita, hemigeofiton) – Az előző csoport Priszter Szaniszló által bevezetett alcsoportja. Ezek a növények ősszel kihajtanak, és vegetatív állapotban telelnek át.
* Helophyta (helofita, helofiton) – áttelelő szerveik mocsaras talajban vannak.
* Hydrophyta (hydatophyta, hidrofita, hidrofiton) – áttelelő szerveik vízben vannak.
* Hemitherophyta (hemiterofita, hemiterofiton; kétévesek, kétnyáriak) – Az évelőkhöz hasonlóan áttelelnek, de csak egyszer (ekkor még általában nem is virágoznak), a második év végén azonban elhalnak, és csak magjaik maradnak meg.
* Therophyta (terofita, terofiton; egyévesek, egynyáriak) – Egy éven belül csíráznak, növekednek és virágoznak, majd ősszel el is pusztulnak, csak magvaik maradnak meg.
* Epiphyta (epifita, epifiton) – Fákon élő, a talajban nem gyökerező növények – ilyen a hazánkban is előforduló fagyöngy, vagy a trópusok sok páfrány-, orchidea- és broméliaféléje. (hu)
|
