| dbo:abstract
|
- A receptorok ektodermális eredetű, módosult idegsejtek, a reflexív első tagjai. Lehetnek egyesével (külön a bőrben), de lehetnek csoportosan is (érző hám), és ha támasztósejtekkel is körül vannak véve, érzékszerveket alkotnak (például szem). A receptorok felfogják a külső és belső ingereket. Ezek az ingerek (hő, fény, mechanikai) valamilyen energiát tartalmaznak, melyet a receptor bioelektromos jelenséggé alakít át. Az ingernek elég erősnek kell lennie, hogy a receptor átalakítsa működési feszültséggé . Ezt vagy egy nagy inger teszi, vagy sok kicsi egymás után. Ha a receptor érzékeli az ingert, akkor az inger elérte az . Az evolúció során a receptor alkalmazkodott a különböző ingerekhez, és azt az ingert, amelyre a receptor a legérzékenyebb, fajlagos, vagy adekvát ingernek nevezzük. Így minden receptornak megvan a saját fajlagos ingere. Ettől még a receptor másik ingerre is érzékeny lehet. Minden vagy semmi törvénye: ha az inger nem éri el az ingerküszöböt, akkor a receptor nem reagál az ingerre. Az ingernek megfelelő erősségűnek, gyorsnak és hosszúnak kell lennie, hogy a receptor reagáljon a fajlagos ingerre. A fajlagos ingert ha összehasonlítjuk az állatokéval rájövünk, hogy más-más. Például a kutya szaglása kisebb ingerküszöbű mint az emberé. (hu)
- A receptorok ektodermális eredetű, módosult idegsejtek, a reflexív első tagjai. Lehetnek egyesével (külön a bőrben), de lehetnek csoportosan is (érző hám), és ha támasztósejtekkel is körül vannak véve, érzékszerveket alkotnak (például szem). A receptorok felfogják a külső és belső ingereket. Ezek az ingerek (hő, fény, mechanikai) valamilyen energiát tartalmaznak, melyet a receptor bioelektromos jelenséggé alakít át. Az ingernek elég erősnek kell lennie, hogy a receptor átalakítsa működési feszültséggé . Ezt vagy egy nagy inger teszi, vagy sok kicsi egymás után. Ha a receptor érzékeli az ingert, akkor az inger elérte az . Az evolúció során a receptor alkalmazkodott a különböző ingerekhez, és azt az ingert, amelyre a receptor a legérzékenyebb, fajlagos, vagy adekvát ingernek nevezzük. Így minden receptornak megvan a saját fajlagos ingere. Ettől még a receptor másik ingerre is érzékeny lehet. Minden vagy semmi törvénye: ha az inger nem éri el az ingerküszöböt, akkor a receptor nem reagál az ingerre. Az ingernek megfelelő erősségűnek, gyorsnak és hosszúnak kell lennie, hogy a receptor reagáljon a fajlagos ingerre. A fajlagos ingert ha összehasonlítjuk az állatokéval rájövünk, hogy más-más. Például a kutya szaglása kisebb ingerküszöbű mint az emberé. (hu)
|
