| dbo:abstract
|
- A magyarországi reneszánsz építészet a középkori Magyar Királyság, illetve az 1526-os mohácsi csatavesztést követően létrejött utódállamai, a korai újkori királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség területén megjelenő, itáliai és német reneszánsz mintákat követő, elsősorban külföldi mesterekhez kötődő építészeti stílus- és korjelenség. A sajátos történelmi körülmények folyamán a stílus két évszázadon át volt jelen a magyarországi művészetben: míg Hunyadi Mátyás udvarában Európában az elsők között jelent meg az érett reneszánsz építészet a 15. században, addig az Erdélyi Fejedelemség 17. század végi építészete a késő reneszánsz utolsó fellángolásai közé sorolható. Utóbbival párhuzamosan jelennek meg magyar földön a barokk első jegyei. A mai Magyarország területén kevés jelentős emléke maradt a kornak; a legfontosabbak közé sorolható az esztergomi Bakócz-kápolna, valamint Mátyás és utódainak budai és visegrádi palotái, illetve a későbbi időszakból a sárospataki Rákóczi-vár, Sárvár és Egervár erősségei. A török fenyegetés erősödésével a reprezentatív építkezések helyét a hadi építészet veszi át, már a 15. századtól. A magyar területen épített erősségek eleinte főleg itáliai, később német példákat követnek; mestereik közül keveset ismerünk név szerint. A mai Ausztria, Szlovákia, Ukrajna és a Romániához tartozó Erdély és Partium területén számos emlék maradt fenn a korból, amelyek több-kevesebb szállal a magyar történelemhez köthetőek. A török hódoltság területén eközben az Oszmán Birodalomhoz kötődő stílusban építkeztek; a mai Magyarország ennek jelentős emlékeit is őrzi. (hu)
- A magyarországi reneszánsz építészet a középkori Magyar Királyság, illetve az 1526-os mohácsi csatavesztést követően létrejött utódállamai, a korai újkori királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség területén megjelenő, itáliai és német reneszánsz mintákat követő, elsősorban külföldi mesterekhez kötődő építészeti stílus- és korjelenség. A sajátos történelmi körülmények folyamán a stílus két évszázadon át volt jelen a magyarországi művészetben: míg Hunyadi Mátyás udvarában Európában az elsők között jelent meg az érett reneszánsz építészet a 15. században, addig az Erdélyi Fejedelemség 17. század végi építészete a késő reneszánsz utolsó fellángolásai közé sorolható. Utóbbival párhuzamosan jelennek meg magyar földön a barokk első jegyei. A mai Magyarország területén kevés jelentős emléke maradt a kornak; a legfontosabbak közé sorolható az esztergomi Bakócz-kápolna, valamint Mátyás és utódainak budai és visegrádi palotái, illetve a későbbi időszakból a sárospataki Rákóczi-vár, Sárvár és Egervár erősségei. A török fenyegetés erősödésével a reprezentatív építkezések helyét a hadi építészet veszi át, már a 15. századtól. A magyar területen épített erősségek eleinte főleg itáliai, később német példákat követnek; mestereik közül keveset ismerünk név szerint. A mai Ausztria, Szlovákia, Ukrajna és a Romániához tartozó Erdély és Partium területén számos emlék maradt fenn a korból, amelyek több-kevesebb szállal a magyar történelemhez köthetőek. A török hódoltság területén eközben az Oszmán Birodalomhoz kötődő stílusban építkeztek; a mai Magyarország ennek jelentős emlékeit is őrzi. (hu)
|
